Az uborka mozaik vírus az egyik legelterjedtebb növényi vírus, 1200 növényfajt – köztük a kísérlet során vizsgált modell növényt, az Arabidopsis thaliana-t is – képes megbetegíteni. Terjedésében a levéltetvek játszanak szerepet nem perzisztens módon.

Amerikai és kínai kutatók e folyamat molekuláris mechanizmusát vizsgálták. Az eredmények a rezisztencianemesítés gyakorlatában felhasználhatók, nagyobb terméshozamokra képes zöldségfajták előállítását teszik lehetővé.

A vírus sikeres terjedéséhez a gazdanövénnyel és a vektorral kialakított molekuláris kölcsönhatások járulnak hozzá. Korábbi vizsgálatok alapján tudni lehetett, hogy az uborka mozaik vírus által termelt 2b fehérje gátolja a gazdanövény védekezési mechanizmusát (RNS interferencia).

A kutatásokból az derült ki, hogy a 2b fehérje egy növényi hormon, a jázmonsav termelődésének folyamatába beavatkozva teszi a növényt a vektorok számára vonzóvá. Bizonyos jázmonsav-függő gének játszanak szerepet olyan illékony másodlagos anyagcsere-termékek képződésében, melyek hatással vannak a rovar és a növény kapcsolatára.

Annak ellenére, hogy vannak olyan vírusok, melyek feltehetően soha nem fognak rovarvektorok útján terjedni (fiziko-kémiai jellemzőik miatt), feltételezhető, hogy a vírus által kiváltott illatanyag-termelődésen alapuló rovarvonzás hozzájárul a vektorok útján terjedő kórokozók evolúciós fejlődéséhez.

Ez azzal magyarázható, hogy illatanyag vonzó hatására még több ízeltlábút fog a beteg növény magához csalogatni, ami pedig azzal jár, hogy emelkedik a vírus és a különböző rovarfajok közötti kölcsönhatások száma, mely a vektorokhoz való adaptációhoz segítheti hozzá a vírusokat. A témáról bővebb információ a https://ucrtoday.ucr.edu/43333 és a http://www.nature.com/cr/journal/vaop/ncurrent/full/cr20172a.html címen érhető el.

Fordította: Polgárné Balogh Eszter

(Agrofórum Online)