A hangyák családjának tagjai szinte az egész földön előfordulnak. Kivételt csak az Antarktisz, Grönland és Izland jelent, ahol túl hideg számukra az éghajlat. Fészkeik gyakran fordulnak elő gyepekben, virágcserepekben, komposztládákban és a növények gyökerei között. Főleg április és október között aktívak.
A hangyák a méhekkel és darazsakkal (Hymenoptera) rokon, euszociális (társadalmi szervezetet alkotó) rovarok. Olyan fészkekben élnek, amelyekben sok száz, néha több ezer hangya lakik. A legtöbbjük szárnyatlan, steril nőstény, ők az úgynevezett dolgozók, de vannak termékeny nőstények (királynők) és hímek is. Európában 180, Magyarországon 74 hangyafaj él.
A hangyák egyedszáma a becslések szerint 1015, ami 6 nagyságrenddel magasabb érték, mint az embereké, és ezzel a legszámosabb állatok a világon. Nem meglepő tehát, hogy az ökoszisztémák fontos alkotóelemei, befolyásolják a flórát és a faunát. Semmiképpen sem mondhatók az ember szempontjából egyértelműen káros szervezeteknek, mert a kertekben fontos ragadozók lehetnek, vagy a növényi maradványok lebontásában vesznek részt. Másrészről levéltetveket „nevelnek”, egyes esetekben a bolyaik nem tesznek jót a talajszerkezetnek sem, esetleg bosszantó módon beköltöznek a lakásokba.
Érdekességek a hangyákról
- Bár a hangyák jelenlétének sokan nem örülnek, fontos részét képezik az egészséges kert biológiai sokféleségének. Euszociális családjaikat különféle kasztok és korú dolgozók alkotják. Gyakran mutualista (kölcsönösen előnyös) társulásokban élnek olyan szívogató rovarokkal, mint a levéltetvek.
- A hangyák főként más gerinctelen állatokkal táplálkoznak, beleértve más hangyákat is.
- Mivel szeretik az édes ízt, a levéltetvek és néhány más szívogató rovar által ürített édes folyadékot, a mézharmatot is gyűjtik.
- A hangyák képesek megvédeni a levéltetveket a katicabogaraktól és más ragadozóktól, hogy biztosítsák a mézharmatellátásukat. A nagyszámú levéltetű pedig károsítja a növényeket.
- A hangyák kevés közvetlen kárt okoznak a növényekben, bár fészeképítő tevékenységük során a növények gyökerei körül megbolygathatják a talajt, és azt a felszínre viszik. Ez problémát jelenthet a gyepek esetében és ott, ahol az alacsonyan növő növényeket betemeti a kiásott talaj. A cserepekben és konténerekben lévő növények gyökereit is károsíthatják. A növények hajlamosabbak a hervadásra, különösen, ha a gyökereik kiszáradnak.
- Alkalomadtán a komposzthalomban vagy komposztládában raknak fészket. Nem kell félni tőlük, itt semmilyen kárt nem okoznak, sőt, levegősebbé teszik a komposztot, illetve elősegítik a benne lévő növénymaradványok lebomlását.
- Néhány hangyafaj (főleg a Myrmica-fajok – közismert nevükön vöröshangyák) csíphet, de a legtöbb ember számára ez nem jelent többet kisebb bőrirritációnál.
Kell-e védekezni ellenük?
Mivel az ökoszisztéma fontos alkotói, a legjobb, amit tehetünk, hogy békén hagyjuk őket, és, tekintettel a már említett hasznos tulajdonságaikra elviseljük és együtt élünk a kevés kárral, amit okoznak. Tudni kell azt is, hogy ha az adott családot elpusztítjuk, akkor a helyet valószínűleg más hangyakirálynők veszik át, amelyek a területen még több új fészket létesíthetnek.
Ha a gyepen építenek hangyabolyt, annak felszínén a talajt száraz időben, fűnyírás előtt gereblyézzük el, különben a talajt a fűnyíró a gyepen szétteríti.
A hangyafészkek kezelésére létezik biológiai növényvédő szer, amely patogén fonálférget (Steinernema feltiae) tartalmaz. A mikroszkopikus fonálférgeket öntözéssel kell a talajba juttatni ott, ahol a hangyák a földet a felszínre hozzák. Ez a fonálféreg azonban a nem célszervezet rovarokat is károsíthatja.
A kertekben a hangyák növényvédő szerekkel való irtása felesleges és hatástalan. Ráadásul a vegyszerek használata más, nem célzott állatokat is károsíthat.
Az épületekbe bejutó hangyák ellen porok, csalétek, permetek és aeroszolok is kaphatók, ám ezek nem alkalmasak kerti használatra, illetve növényeken vagy talajon történő alkalmazásra.
A kolónia felépítése
A hangyafészekben egy vagy több termékeny hangyakirálynő található, amelyek a fészekben lévő költőkamrákba rakják tojásaikat. A fészekben lévő többi hangya többsége kisebb, szárnyatlan, steril nőstény, ezek a dolgozók. Az ő feladatuk a fészek fenntartása, őrzése és bővítése, a lárvák táplálása és a kolónia számára történő élelemgyűjtés.
A fehér, rizsszerű lárvák a dolgozó hangyák által kiválasztott, folyékony anyaggal táplálkoznak, majd bebábozódnak, egyes hangyafajok orsó alakú, fehéresbarna selyemgubókba. Noha ezeket a gubókat gyakran nevezik „hangyatojásnak”, a valódi tojások nagyon kicsik, és szabad szemmel nehezen észrevehetőek.
Az év bizonyos időszakaiban a hangyafészkekből szárnyas hangyák repülnek ki. Ezek fiatal királynők és hím hangyák, amelyek gyakran tömegesen bújnak ki a fészkekből a nyári párás időben. Ezek felrepülnek és párosodnak, majd a hímek elpusztulnak, a fiatal királynők pedig megpróbálnak megfelelő helyet találni, ahol új fészket rakhatnak.
A párzás után a hangyakirálynőnek már nincs szüksége szárnyakra, ezért azoktól megszabadul.
Fotó: Pixabay