A hazai szántóföldi növénykultúrák jelentős része küzd olyan károsítókkal, amelyek fellépése váratlan és esetenként az ellenük való védekezés költsége is olyan tényező, amely nem biztos, hogy a károsítók elleni fellépés melletti döntésre serkenti a gazdálkodókat.
Így van ez napjainkban is, amikor a váratlanul, a nyár közepén nagy tömegben megjelent déli fényes bodobács (Nysius cymoides) fellépése borzolta a növényvédelemben érdekelt emberek idegeit.
Régebbi, de ma is komoly kártevők
Sajnálatos módon az új károsító megjelenése némileg elhomályosította több olyan, korábbi időszakokból már ismert kártevő jelentőségét, amelyek napjainkban is komoly problémákat okoznak a növénytermesztőknek.
Ezen károsítók közül kiemelkedik a szintén a poloskák, konkrétan a címeres poloskák (Pentatomidae) családjába tartozó invazív fajok közé tartozó két faj, a Délkelet-ázsiai márványos poloska (Halyomorpha halys), valamint a közönséges vándorpoloska (Nezera viridula). Ez utóbbi faj egyre gyakoribb szerte az országban, és sajnálatos módon már nemcsak a különféle kertészeti és házikerti kultúrákban okoz problémákat, hanem akár egyes szántóföldi kultúrák esetében is.
Mely növényeket veszélyeztetik a poloskák?
A vándorpoloska alapvetően olyan növények esetében jelenthet problémát, amelyek a nyári hőségben is magas nedvességtartalmúak és képesek a kártevők táplálékigényét (azaz a kiszívható növényi nedvek jelentős mennyiségét) megfelelően kielégíteni. E tekintetben a szélsőségesen forró, aszályos nyarakon nem sok olyan növénykultúra van, amelyen ezek a kártevők táplálkozni tudnának.
Bár a kukoricaállományok java része vagy az aszály miatt bekövetkezett kényszerű érés, vagy a normális ütemben bekövetkezett érési folyamatok következtében már túl kemény és túlságosan száraz ezeknek a szívó szájszervű kártevőknek.
Ha megnézzük, a napraforgó is erősen közelít az éréshez, így szintén alkalmatlan a poloskák táplálására. Viszont van még a hazai szántóföldeken olyan növény, amely alkalmas táplálékforrás lehet a vándorpoloska és társai számára.
Egyebek mellett ilyen, még az augusztus végi hőségben is kellően nagy nedvességtartalommal bíró növény, a szója is. Ezen a növekvő vetésterületű növényen sajnos a vándorpoloska populációk hatalmas tömegei tudnak kifejlődni és károsítani.
Miért a szója van a legnagyobb veszélyben?
A vándorpoloska lárvák és nimfák az idei évben felnövekvő utolsó nemzedéket képviselik, és ennek megfelelően az állomány létszáma jelenleg a legnagyobb. A poloskák szívogatása nyomán elsődlegesen a bimbók, virágok, fiatal hüvelyek elrúgása okozhat szemmel látható terméskiesést.
Bár most már a nyári hónapok vége van, a szójafajták egy része (a rövid tenyészidejű fajták szinte mindegyike) már nem köt újabb hüvelyeket, de a hosszabb tenyészidejű fajták esetében ez a direkt kártétel még most is súlyos lehet.
A poloskák szívogatása a már megkötött, fejlődésben levő hüvelyek termésében is okoz durva minőségi kártételt. Ez a fehérje-, valamint az olajtartalom vizsgálata során könnyedén megállapítható. A vándorpoloskák jelenléte és szívogatása mindenképpen nagyon káros a szójára.
Védekezni egyszerű, de sokan nem lépik meg
Igazság szerint a poloskák elleni védekezés nem nagy technológiai kihívás! Bármely engedélyezett, döntően a szintetikus piretroidok hatóanyag-csoportjába tartozó hatóanyagot tartalmazó inszekticid igen nagy hatékonysággal pusztítja ezeket a károsítókat.
Sokkal inkább problémás az, hogy a szója éréséhez közelítve a gazdálkodók már nem szívesen költenek a kultúra növényvédelmére. Pedig egy ilyen védekezés más kezelésekkel összevetve a legolcsóbbak közé tartozik. Érdemes megfontolni a szójaállományokban felszaporodott invazív címeres poloskák elleni védekezést. Jó eséllyel nem kidobott pénz lesz!
A képek a szerző felvételei.
