Bár már november első napjaiban járunk, az időjárás a sokévi átlagnál melegebb. Az elkövetkező napokban azonban fokozatos lehűlésre számíthatunk, ezért a lakásból nyárra kihelyezett mediterrán növényeinket fel kell készíteni a téli „üzemmódra”.
A kertben, teraszon tartott leander, murvafürt, orchideák, szerelemvirág cserepes pálmafélék eddig jól érezték magukat, de az éjszakai néhány fokos hideg már lecsökkentette élettevékenységüket, alig párologtatnak, fázik a gyökérzetük. Mielőtt bármit is tennénk, vizsgáljuk át az egész növényt, van e rajta valamilyen sérülés, látható-e kártevő, betegség. A sérült részeket vágjuk le, a fertőzött részeket felszívódó rovarölő szerrel permetezzük le, vagy az egész növényt öntözzük be a készítmény előírt oldatával. A rovarölő szer felszívódik a növény minden részébe és elpusztítja a szívogató kártevőket. Leggyakrabban gyapjastetveket, leander sárga levéltetveit, pajzstetveket találunk a növényeken. Sajnos egyre gyakoribb az oleander agrobaktériumos fertőzés, a rákos sebek metszőollóval növényről-növényre átvihetők, ezért inkább az ilyen növényektől mihamarabb szabaduljunk meg, mert rövid időn belül az összes leander beteg lesz.
Ha a növények csúcshajtásain pókhálószerű tüneteket látunk, akkor atkaölő készítménnyel vagy kénes gombaölővel permetezzünk. A kén tartalmú készítmények lisztharmatölő hatásuk mellett igen jól gyérítik a takácsatkákat, de rövid a hatástartamuk, így gyakrabban kell ismételni a permetezést, de lakásban is használhatjuk, mert ártalmatlan más élőlényekre.
Az így előkészített növények téli tárolására lehetőleg világos, de 5-10 C0-nál nem melegebb helyet válasszunk, mert csak így képesek a növények téli nyugalmi állapotba kerülni. Ha ennél magasabb a hőmérséklet, elmarad a nyugalmi állapot, nem áll le a növények növekedése, a kevesebb fény miatt nyurga, megnyúlt hajtások nőnek. A kártevők is könnyebben megtámadják őket, ha ráadásul még szellőzetlen a tárolóhely, akkor lecsapódik a pára a növényeken, és megtelepszik a korompenész is a leveleken, ezért időnként szellőztessünk is.
A muskátli teleltetése ennél egyszerűbb, mert akár cserepestől, ládástól néhány fokon sötét helyen kitelel, estleg gyökerestől kihúzva az edényből, újságpapírba becsavarva és felfüggesztve jól átvészeli a téli napokat. Az edényes növények öntözésekor ügyeljünk arra, hogy csak éppen átnedvesítsük a talajt, mert a pangóvízben megfulladnak a gyökerek. A növények ebben az időszakban alig párologtatnak, így semmi szükség a gyakori öntözésre, időnként az ujjunkkal tapintsuk meg a talajt. Ebben az időszakban szükségtelen a tápoldatozás, mert nem hasznosítják a növények. Erre csak a következő tavasszal lesz szükség, hogy minél gyorsabban regenerálódjanak a téli nyugalomból. Ha kényszerű okok miatt a nagyobb, nehezen mozgatható növényünket csak a szabadban teleltetjük, megpróbálhatjuk alaposan körbe tekerve hullámpapírral , jutazsákkal védhetjük a zord hőmérséklettől. Feltétlenül kerüljük a műanyag csomagolókat, mert alattuk nem jutnak levegőhöz, és folyamatos lesz a páralecsapódás, ezért bepállanak a növények.
