A Magyarországon uralkodó kontinentális éghajlatnak köszönhetően gyakoriak a késő tavaszi, a kora őszi és a téli fagyok. Sőt az utóbbi évtizedekben érvényesülő klímaváltozás segíti az extrém hatásokat, felerősíti és gyakoriságukat növeli.
A 2011/2012-es tél fagyos időjárása besorakozott a szintén súlyos károkkal járó, emlékezetes fagyos évek sorába (lásd 1984/1985; 1986/1987; 2002/2003; 2004/2005). Ezen a télen a rendkívül hideg, sőt fagyos légáramlat sok hóval érkezett a Kárpát-medence déli részeibe nagy károkat okozva. A fagyok elmúltával minden szőlész rettegve ment ültetvényébe meggyőződni a károkról és azok mértékéről. A szőlő mélynyugalmában enyhe volt a tél. Majd február első napjaiban fagyott. A déli megyékben, Bácskában és Vajdaságban, Baranya megyében –25 °C alatti, sőt helyenként ebben a régióban –26 és –28 °C-os léghőmérsékletet is mértek. Belátható, hogy ahol ilyen fagyos levegő ült be a szőlőültetvényekbe, ott nagy gazdasági károk keletkeztek. Persze nemcsak a szőlőtőkék, hanem a gyümölcsfák is fagykárt szenvedtek.
A fagykárok előidézői
A terület fekvése
A mély fekvésű területekre a nehéz és hideg (fagyos) levegő beül, és szélcsendben sokáig „vendég” marad. A tengerszint feletti 150-200 m magasság a fagyhatár. Alatta fagyveszély van.
A termesztett fajta fagy- és téltűrése
A tőkék genotípusuk szerint differenciáltan tűrik a fagyokat.
A művelésmód
Magasművelésen a vesszők a fagyzóna felett túlélik a fagyokat. Az alacsony művelésű tőkék a sík vidéken, különösen a kisugárzó fagyban károsodnak. A rövid csapra metszett, azon nőtt vastag vesszők fagyérzékenyek.
A tőkék tápláltsága
A növények (tőkék) tápanyag-ellátottsága fontos a télre történő felkészülés miatt. Különösen a kálium (K) és a magnézium (Mg) segíti a fagyok túlélését. A nitrogén (N) érzékennyé teszi a tőkéket a fagyokkal szemben. A kedvező vízellátottság fontos tényezője a vesszőérésnek.
A terméstömeg
A terméssel túlterhelt tőkék könnyen elfagynak, mert vesszőik beltartalma szegény, az asszimiláták ugyanis a termésbe és nem a vesszőkbe raktározódnak be. A termést időben kell leszedni a tőkékről, hogy a vesszők is beérjenek. Esős, hűvös érés idején korábban kell, napos, meleg őszön későbben lehet szüretelni. Általában a késői szüret negatív hatású a vesszőbeérésre.
A szőlőtőkék élettani stádiuma
A tőkék mélynyugalomban nagyobb lehűléseket tudnak elviselni, mint kényszernyugalomban, egészségi állapotuk, koruk is kihat a fagytűrésre. A beteg és fiatal tőkék könnyebben megfagynak, mint az egészséges és öreg tőkék.
Az időjárás
A tőkék nyugalmi időszaka előtti időjárási viszonyok (pl. aszály, csapadékos ősz) a vesszők beérését hátráltatják. Télen a zúzmara fokozza a fagykárt.
Fagykárok
A fagykárok megállapításához a növényi részeket (amelyek általában fagyott állapotúak) be kell gyűjteni az ültetvényről, majd meleg helyen, nylon zsákban legalább 24-48 óráig kell tartani. Ez idő alatt ugyanis a fagyott részek kiengednek (kimelegednek) és elbarnulnak. A vizsgálatokat csak ezután érdemes elvégezni a fagyás mértékének szakszerű megállapítása érdekében. A vizsgálatokhoz éles kést és metszőollót használjunk. A sima metszfelületen könnyebb a kár meghatározása. A tőke részeinek elfagyását most a fagyérzékenység sorrendjében tárgyaljuk. Az ép rész mindig borsózöld, az elfagyott rész pedig barna, fekete, vagy már elszáradt.
Diafragma (bélrekesz)
Ha a vesszőt hosszanti irányban átmetsszük, akkor a nódusznál láthatjuk a diafragmát, amely bélsugarak kiszélesedéséből alakul ki és elválasztja az internódiumok közötti bélrészt. A bélrekeszben a sejtfalak fásodtak, és bennük a rügy felöli oldalon keményítő halmozódik fel a sejtekben, és ez táplálja a rügyet. Elfagyása az oltványtermesztésnél negatív hatású (1-2. kép).
1. kép Ép diafragma
2. kép Elfagyott diafragma
Téli rügy
A vesszőkön a levelek hónaljában képződött téli rügyek a szőlő termő részei. Összetett rügyek, amelyekben a főrügy mellett egy fejlett és egy fejletlenebb mellékrügy fejlődik. A főrügyben alakultak ki a virágkezdemények. Ha a főrügy elfagy, akkor a termés is elvész. Először a főrügy, majd a mellékrügyek fagynak el már –15 °C-nál (3-4. a.,b. kép).
3. kép Ép rügy
4./a. kép Elfagyott főrügy
4./b. kép Elfagyott rügyek
Rügyalap
A pikkelyekkel fedett rügyek a rügyalapon ülnek. A rügyalap a rügyelfagyástól függetlenül sérülhet. Sérülése zavarja a rügyek tápanyaggal ellátását (5-6. kép).
5. kép Ép rügyalap
6. kép Fagysérült rügyalap
Vessző
A szőlővessző elfagyásakor a holt kéreg alatti kambium színeződik el. Súlyosabb esetben a fa rész is károsodhat. A rügyeket tápláló vessző elfagyása gátolja a rügyek kifakadását, majd azokból fejlődő hajtások további növekedését (7-8. kép).
7. kép Ép szőlővessző
8. kép Elfagyott vessző
Törzs
A zord napokon, –25 °C alatti lehűléseknél már a tőke több éves részei is fagykárokat szenvedhetnek. Előfordulhat, hogy magasművelésen a vesszőkön a rügyek épek maradnak és a törzs alul fagy el. Ez különösen akkor gyakori, ha hótakaró van. A hó felszínén derült égbolt esetén rendkívül nagy a kisugárzás, és azon a szinten ilyenkor még fagyosabb a levegő, a törzsek elfagynak a hótakaró felszínének magasságában. Súlyos elfagyásnál a törzseket le kell váltani (9-10. kép).
9. kép Ép törzs keresztmetszete
10. kép Elfagyott törzs keresztmetszete
A 2011/2012-es téli fagy jellemzői
A 2011. év őszén vízhiányban szenvedtek a szőlőtőkék, amikor egy kora őszi fagy levitte a leveleket. Ezt egy igazán enyhe tél követte, amely a szőlőt mélynyugalmi szakaszában uralta. 2012. február első napjaiban hirtelen érkezett a fagyos légtömeg, s hosszabb időn át maradt. Kecskeméten, a BCE Szőlészeti és Borászati Intézet Kutatóállomásán a LUFFT automata meteorológiai adatszolgáltatás alapján értékeltük a léghőmérséklet alakulását november 1. és február 29. között. A mért napi léghőmérsékleti minimum, maximum és átlag értékek a 1. ábrán láthatóak. Ebben a körzetben a legfagyosabb napon –21 °C-ot mértünk.
1. ábra A léghőmérséklet napi maximum, átlag és minimum értékeinek trendje a 2011/2012. év telén (BCE SZBI Kecskeméti Kutatóállomás)
A fagyok elmúltával a fajtakísérleteinkből vesszőmintákat gyűjtöttünk és azokat megvizsgáltuk. 23 borszőlőfajtából fajtánként 10-10 vesszőt, azokon összesen 100-100 rügyet tanulmányoztunk. Azokat a fajtákat vizsgáltuk meg, amelyeket hazánkban nagy felületen termesztenek. Általános megállapításaink szerint a –21 °C-os hidegnél a szőlőfajták fagytűrésük szerint jól elkülöníthetőek.
A csemegeszőlő-fajták nagy fagykárt szenvedtek. Rügyeik túlélését fakadáskor fogjuk tanulmányozni.
A borszőlőfajták sokkal jobban bírták a fagyokat. Mellékrügyeik a Müller-Thurgau kivételével 90-100 %-ban épek maradtak. A főrügyek változó mértékben, 44-98 %-ban maradtak életben a fajtáktól függően (2. ábra).
2. ábra A borszőlőfajták főrügyeinek túlélése –21°C-nál a 2011/2012. évi fagyok után (BCE SZBI Kecskeméti Kutatóállomás)
A vizsgált fajták csoportosítása fagytűrésük alapján a következő:
Kiválóan fagytűrő fajták:
Bianca, Csillám, Generosa, Kékfrankos, Ottonel muskotály (Muscat ottonel), Refrén és Duna gyöngye.
Jó fagytűrést mutató fajták:
Cabernet franc, Cserszegi fűszeres, Kövidinka, Leányka, Olasz rizling, Pinot noir, Piros tramini, Rajnai rizling.
Közepes fagytűrést mutató fajták:
Chardonnay, Ezerjó, Furmint, Kadarka, Medina, Pinot blanc, Hárslevelű.
Gyenge fagytűrést mutató fajták:
Müller-Thurgau (Rizlingszilváni).
Országos szinten, de régiónként is rendkívül változatos a szőlőültetvények fajták szerinti elfagyásának mértéke. Éppen ezért általánosítani nem szabad, s helyenként kell megvizsgálni az elfagyások mértékét. A fagyvizsgálatot körültekintően érdemes elvégezni azért, hogy a tőkék metszését, a törzsek esetleges visszametszését szakmai megalapozottsággal végezzük. Ahol a karokat, törzseket szükséges visszametszeni, ott már most tervezni kell a sajátos zöldmunkákkal, az új törzsek kinevelését szolgáló hajtások nevelésével, kezelésével.
Minden bizonnyal a 2012. évi fagykárt fokozta a fajták aszállyal szembeni érzékenysége. A rügyalap épsége 86 %-ban, a vessző élőkérge 78 %-ban, a diafragma pedig csak 58 %-ban maradt ép a 23 borszőlőfajta átlagában. Az ép, jól fejlett diafragma a Cabernet franc, a Csillám, a Generosa és a Piros tramini jellemzője. Ez az oltványkészítésnél jelent nagy előnyt.
A fagykárok mértéke borvidékenként, a domborzati viszonyok, a fajtaszerkezet és a termésátlagok függvényében is nagyon eltérő a 2011/2012-es tél végén. Sajnos több helyütt olyan nagyok a fagykárok, hogy törzseket is kell váltani. Itt 2-3 év terméskiesés várható.
A téli fagyok mindig felkínálják a lehetőséget a szőlőfajták fagytűréssel szembeni szelekciójához. A rügyek túlélése mutatja meg, mely fajták a fagytűrők és melyek a fagyérzékenyek. Ezt a –21 °C-os, –23 °C-os fagyoknál biztosan megállapíthatjuk, noha többféle külső körülmény befolyásolhatja ezeket az eredményeket. De a –25 °C-nál, vagy az alatti hőmérsékleteknél már minden elfagy, függetlenül a fajtától és a tőke részeitől.
A termésbiztonság egyik legfontosabb eleme a szőlőfajták tél- és fagytűrése. Különösen sík vidékű vagy mélyebb fekvésű területek ültetvényeiben olyan fajtaszerkezetet kell kialakítani, amelyben a fagytűrő fajták legyenek többségben. A fagykárok megelőzéséhez a magasabb fekvésű helyeket, a fagytűrő fajtákat kell jól kiválasztani. Sokat segít a szakszerű tápanyagellátás, a fajtának és a termőhelynek megfelelő termésátlag kialakítása, és sík vidékű területeken a tőkék takarása.
Dr. Hajdu Edit
BCE Szőlészeti és Borászati Intézet, Kecskeméti Kutatóállomás
Fotók: Dr. Hajdu Edit
