Az elmúlt hét időjárását alapvetően továbbra is az egész országot sújtó aszály jellemezte. A talajok felső rétegének a vízszintje 30-40 % alá csökkent, ami most a szántóföldi növénykultúrákat érinti legsúlyosabban. Az őszi- és tavaszi kalászos gabonák fejlődése megrekedt, a kukorica és a napraforgó kelése hiányos, vontatott vagy pedig az elvetett mag várja a kelesztő csapadékot. A jelenlegi időjárás miatt a betegségek is megálltak terjedésükben, hiányoznak számukra is az optimális életfeltételek. A kártevők esetében valamivel kedvezőbb a helyzet, de számukra sem a legkedvezőbbek a viszonyok, kivéve a barkókártevőket.
A kalászos gabonák fejlődése a szárazság miatt megállt, az őszi árpa 2 nóduszos míg a búza 1-3 nóduszos állapotban stagnál. A korábban már észlelt foltszerű sárgulások, sülevényes helyeken pusztulások láthatóak a táblán belül szabálytalan foltokban, az alsó levelek száradása viszont általánosnak mondható, ez mind a vízhiány következményének tudható be.
Az egy héttel ezelőtti növénykórtani helyzetben most nem történt lényeges változás. A lisztharmat fertőzés előretörése megállt, a fertőzés ugyan mindenütt jelen van, de gyenge szinten stagnál. A szeptória – és sárgarozsda fertőzés szintén csak kis mértékben okoz tüneteket. Ugyanez a helyzet a többi, levélfoltosságot előidéző kórokozóval is.
Búza DTR búzán
A vetésfehérítő bogarak betelepedése a táblákba visszafogottá vált, 10 hálócsapásban mindössze 4-5 bogarat lehet most látni. Ennek következtében a tojásrakás folyamata is megszakadt, és kelő lárvákat sem lehet még látni. Észlelési szinten megjelentek ugyan a gabonapoloskák, de nagyobb népesség kialakulásához tartósan meleg időjárásra van szükség. A gabona levéltetvek korábbi lendületes szaporodása most megtorpant, általános ugyan a fertőzés- az állományok 30-40 %-án fertőznek – de nem jellemző a kolóniás fertőzés.
Búza gabona szipolypoloska
Búza gabona levéltetű elevenszülés
Az őszi káposztarepce vetések nagysága meg sem közelíti az elvárható méretet, az alacsony növényállomány a virágzás különböző stádiumában van. A fő virágzati szár mellett alig van oldalelágazás, pedig a várható termés szempontjából az oldalelágazás mértéke meghatározó szokott lenni. A fénybogarak száma jelentősen lecsökkent a korábbi védekezések hatására, valamint más virágzó növény is van már a kártevő számára. Az elsődleges kártevő most a repce becőormányos, amiből 10 hálócsapásban 1-3 darabot lehet találni. A tojásrakás feltételei adottak, hiszen a virágok mellett már kis becők is vannak a vezérhajtáson.
Repce szárormányos lárva
Az elhúzódóan kelő napraforgóban és kukoricában – főként ez utóbbiban- a barkófélék kártétele erősödött, sok növényt már a talajban megrágnak. A károk erősödése csak az első esők után fog mérséklődni, akkor ugyanis a növények kinőnek a barkók „foga” alól.
A melegebb időben egyre több pattanóbogárral lehet találkozni a virágzó növényeken, ami a következő drótféreg generáció kialakulásának a kezdetét jelenti. A kártevő jelentősége a neonikotinoid csávázószerek tilalmával megnőtt, így sok bogár észlelése esetén több drótféregre és nagyobb károkra kell számítani.
Mezei pattanóbogár
