Cikksorozatom következő része a talajszennyezők közül a kadmiumot mutatja be. Ugyanis a legfőbb nehézfémszennyezők között, az ólom (Pb) után a kadmium (Cd) következik.
Szemcsés, halványszürke színű, puha, nyújtható nehézfém. Elsősorban kéntartalmú ércekben, cinkkel és ólommal együtt lelhető fel. Fém formájában csupán néhány lelőhelye ismert. A kadmiumnak a környezetbe jutását a természetes forrásokon túl a fosszilis tüzelőanyagok égetése, a foszfátműtrágyák, a vas, acél és egyéb fémek gyártása, a kommunális hulladékok égetése és a cementgyártás, csatornaiszapok talajba vitele, valamint a közlekedés okozza. A közlekedéssel kapcsolatos emissziónak két fő forrása van: a gumiabroncsok kopásából származó por és a dízelolajok égéstermékei. A mezőgazdaságból a kadmiumtartalmú műtrágyákból kerül a talajba. Ipari környezetben is jelentős lehet a kadmiumszennyezés – ahol akkumulátorokat gyártanak vagy forrasztanak és hegesztenek. Emellett a dohányzás, a dohányfüst is forrása lehet a szervezetünkbe jutó kadmiumnak.
Egészségügyi hatása
Sűrűsége: 8,7 g/cm3 (20 °C-on). Az emberre és az állatokra már nagyon kis mennyiségben toxikus hatású. Rákkeltő hatású, ahogyan a legtöbb vegyülete is. Továbbá mérgező a vesére, a májra és a herékre, károsítja a csontokat (csontzsugorodást okoz), megzavarja a hormonális és az immunrendszert, valamint a szív- és érrendszer működését, tüdőkárosodást okoz. A kadmium a szervezetbe jutva kiszorítja a létfontosságú cinket, ráadásul felhalmozódik a szervezetben, így hosszútávon is mérgező.
A kadmium talajra gyakorolt hatása
A szennyezetlen talajok Cd-tartalma <1 ppm, nagyforgalmú utak mentén 3 ppm körüli, nagyvárosi parkokban pedig 0,5-5 ppm. A kadmiumnak több, mint 80%-a a légköri csapadékkal, oldott állapotban kerül a talajba, a viszonylag könnyen mobilizálható fémek közé tartozik. A kadmium kémiailag szoros rokonságban áll a cinkkel, így terheletlen talajokban egy viszonylag állandó Cd/Zn arányt találunk. Megkötődése pH függő. Növekvő pH-értékkel nő a kadmium megkötődése és oldatbeli koncentrációja csökken. A pH = 7 körüli igen alacsony érték erősen megnő, ha a pH kisebb, mint 6,5-6. Ahol a pH = 5, az összes kadmiumnak már több, mint 30%-a nem specifikusan, a növények számára hozzáférhető formában adszorbeálódik.
Magyarországon a szennyezett talajok ökotoxikológiai vizsgálataira gyakran bakteriális teszteket alkalmaznak. Ezek közül a Pseudomonas fluorescens (MSZ 21470-88:1993), valamint az Azotobacter agile teszt (MSZ 21978-30:1988) a legismertebb.
Egy érdekes kísérlet segítségével kimutatták, hogy a talaj nehézfém-terhelését az angolperje jól jelzi, jó indikátora. Barna és Füleky (2007) vizsgálataiból kiderült, hogy az angolperje hajtáshosszára gyakorolt károsító hatás jó mutatója a talaj nehézfém-szennyezettségnek. Emiatt az általuk kidolgozott angolperjével végzett gyors növényi bioteszt alkalmas arra, hogy jelzésértékű, kiegészítő információt adjon a talaj szennyezettségi határértéket meghaladó nehézfém-terhelésre, különösen kadmium esetében.
Forrás:
Barna Sz., Füleky Gy. (2007): A talajok Cd-, Pb- és Cu-szennyezettségének értékelése gyors növényi bioteszttel
Monok D., Füleky Gy. (2017): A talaj kadmium szennyezettségének vizsgálata angolperje (Lolium perenne L.) bioteszttel
