Peronoszpóra fajok jelentősége szántóföldi kultúrákban

A gyakorlati növényvédelemben a peronoszpóra betegséggel kapcsolatban képesek vagyunk a legtöbb esetben a szőlőperonoszpórára (Plasmopara viticola) asszociálni. Ennek lehetséges oka, hogy a kórokozó gazdasági jelentőségét ismerve kiterjedt kutatási terület alapját képezi, ezért számos tudományos és ismeretterjesztő szakcikkben kaphatunk a betegségről naprakész információkat. A kórokozó csoport teljesen más megvilágításba kerül szántóföldi vonatkozásban.

Több termesztett szántóföldi növényfajnak ismerjük a peronoszpóra eredetű megbetegedését, mégis több esetben ezeknek a betegségeknek csupán említésszintű jelölése történik meg, holott nem szabad figyelmen kívül hagynunk azt a tényt, hogy ezen peronoszpóra betegségek kórokozó fajai rendkívül patogének, környezeti tényezőktől és gazdanövénytől függően gyors alkalmazkodóképességgel rendelkeznek és jelentős gazdasági kártételre képesek.

A kört tovább szűkítve a szántóföldi olajnövények csoportján belül egyedül a napraforgó képez kivételt, mivel a napraforgó-peronoszpóra (Plasmopara halstedii) az elmúlt évtizedekben és napjainkban is a gazdaságilag fokozottan jelentős kórokozók közé tartozik, ezért a szakterület kutatása kiemelkedő (Virányi és Spring, 2011). A kórokozó rendkívül variábilis, jelenleg 36 patotípusa ismert és hazai viszonylatban is fokozatos a nagyfokú fertőzőképességgel rendelkező új rasszok megjelenése (Rudolf és mtsai, 2011; Bán és mtsai, 2014).

Napjainkra a hazai növénytermesztés strukturálódása (képletesen leszűkítve) gyakorlatilag négy fő kultúrnövény köré csoportosult (ebből kettő hangsúlyos olajnövény), ahol sokszor elkerülhetetlen az észszerű vetésváltás, mindemellett a támogatási rendszerek egységét képező előírások (zöldítési programban előírt növénytermesztési diverzifikáció) több esetben szintén helytelen és nem optimális növényi sorrendre kényszerítik a termelőt.

Mindezeken túl, ha figyelembe vesszük az agrotechnika modern „forradalmát” és az abszolút kiszámíthatatlan időjárási tényezőket, növénykórtani szemszögből potenciális veszéllyel rendelkező növénybetegségek esetleges erőteljesebb fellépésével kell számolnunk (egy adott kórokozó esetében meghatározó tényező a termesztett növényfaj(ok)on túl a fajta kérdése is!).

Jelen publikáció célja, hogy a peronoszpóra eredetű betegségeken belül felhívja a figyelmet és ismertesse a szóján (Glycine max) károsító Peronospora manshurica, valamint az őszi káposztarepcét (Brassica napus L. convar. napus) és az olajretket (Raphanus sativus var. oleiferus) fertőző Peronospora parasitica kórokozó gombafajok jelentőségét, tüneti megjelenésüket és a védekezés lehetőségeit.

Szójaperonoszpóra (Peronospora manshurica)

A szójaperonoszpóra (Peronospora manshurica) 2016-ban tapasztalt erőteljesebb fellépéséről, tüneti megjelenéséről (1. kép) és jelentőségéről az Agrofórum korábbi számában (Varga Zs. /2017/: A szója kiemelt jelentőségű gombabetegségei Agrofórum Extra, 69: 96-100) már részletesen beszámoltunk, ezért ezen betegség ismételt részletekbe menő ismertetésétől eltekintünk.

Tapasztalatainkat és korábbi ismereteinket összefoglalva a szójaperonoszpórával kapcsolatban a következő szempontokat szükséges figyelembe vennünk:

• hazai szója termőterület jövőbeni emelkedése kedvező teret biztosíthat a betegségnek;
• tavalyi év időjárási körülményei (optimális nedvesség és hőmérséklet) kedveztek a szójaperonoszpóra erőteljesebb fellépésének – több helyen a betegség korai lombszáradást eredményezett – ezek a jövőbeni fertőzések forrásai lehetnek (áttelelés, fertőzőképes inokulummennyiség kérdése);
• a kórokozó a hüvelyeken keresztül a magokat is képes fertőzni, így vetőmaggal történő terjedése is lehetséges;
• a szójaperonoszpóra nagymértékű variabilitását és alkalmazkodóképességét jelzi, hogy mintegy 33 fiziológiai rassza ismert;
• a bővülő fajtaszortiment mellett egy adott fajta esetében mindenképpen meghatározó a betegséggel szembeni rezisztenciális tulajdonság. Hazai viszonyok között azonban nincsenek pontos információink a fajták ellenállóságát illetően, illetve gyakorlatilag semmit sem tudunk a kórokozó fiziológiai rasszainak hazai jelenlétéről és dominancia viszonyaikról;
• a baktériumos levélfoltosság ellen alkalmazott kémai védekezés (réztartalmú készítmény) elsődleges blokkot képezhet a Peronospora manshurica fertőzése ellen is, ugyanakkor a kórokozó pontos kártételi küszöbértékének és terméscsökkentő szerepének meghatározása fontos feladat tárgyát képezi.

Repceperonoszpóra (Peronospora parasitica)

A betegség azért érdekes, mert a Peronospora parasitica kórokozó a keresztesvirágú növények (kultúr-, vad- és gyomnövények) peronoszpóra eredetű megbetegedését okozza, az egész világon elterjedt és nagyon széles gazdanövénykörrel (közel 64 növénynemzetség) rendelkezik. A kórokozó őszi káposztarepcén okozott kártételéről megoszlóak a vélemények, viszont tény, hogy korábban főként a hűvösebb, csapadékosabb klímájú országokban (pl. Egyesült Királyság) okozott komoly növényvédelmi problémát a repcetermesztőknek (Gladders, 1987). Nyilván tudjuk, hogy hazánkban a betegség inkább a csapadékos periódusokkal ellátott őszi időszakban jelentkezik, ugyanakkor személyes tapasztalat, hogy a tünetek megjelenése évjárattól függetlenül tapasztalható. A kórokozó főként az őszi időszakban veszélyeztetheti a repce állományokat, amikor a levelek színén sárguló foltok megjelenését tapasztalhatjuk (2.A kép).

A fertőzött levelek fonáki részén megjelennek a kórokozó szaporítóképletei (penészgyep) (2.B kép), majd a kórfolyamat előrehaladásával ezek a foltok beszáradva elhalnak (3. kép) és kialakulnak bennük az áttelelést biztosító oospórák.

A Peronospora parasitica villásan elágazó konídiumtartói (4.B kép) szójaperonoszpóráéhoz (4.A kép) viszonyítva hosszabbak, amelyeken közel megegyező méretű tojásdad konídiumok képződnek.

Achar (1998) szerint a kórokozó konídiumainak 100%-os fertőzéséhez telített páratartalom mellett a 20 ºC az ideális hőmérséklet. Vizsgálatai szerint a fertőzés mértéke 15 ºC alatt 40-50%-ra és 26-30 ºC között 35-40%-ra csökken. 2016-ban őszi káposztarepce állományokban m²-enként 6-7 tünetet mutató repcenövényt számoltunk, ahol a fiatal leveleken több esetben a fertőzés okozta szövetelhalás meghaladta a 30%-ot. A betegség hazai szakirodalomban történő általános megjelölésén (Lőrinczné és Sáringer, 2006) túl, napjainkban a bővülő fajtaszortiment mellett a kórokozó gazdasági jelentőségéről kevés információval rendelkezünk.

Az említett szerzők jelzik, hogy a kórokozó az őszi fertőzéseket követően a fertőzött növényi maradányokon micéliummal és konídiummal is áttelelhet és tavasszal innét indíthatja fertőzését, sőt kedvező ökológiai körülmények között a betegség virágokra és becőkre történő felhúzódását is jelzik. Gyakorlati oldalról a Peronospora parasitica repce becőkön okozott kártételét nem tapasztaltuk. Ennek egyik fő oka lehet, hogy a tavaszi időszakban a kórokozó számára a legtöbb esetben kedvezőtlen az időjárási körülmények alakulása.

Az olajretek peronoszpórás megbetegedése (Peronospora parasitica)

Az olajretek termőterülete az utóbbi években mutatott jelentős növekedést (~15 ezer ha) és mivel szintén a Brassicaceae családba tartozó növényfajról van szó, ezért a vetésforgóba történő beillesztését meghatározza, hogy növényvédelmi szemszögből szinte ugyanaz a károsítók köre (kártevők, kórokozók), mint az őszi káposztarepcének, viszont a kultúrában engedélyezett peszticidek száma jelentősen korlátozott.

A P. parasitica életciklusának fenntartásában az olajreteknek – de itt említhetnénk a mustárt is –, mint gazdanövénynek szintén meghatározó szerepe van. A tavalyi évben a kórokozó fertőzéséhez optimálisak voltak a környezeti feltételek, így több esetben az olajretek állományokban tapasztalni lehetett a peronoszpóra becőszintre történő felhúzódását, amely komoly kártételeket idézett elő (5. kép).

A betegség olajretek leveleken okozott tünete hasonló a repcénél leírtakhoz, míg erős fertőzéskor a becőkre felhúzódva kezdetben világos őzbarna foltok (bemaródások) alakulnak ki, amelyeken megfigyelhető a kórokozó intenzív sporulációja (6. kép).

Későbbiekben a becőfertőzést követően az elhalt szövetrészeken jellemző a szaprotróf gomabafajok (pl. Alternaria, Cladosporium spp.) megtelepedése, ez okozza a foltok fekete elszíneződését (7.A kép). A kórokozó a becőkön belül a magokat is fertőzi (7.B kép), ezzel biztosítva a betegség vetőmaggal történő továbbterjedését.

Felmerülő kérdések és a védekezés lehetőségei

Nyilvánvaló, hogy a tárgyalt peronoszpóra betegségek fellépése évjáratfüggő, ugyanakkor ahogy azt a 2016-os év is bizonyította, ezen kórokozók jelentőségét abszolút nem becsülhetjük le. A jövőbeni növényvédelmi technológiák kialakításához mindkét kórokozó esetében vannak nyitott kérdések:

• Keveset (hazai viszonylatban abszolút hiányosak ismereteink) tudunk ezen két Peronospora faj hazai specializációjáról és termesztett fajták betegséggel szembeni ellenállóságáról.
• Milyen mértékű a kórokozók vetőmaggal történő továbbterjedése és ennek mekkora a jelentősége?
• Adott évjáratban hogyan készülhetünk fel egy erősebb fertőzésre és a termésbiztonságot figyelembe véve milyen gazdasági jelentőséggel rendelkeznek ezek a peronoszpóra fajok?
• A parasitica fertőzése ősszel a káposztarepcében mekkora jelentőségű, erős fertőzéskor szükséges-e állományvédelem alkalmazása, a betegség fellépése hatást tud-e gyakorolni a termésmennyiségre?

Mindezen kérdéseken túl az eredményes védekezés érdekében véleményünk szerint a következő szempontokat szükséges figyelembe vennünk:

1. Elővetemény és optimális növényi sorrend – nagyon fontos figyelembe vennünk, akár a polifág kórokozókat (pl. Sclerotinia sclerotiorum) tekintve, de gondoljunk csak a Peronospora parasitica széles gazdanövénykörére, amely esetben nemcsak az elővetemény kérdése, hanem a szomszédos területek termesztett növénykultúrája is meghatározó a lehetséges fertőzéseket tekintve.
2. Agrotechnikai védelem – a bevezetőben érintettük a kérdést, amely alapján ismételten hangsúlyoznunk kell, hogy növény-egészségügyi szempontból fontos az őszi mélyszántások alkalmazása és a fertőzött növényi maradványok aláforgatása.
3. Genetikai védelem – mindegyik növénykultúra esetében széleskörű a fajtaválaszték, ugyanakkor hiányosak az ismereteink – főként a parasitica esetében – az egyes fajták peronoszpórával szembeni ellenállóságát illetően, mindemellett azonban vegyük figyelembe és kérjük ki az adott nemesítő ház szakvéleményét.
4. Kémiai védekezés – mindkét Peronospora faj terjed vetőmaggal, ezért a csávázásnak fontos szerepe van a védekezésben. A problémát az jelenti, hogy olajretekben egyáltalán nincs engedélyezett csávázószer, valamint a szója és őszi káposztarepce esetében nincsenek pontos adataink az alkalmazható csávázási eljárás peronoszpóra betegségre gyakorolt hatásáról. A gombaölő szeres állományvédelem a szójaperonoszpóra esetében lehetséges (5 db engedélyezett készítmény), de az őszi káposztarepce és az olajretek (idevehetjük a fehér mustárt is) növényvédelmi technológiájában a peronoszpórás megbetegedés ellen nincs engedélyezett gombaölő szer. Ezen növénykultúrák esetében hiánypótló lenne réz-, esetleg mankoceb-tartalmú készítmények állománykezelésre történő engedélyezése.

A cikk a „XXXIII. Integrált termesztés a kertészeti és szántóföldi kultúrákban” fórumon elhangzott előadás alapján készült.

Köszönetnyilvánítás: Szeretnék köszönetet mondani azon kollégáknak, akik jelezték a betegségek fellépését, és akik segítséget biztosítottak a fertőzések felvételezése és mintagyűjtések során.

Megjegyzés: A dolgozatban az irodalmi hivatkozásoktól és irodalomjegyzéktől eltekintettünk. A dolgozat írása során felhasznált források a szerzőnél elérhetők.