Az őszi árpa kalászolása után, de főleg a virágzást követően rosszabb esetben néhány olyan kórokozó károsításával is lehet találkozni, amelyek eddig is jelen voltak – gyakorlatilag láthatatlanul, tünetektől mentesen – a növényekben, de most látványos tünetekkel jelzik jelenlétüket és az általuk okozott kártétel sem éppen elhanyagolható.
A szóban forgó károsítók közül az első az árpa porüszögje (Ustilago nuda hordei), amely látszólag meglehetősen gyakori kórokozó és tipikusan virágfertőző üszöggomba. Ez a kórokozó kizárólag a virágzás során képes megfertőzni az árpát és ennek eredményeként a gomba folyamatosan, külső tünetek nélkül a továbbiakban együtt él és fejlődik a növénnyel. A kalászok kialakulása során viszont aktivizálja magát a kórokozó és néha csak részben, de általában egészben elpusztítja a tápnövény kalászát. A szemek helyén vékony, ezüstös színű hártyával (ez igen gyorsan szétfoszlik, eltűnik) szénfekete színű fedett spóratömeg alakul ki, amely az éppen akkor virágzó kalászokat tudja megfertőzni. Egy ilyen kórokozó esetében a kártétel nyilvánvaló, az üszögspóra csomóvá átalakult kalász nem ad termést. Még akkor sem, ha csak a kalász egy részét érintette a fertőzés, mivel a maradék szemek általában olyan csököttek, hogy a legelső rostálásnál a szemétbe kerülnek.
A baj persze nem jár egyedül. Van egy, a rendszertanban az árpa porüszögjétől igencsak messze elhelyezkedő kórokozó, az árpa helminthospóriumos levélcsíkoltsága (Drechslera graminea, ivaros alak: Pyrenophora graminea), amely nagyon gyakran a porüszöggel együtt jelenik meg az őszi (és időnként sajnos a tavaszi) árpa állományokban. A két kórokozó nem igazán kedveli egymást, így egyáltalán nem ez az oka a gyakori közös előfordulásnak. Életmódjuk rendkívül hasonló, így tulajdonképpen versenytársak, a virágzó árpa szemekért versenyeznek egymással és a harc alapvetően az embrió szöveteinek teljes körű kolonizálásáért folyik.
A levélcsíkoltság kórokozója – hasonlóan a porüszöghöz – a virágzás során, vagy a szemtelítődés időszakában fertőzi meg az árpát. Ebben segítségére van az, hogy a fertőzött növényeken a hosszában csíkos levelek mellett a kalászok is fertőzöttek és ezek a kalászok szinte léhák, nagyon könnyűek, sokszor messze az egészséges kalászok szintje fölé emelkednek. Egy ilyen fertőzött állományban a kiemelkedő, fertőzött kalászokról származó inokulum a szél útján messzire juthat és sok, addig érintetlen növény kalászát képes megfertőzni.
A virágfertőző üszöggombák és a helminthospóriumos levélcsíkoltság kórokozóját így vetéskor a vetőmaggal együtt juttatjuk ki a talajba. Pontosabban fogalmazva a vetőmag belsejében, hiszen mindkét kórokozó a szem belsejében fejlődő embriót fertőzi meg. Éppen ezért tehát elsődleges védekezési lehetőségként mindenképpen ki kell hangsúlyozni, hogy az államilag ellenőrzött (tehát több szántóföldi szemlézésen átesett és megfelelt!), valamint fémzárolt (ez jelenti az állami garanciát arra, hogy a zsákban levő magok eredete, minősége, teljes mértékben megfelel a címkén feltüntetett adatoknak) használata a legegyszerűbb és legkönnyebb megoldás ezen kórokozók hatékony leküzdésére.
Sajnálatos módon még mindig sok, döntően kisebb területen és kisebb tőkeerő birtokában levő gazdálkodó dönt a saját vetőmagfogás és a saját eszközparkkal elvégzett csávázás mellett. Az ilyen házilagos kivitelezés a csávázás során már önmagában rejt bizonyos veszélyeket. Ha az árpaszemek a kezelés után tényleg folyamatosan egymásra kenve a csávázó szert, folyamatosan gurulhatnak át egymáson, akkor a házilagos csávázás is rendben működik. Sajnos, az esetek döntő hányadában messze nem ez a helyzet, nem véletlenül hívják az árpa porüszögjét sok helyen a szakemberek a trehány csávázás indikátorának.
Ugyanakkor az sem mindegy, hogy milyen csávázószert használunk a vetőmag védelmére. Ezek a kórokozók a nyár végén, a csávázási időszakban már benn vannak a vetőmag belsejében, az embrió szövetei között. Onnan csak olyan készítménnyel lehet kipusztítani őket, amelynek hatóanyaga maga is bejut a szem belsejébe, felszívódik az embrió szöveteibe és ott képes elpusztítani a jelen levő kórokozókat.
Ha végignézünk az engedélyezett csávázószerek során, akkor láthatjuk, hogy meglehetősen sok készítmény engedélyezett az árpa csávázására. Ezen a körön belül igen sok készítmény (döntően valamilyen azol hatóanyagúak) hatékonyak és engedélyezettek is az árpa vetőmag csávázására úgy, hogy képesek elpusztítani a szem belsejében levő kórokozókat is.
Ugyanakkor fel szeretnénk hívni a figyelmet arra, hogy a csávázás hatékonysága csak részben függ a felhasznált készítménytől. Ahhoz, hogy az adott csávázószer ténylegesen ki tudja fejteni a hatását, ahhoz mindenképpen szükséges az, hogy a csávázószer minél egyenletesebben be tudja vonni a kezelt magok felületét. Ebben a tekintetben a házilagosan elvégzett csávázások iszonyatos hátrányban vannak a vetőmagüzemekben elvégzett kezelésekhez képest.
A gyatra, egyenetlen csávázás eredménye nagyon gyakran az, hogy méreg drága készítményekkel kezelt vetőmagtételekben a vetés után felbukkannak ezek a kórokozók. Ez egyértelműen a csávázás során vétett technológiai – technikai hibára utal, amelyet minél hamarabb ki kell küszöbölni, mivel más kultúráknál is felléphetnek hasonló jellegű problémák a technikailag hibásan elvégzett csávázás következményeként.
Ami biztos: a porüszög, illetve a helminthospóriumos levélcsíkoltság fellépése esetén a lombozatra kijuttatott fungicides kezelések kizárólag az önköltség növelésére és a haszon csökkentésére alkalmasak. Ezek ellen a kórokozók ellen kizárólag a felszívódó hatóanyagot (is) tartalmazó csávázás ad hatékony védelmet. Állománypermetezéssel kár próbálkozni. Ezek a kórokozó csak úgy szoríthatók vissza, ha a csávázást tényleg szakmailag nagyon komolyan vesszük, illetve fémzárolt és egy megbízható vetőmagüzemben csávázott vetőmagot használunk fel a termesztés során.
Hertelendy Péter
Her – Ba Kft.
