A gyümölcsösökben – egyes szántóföldi kultúrákhoz, pl. az őszi káposztarepcéhez hasonlóan – kártevők hosszú sora áll készen, hogy a fákon a vegetációs időszak során kialakuló hatalmas biomasszatömegből táplálkozhasson. Szinte minden időszaknak megvannak a maguk károsítói, amelyek ellen adott esetekben védekezni szükséges. Így van ez a virágzás környéki tavaszi időszakkal is, amelynek károsítói esetenként súlyos mértékű kártételt is okozhatnak a gyümölcsösben. Cikkünkben e károsítók közül szeretnénk néhányat bemutatni.
Némiképp nehezíti a tavaszi, virágzás időszaka közelében fellépő kártevők elleni védekezést, hogy a virágzás környéki időszak esetében a kémiai növényvédelem során mindenképpen ügyelni kell arra, hogy a beporzó szervezeteket semmilyen módon ne károsítsuk. Ha védekeznünk kell, azt méhekre veszélytelen, vagy nem jelölésköteles besorolású készítményekkel tegyük, és olyan méhkímélő technológiát alkalmazzunk, amely lehetővé teszi, hogy a méhek (és egyéb más beporzó szervezetek) ne találkozhassanak a készítménnyel. A méhek repülésének idején semmivel se permetezzünk! Fontos: Méhkímélő készítmény nincs, csak méhkímélő technológia!
A társas életmódú beporzó rovarok, mint pl. a házi méh is kitaszítják és megölik azokat a dolgozókat, amelyek az illető boly szagától eltérő illattal rendelkeznek. A szoliter életmódú, különböző földiméh-, poszméh-, bányászméh-, karcsúméh-fajok esetében ez a veszély ugyan nem áll fenn, viszont esetenként sokkalta érzékenyebbek lehetnek egyes peszticidekre a házi méheknél. Ráadásul azoktól sokszor nagymértékben eltérő napi bioritmusuk miatt könnyebben kerülhetnek kapcsolatba a kijuttatott készítményekkel.
Az idei évben az alma- és körtefákon sok helyen nagyon gyakori a virágok elhalása. A kifejlett bimbó elbarnul, nem fejlődik virággá, így érthetően termést sem várhatunk belőle. A kártételt az almatermésű gyümölcsfák egy kora tavaszi károsítója, a bimbólikasztó bogár (Anthonomus pomorum) okozza, amely hazánk minden régiójában kellően elterjedt. Ez a károsító jóval korábban jelenik meg imágó alakjában a gyümölcsfákon. A fiatal bimbókra rakott petéiből kikelő lárvák a bimbók belsejét emésztik fel táplálkozásuk során. A még egérfüles, korai zöldbimbós fázisban a fákon észlelhető imágók ellen van csak némi esélyünk a védekezésre. A kártevő a fákra akasztott esernyőkre való kopogtatással jól szignalizálható. Vizuálisan ne is próbáljuk megkeresni, mivel igen jó rejtő színezete és a fa mozgatására történő leesése miatt ezzel a módszerrel esélytelen a kártevő észlelése.
A bimbólikasztó bogárnak évente egy nemzedéke fejlődik, a telet imágó alakjában vészeli át a talaj felső rétegében. A kártevő ellen nyilvánvalóan mostanság, a kártételi tünetek jelentkezése idején már lehetetlen eredményesen védekezni. A bimbólikasztó bogár esetében az imágó ellen tudunk csak sikeres védekezést alkalmazni. Ellene bármely, a gyümölcsösökben engedélyezett kontakt hatású rovarölő szer eredményes lehet, ha azt a bogarak jelenléte idején a lombozatra juttatjuk. Szerencsére kora tavasszal, amikor a kezelés hatékony lehet, akkor a hasznos élő szervezetek még általában csak igen kis mennyiségben vannak jelen a gyümölcsösökben.
Az idei évben látványosan megnövekedett kártételért a kártevő növekvő populációja és az ellene (is) hatékony védekezéseknek a védekezési technológiákból való kiszorulása mellett a kora tavaszi időjárás is felelős. Az egérfüles – piros bimbós állapot közötti időszak (amikor a kártevő a tényleges kártételt, a bimbókra történő peterakást végrehajtja) nagymértékű megnyúlása hosszabb peterakási időszakhoz, ezáltal megnövekedett kártételhez vezetett.
Szintén évek óta lassú terjedésben levő faj a gyűrűspille (Malacosoma neustria) is, amely ugyan polifág, több gyümölcsfát is károsító faj, de leginkább az almában okozhat nagyobb károkat. Ennek a kártevőnek is évente egy nemzedéke fejlődik, viszont ez a faj a nevét adó, a vékonyabb ágakon gyűrű alakban elhelyezett petecsomókban telel át. A hosszanti csíkozású hernyók meglehetősen összetartók, egy csapatban élnek és károsítanak. Igen erős szövedéket képeznek, ahová táplálkozásuk után vissza is húzódnak. Ellenük a védekezés eléggé könnyű. A metszés idején a petecsomók könnyedén eltávolíthatók a fákról. A későbbiekben a már kikelt és táplálkozó hernyók ellen a legjobb valamelyik környezetbarát, Bacillus thuringiensis hatóanyagú készítményt alkalmazni.
A gyűrűspilléhez hasonlóan esetenként extrém mértékű lombkárosítást előidéző lombrágó hernyók károsításának szezonja is mostanság van. Ebbe a csoportba a már említett gyűrűspille mellet sok más, általában polifág, egymással sok esetben rokonságban sem álló faj tartozik. A rendkívül szőrös gyapjas lepke (Lymantria dispar) mellett különböző araszoló lepkék (Operophtera brumata, Erannis defoliaria), valamint különféle bagolylepkék hernyói egyaránt, akár egymással társulva vesznek részt a lombozat elpusztításában. A kártétel nem szorítkozik a levelekre, mivel a nagy étvágyú hernyók a levélzettel együtt szinte minden zöld részt képesek megenni a fákon.
Ezek ellen a kártevők ellen a gyűrűspilléhez hasonlóan leginkább a Bacillus thuringiensis hatóanyagú rovarölő készítmények használata javasolható. Ennek hiányában bármely, az adott gyümölcstermő kultúrában engedélyezett készítmény is használható ugyan, de ilyenkor számítanunk kell arra, hogy a jelen lévő hasznos élő szervezetek közt is meglehetősen nagy pusztítást fogunk okozni. Erre főképp a szabadforgalmú, kontakt hatású és szinte semmilyen szelektivitással nem rendelkező, szintetikus piretroid hatóanyagú készítmények használata esetén van nagy esély. Éppen ezért ezeket a készítményeket csak végszükség esetén használjuk!
Hertelendy Péter
Her – Ba Kft.
