A különféle kertészeti növények esetében sok esetben előfordul, hogy egy adott betegség elleni védekezés sikeressége, vagy sikertelensége döntő hatással van a termésre, illetve akár a kultúra további életére.
Így van ez pl. a meggy esetében a csonthéjasok moníliájával is, és hasonlóan veszélyes helyzet áll fenn az őszibarack (Prunus persica) és betegsége, a tafrinás levélfodrosodás (Taphrina deformans) esetében is. Ez a kórokozó mindamellett, hogy rendkívül ronda tüneteket okoz a növényen, fellépésével nemcsak a termést képes megsemmisíteni, hanem a fák elpusztítását is képes elérni.
Amit a kórokozóról tudni érdemes
Az őszibarack tafrinás levélfodrosságát okozó tömlősgomba mindenütt elterjedt szerte a világban, ahol őszibarack termesztése folyik. Szerencsére más gyümölcsfajunkra, a mandula kivételével, nem jelent veszélyt, de éppen elég az a probléma, amelyet az őszibarackon végzett pusztításával előidézni képes.
A kórokozó képes aszkospórái útján is áttelelni a vesszők, ágak, de akár a támrendszer elemeinek felületén is. Mindemellett a fertőzött vesszők héján micéliumos alakban is túlélheti a telet.
Ez a kórokozó nagyon nedvesség- és hidegkedvelő. A fertőzés általában a kora tavaszi, rügyfakadás körüli időszakban már megtörténik. Ilyenkor a kórokozó inkubációs ideje nyilvánvalóan igen hosszú, akár két hét is lehet.

Amikor megjelennek a szabad szemmel is látható tünetek, a levelek fodrosodása, akkorra a gomba már teljesen kolonizálta a megfertőzött növényi szöveteket és a védekezés legfeljebb a fertőzés további terjedését képes lassítani.
A fertőzés folyamata és hatása a növényre
A tafrinás levélfodrosodást okozó gomba a leveleket fertőzi meg elsősorban, de előfordulhat, hogy egy rügyben a kifejlődő levelek folyamatos fertőződése eléri a tenyészőcsúcsot is. Ez a fertőzött rügy ettől kezdve már csak fertőzött leveleket fog kinevelni, amíg el nem pusztul.

A kórokozó a termést nem bántja. Viszont levelek, azaz asszimiláló felület híján a fertőzött fa elrúgja a fejlődő terméseket is a fertőzött levelekkel együtt. Ráadásul, ha a fertőzés során bekövetkezett levélhullás a nyár folyamán is fennáll, akkor a rügydifferenciálódás időszakában ez a levélhiány a jövő évi virágrügyek mennyiségének drasztikus csökkenésében nyilvánulhat meg. Kevesebb virág pedig potenciálisan kevesebb gyümölcsöt, azaz kisebb termést jelent.
Miért „dérgomba”?
A tafrinás levélfodrosodás a teljes vegetációs időszakban képes fertőzni az őszibarack zöld növényi felületeit. Száraz, meleg időjárásban a fertőzési folyamat leáll, mivel a körülmények nem kedveznek a kórokozónak. De a legelső hűvösebb, csapadékosabb periódusban ismét újraindul.
A kórokozó aszkospórái termőtestek képződése nélkül a fertőzött növényi felületen képződnek olyan hatalmas tömegben, hogy emiatt a fertőzött levélzet molyhosnak, deresnek tűnik. Innen is kapta ez a kórokozó a dérgomba elnevezést.
Hogyan védekezzünk?
Az őszibarack tafrinás levélfoltossága elleni védekezés alapja a gondos metszés, amelynek során minden fertőzöttnek tűnő vesszőt, ágat lemetszünk a növényről és megsemmisítjük, de legalább is eltávolítjuk a gyümölcsfák közeléből.
Fontos a rezes lemosó permetezés, amelyet legjobb ősszel a lombhullás idején és tavasszal, még a rügyfakadás előtt is alkalmazni. A betegség kórokozója ugyanis rendkívül fogékony a rézre! Ezekkel a lépésekkel a fertőző anyag mennyiségét, vagyis a fertőzési nyomást tudjuk nagymértékben csökkenteni.
Sajnálatos módon az őszibarack a rügyfakadás utáni időszakban már nem kezelhető rézzel a fitotoxicitás veszélye miatt. Ez megjelenhet levélperzselés formájában is, de gyakoribb, hogy csak a botrányosan rossz gyümölcskötődés, a virágok, illetve a fiatal gyümölcsök tömeges elrúgása jelzi, hogy a növénynek nem tetszett a rézzel való találkozás.
Szerencsére néhány felszívódó, triazol típusú hatóanyag (tebukonazol, difenokonazol) jó hatékonysággal alkalmazható a zöld, fungicid hatóanyagok felvételére képes, növényi felületeken.
Ezek a hatóanyagok, illetve a belőlük előállított készítmények ugyanakkor már „nem mai gyerekek”, így ellenük a rezisztencia kialakulásának veszélye meglehetősen nagy. Ezért célszerű a kórokozó ellen szintén hatékony kontakt hatóanyagú (ditianon, kaptán) készítményekkel kombinációban történő alkalmazásuk.
Mikor kezdjük a védekezést?
Gyakorlatilag már a napokban szükséges lehet a tafrinás levélfodrosodás elleni fungicides védekezés, mivel az őszibarack rügyei már kipattantak és sok rügy végén már szabad szemmel láthatóak a zöld, megfertőzhető lomblevelek csúcsai. Ez a felület meglehetősen kicsi ugyan, de már képes a kórokozó aszkospóráinak „fogadására”.

A minél jobb hatékonyság érdekében erősen ajánlott tapadásfokozó adalék alkalmazása. A permetlé mennyiségét is úgy válasszuk meg, hogy ezekre a picike kis felületekre is kellő mennyiség jusson! Ne feledjük, hogy a hatóanyagok csak a zöld növényi felületeken képesek felszívódni, az ágak, vesszők felületén nem!
A képek a szerző felvételei.