Piretroid rezisztencia – Repcefénybogár

A foszforsav-észter és a neonikotinoid hatóanyagcsoportba tartozó készítmények hiánya miatt nagyon gyorsan kialakult a rezisztencia. Míg hazánkban az imént említett időpontban nem találkozhattunk rezisztens repcefénybogár populációkkal, mára a helyzet jelentősen megváltozott.

Rezisztencia típusok

A rezisztenciával foglalkozó kutatócsoportok a repcefénybogár és piretroidok tekintetében elsősorban metabolikus rezisztenciát és hatáshely (target site) típusú rezisztenciát mutattak ki.

Metabolikus rezisztencia esetében a rovarba bejutott rovarölő hatóanyag molekulát a rovar enzimrendszere iktatja ki (inaktiválja), mielőtt az a hatás helyéhez hozzá tudna kapcsolódni. Az enzimek közül a különböző észteráz és monooxigenáz típusú enzimek a leggyakoribbak.

A hatáshely (target site) rezisztencia esetében a rovarba bejutott rovarölő hatóanyag molekula többé már nem tud kapcsolódni speciális hatáshelyéhez, mivel általában egy vagy több pontmutáció következtében a hatáshely génszekvenciája megváltozott.

A piretroid hatóanyagú rovarölő szerek által kiváltott pontmutációt az idegsejt Na-csatornájának genetikai állományában kdr rezisztenciának (Knockdown-resistance) nevezi a szakirodalom.

A piretroidok között is vannak különbségek

A repcefénybogár tömeges elszaporodásakor súlyos károkat okozhat (1. kép). Intenzív repcetermesztés estén az ellene történő egyszeri kezelés általában a növényvédelmi technológia része. A piretroidok nemcsak olcsó, hanem a termelő számára látványosan is ható készítmények, így széleskörű felhasználásuk világszerte jellemző.

A nemzetközi gyakorlat a piretroid típusú hatóanyagokat a repcefénybogár elleni hatékonyságot figyelembe véve 2 csoportra osztja. I-es típusú piretroidok közé a tau-fluvalinát és az etofenprox hatóanyagok tartoznak, amelyek bár a II-es típusú piretroidokhoz (minden más piretroid hatóanyag) képest jobb hatékonysággal alkalmazhatóak repcefénybogár ellen, a hatékonyságcsökkenés ezen hatóanyagok esetében is megfigyelhető. Hazánkban az I-es típusú piretroidok közül csak a tau-fluvalinát hatóanyag (Klartan, korábban Mavrik 24 EW) engedélyezett. Rezisztens és kifejezetten rezisztens populációk esetén piretroidok alkalmazása csak részben lesz, vagy nem lesz eredményes.

Hazai helyzetkép

Az IRAC (Inszekticid Rezisztencia Tanács) végeztet rezisztencia vizsgálatokat szerte a világon, repcefénybogár és piretroidok tekintetében is. Hazai vizsgálatok is folynak, 2014. és 2017. között a DuPont és a növényvédelmi hatóság együttműködése keretében.

A rezisztencia tesztek alapján Magyarországon 2017-ben a vizsgált repcefénybogár populációk több mint 91%-a (a tesztelt 35 mintából 32 minta) rezisztens, vagy kifejezetten rezisztens besorolású. A termelők számára egy kifejezetten rezisztens populáció a „látványos”, mivel ebben az esetben a repcefénybogarak már több mint fele szántóföldön is túléli a piretroidos kezelést. A rezisztencia erősödését mutatja az is, hogy az elmúlt két évben már nem találtunk érzékeny és kifejezetten érzékeny populációkat (1. ábra).

Hazánkban is több helyről állnak rendelkezésre pontos tesztadatok (2. ábra). Azonban nem azt érdemes néznünk, hogy az ország mely területein kisebb még valamelyest a rezisztencia foka, hanem az egész ország területén egységes rezisztencia-stratégiában kell gondolkodnunk annak érdekében, hogy a kifejezetten piretroid-rezisztens repcefénybogár populációk kialakulását jelentősen késleltetni tudjuk.

A hazai rezisztencia felgyorsulásában szerepet játszhatott a foszforsav-észter típusú hatóanyagot tartalmazó készítmények engedélyokiratainak módosítása 2012-ben. A módosítás után csak a repce rejtettbimbós (BBCH 50) fenológiai állapotáig használhatók fel a készítmények. Ez átalakította a tavaszi repcekártevők elleni kezelések gyakorlatát is. A repcefénybogarak általában zöldbimbós állapot elejétől telepednek be nagyobb számban. A termelők már nem kezelhettek a megszokott foszforsav-észter, vagy foszforsav-észter + piretroid kombinációkkal a védekezési határértéket elérő repcefénybogarak ellen. A piretroidok felhasználása jelentősen megnövekedett, bár más hatóanyagok is álltak már rendelkezésre:

A rezisztencia-management szempontjából rendkívül fontos, eltérő hatóanyagcsoportba tartozó indoxakarbot (oxadiazin) és pimetrozint (piridin-azometrin származék) tartalmazó készítmény került engedélyezésre 2011-ben repcefénybogár elleni védekezésre (1. táblázat).

Mindkét hatóanyag az engedélyezett dózisban alkalmas a betelepedett repcefénybogarak egyedszámának jelentős, kártételi küszöbérték alá csökkentésére. Saját összehasonlító vizsgálataink alapján a pimetrozin hatóanyag gyorsabb kezdeti hatékonysággal rendelkezik. Az indoxakarb esetében pedig annak tartamhatását érdemes kiemelni.

Azonban nem szabad abba a hibába esnünk, hogy évekig csak egyik hatóanyagot használjuk a kártevő ellen: hosszú távon csak eltérő hatásmechanizmussal rendelkező hatóanyagok használatával érhetjük azt el, hogy évek múlva is hatásosak maradjanak a most javasolt készítmények.

A kezelések időzítése, kártételi küszöbérték

Az adott év tél végi, tavaszi időjárása nagyban meghatározza a repcefénybogarak betelepedésének intenzitását és elhúzódását.

1. Gyors, tartósabb felmelegedés esetén az állományban először megjelenő nagy repceormányosok és repceszár-ormányosok után nemsokára az első repcefénybogár egyedek is láthatóak. Az említett ormányosok elleni kezelés ebben az esetben csökkenti a repcefénybogarak egyedszámát is. Hosszan tartó hatásra akkor számíthatunk, ha foszforsav-észter típusú hatóanyaggal vagy annak kombinációjával kezelünk a repce rejtett bimbós fenológiai állapotában. Szerencsés esetben a repcefénybogarak egy részének kiiktatása után a kártevő virágzatonkénti egyedszáma nem indokolja a további védekezést.
2. Lassú felmelegedés, tartósan hűvös időjárás esetén a szárkártevő ormányosok és a repcefénybogár betelepedése időben különválik. Ebben az esetben általában szükség esetén zöldbimbós állapotban kezelünk. Ha a zöldbimbós állapot hosszan elhúzódik és az állomány kifejezetten gyenge fejlettségű, már 3 fénybogár/virágzat tekinthető kártételi küszöbértéknek. Átlagos fejlettségű, egészséges állomány esetén pedig 5 fénybogár/virágzat már komoly károkat képes okozni. Zöldbimbós állapotban rezisztens repcefénybogár populációk esetében az indoxakarb vagy a pimetrozin hatóanyagú készítményt javasoljuk. A kártételi küszöbértékkel kapcsolatban egy érdekes tendencia figyelhető meg: azokban az európai országokban, ahol a piretroid-rezisztencia repcefénybogár tekintetében általánosan elterjedt, a gyakorlati ajánlásokban a 15 évvel ezelőtti kártételi küszöbértéket felfelé módosítják (pl. Németország: egészséges, zöldbimbós állományban legalább 9 fénybogár/növény a határérték).
3. Amennyiben nagyon heterogén a táblánk, a zöldbimbós fenológiai állapotú állományban már sárgabimbós növények is lehetnek. Ebben az esetben, valamint, ha virágzó gyomok vannak a táblán, vagy a méhek bármely ok miatt látogatják a táblát, a méhek védelmére különös figyelmet kell szentelnünk. Rezisztens repcefénybogár populációk esetében ekkor a méhekre nem veszélyes/nem jelölésköteles acetamiprid vagy tiakloprid hatóanyagokat javasoljuk. Az acetamiprid hatóanyagot tartalmazó készítmények esetében fontos kiemelni, hogy az engedélyokirat szerint „a készítmény tebukonazol tartalmú növényvédő szerrel együtt tankkeverékként alkalmazva, virágzó kultúrákban vagy mézharmat és virágzó gyomnövények jelenléte esetén, illetve, ha a területet bármely okból a méhek látogatják, kizárólag méhkímélő technológiával juttatható ki.”

A sikeres rezisztencia-management feltétele a különböző hatáshelyű (hatásmechanizmusú) hatóanyagcsoportok használata. Emellett érdemes tudatában lenni több tényezőnek, melyek a rezisztencia kialakulása ellen hatnak:

• Kezelések számának csökkentése (rajzás előrejelzésének fontossága).
• Kezelések csak kártételi küszöbérték felett.
• Kalibrált, folyamatosan ellenőrzött permetezőgépek használata.
• Az előírt dózis használata (nem csökkentett és nem osztott kezelés).
• Megfelelő agrotechnika, hasznos élő szervezetek védelme.

*

A kifejezetten piretroid-rezisztens repcefénybogár populációk kialakulását jelentősen késleltetni tudjuk, amennyiben a várható problémát ismerjük, valamint megfelelő stratégiával felkészülünk rá.

A cikkben található növényvédő szerekre vonatkozó információk tájékoztatásul szolgálnak, az aktuálisan engedélyezett készítmények engedélyokiratai a Nébih Növényvédő szerek adatbázisában érhetők el.

Az AF szaklap átszerkesztett változata Farkas István:Piretroid rezisztencia – Repcefénybogár: (2018 E74 62. old.) című írása alapján

Ajánlott irodalom:

• IRAC (Insecticide Resistance Action Committee) kiadványok – www.irac-online.org
• Nauen, R. et al. (2012): Target-site resistance to pyrethroids in European populations of pollen beetle, Meligethes aeneus F. Pesticide Biochemistry and Physiology, Volume 103, Issue 3, July 2012, pp. 173-180.
• Werner, B. und Brauer Siebrecht, F. (2015): Raps: Sicher gegen Schädlinge. Top-Agrar 1/2015, pp. 104-108.