A paprika (Capsicum annuum L.) Dél-Amerikából származó, Európába a XV. század végén, majd hazánkba a XVI. század elején került kultúrnövényünk. Őshazája Mexikó, Guatemala és Peru területe, ahol feltételezhetően már több ezer éve, a spanyol hódítás előtt, folyt paprikatermesztés. A növény ősi indián elnevezése az „aji”, melyet Amerika felfedezése után a Spanyolországból érkező hajósok, kereskedők terjesztettek el lassan az egész európai kontinensen.
A Balkánra és a török birodalomba a borshiánynak köszönhetően került. Magyarországon két formáját ismerjük: a friss fogyasztásra, és az őrlemény készítésére használt fajtacsoportot. Ezen túlmenően Magyarországon napjainkra jelentősen megnőtt az igény a chilire, amely azonban több paprikafaj egy meghatározott csoportja, és lényegében az erősen csípős típusok tartoznak ide.
Dél-Amerikában a chili kifejezést (vagy a korábban említett „aji” megnevezést) mindenféle erős paprikára alkalmazzák. Ez alapján akár a magyar fűszerpaprikát is a chilik közé helyezhetnénk, ugyanakkor a szakirodalom ezt úgy egészíti ki, hogy e fajok mind csípős bogyójúak, de sem a friss étkezési, sem a magyar fűszerpaprikát nem soroljuk közéjük. A hazai köznyelvben pedig chiliről akkor beszélünk, ha főként a különleges és nagyon erős paprikákra gondolunk. Ennek okán a hazai szakirodalom legtöbb esetben külön tárgyalja a fűszer- és a chili paprikát.
A chili paprika iránti kereslet évről évre növekszik, ezzel párhuzamosan emelkedik a népszerűsége a mexikói és thai ételeknek, illetve ezzel együtt az emberek is igénylik a pikánsabb, erős ízeket. Manapság gombamód szaporodnak a kis chili manufaktúrák, melyek szószok és őrlemények formájában szolgálják ki a célközönséget.
Megoszlanak a vélemények a chili körül, valaki kifejezetten irtózik tőle, de van egy nem is olyan szűk szegmens, akik közt számos fanatikus rajongó található. Rengeteg receptet lehet a webes felületeken találni, ahol a hozzávalók között ott van a chili paprika. Emiatt idővel minden konyhába bekerül, és ily módon nagy választékban lehet már a szupermarketekben is friss chilit kapni, továbbá a termelői piacokon kisebb kiszerelésekben vegyesen is árusítják.
Sok chili fajta kisebb bokros habitusra nő, és ennek okán kiváló balkonnövényt lehet belőle nevelni. Rengeteg helyen árusítják ebben a formában. Levélzetük és virágaik szemkápráztató volta miatt sokan csak dísznövényként tartják otthon, terméseit nem fogyasztják. Szakmai berkekben közismert, hogy a chili paprikák palánta, vagy jól fejlett fiatal növény formában történő értékesítése jóval nagyobb profitot biztosít a termesztőknek. A fontosabb nemesített, illetve nemesítésben részt vevő alakköröket az 1. táblázat tartalmazza.
- táblázat : Jelentős paprikafajok és a fontosabb nemesített alakkörök
| Paprikafaj | Nemesített alakkör |
| Capsicum annuum | Ancho; Cayenne; Bell pepper; Cherry; Cuban; Jalapenos; Mirasol; De Arbol; Ornamental; New Mexican; Pequin; Pimiento; Serrano; Squash; Wax pod |
| Capsicum pubescens | Canario; Rojo; Peron; Manzano |
| Capsicum frutescens | Tabasco; Malagueta; Xiaomila |
| Capsicum chinense | Yellow Lantern Chili, Habanero |
| Capsicum baccatum | Aji amarillo; Peppa dew; Lemon drop |
Capsicum annuum var.annuum (1-2. ábra): A hazai paprikatermesztésünk túlnyomó részét ebből a fajból kikerülő fajok adják. A virágok egyesével állnak nóduszonként, a virágkocsány csüngő, a párta zöldes fehér, a portok halványlila, a bogyó hasáb alakú, erek száma: 4. E fajtakörből nemesítették a mai összes édespaprika változatot. A termés húsának felszíne gazdasági érésben sötétzöld, biológiailag érett állapotban piros színű, húsa nem puhuló, dohány mozaik fertőzöttségre érzékenyen reagál.
1. ábra: A Capsicum annuum Royal Black fajta lila érési állapotban (biológiai érettségben mélyvörössé válik) (Fotó: Dr. Pap Zoltán)
2. ábra: Capsicum annuum Bolivian rainbow fajta számos színváltozata egy bokron (Fotó: Dr. Pap Zoltán)
Capsicum chinense (3. ábra): a Capsicum annuum legközelebbi rokona, amely rendkívül változatos. Alacsonytól a magas bokrúig, csupasztól a szőrözött levelűig, koraitól a késeiig. Gazdasági érettségben bogyója lehet fehér vagy haragoszöld, mely teljesen éretten lehet piros, sárga vagy barna. A termés alakjára is a rendkívüli formagazdagság jellemző. Nincsenek kizárólagos faji bélyegei, de zöldes fehér pártájával és csüngő, viszonylag nagyméretű bogyójával (3-10 cm) jól elkülöníthető a többi fajtól. Eredete vitatott, egyesek a Capsicum frutescens-t tartják az ősének, míg mások a Capsicum chinense vad alakját tartják annak. A C. chinense fajból kerülnek ki a skorpió chilik, illetve pl. az igen erős Carolina reaper fajta is.
3. ábra: Capsicum chinense Habanero tropical red színváltásban (Fotó: Dr. Pap Zoltán)
Capsicum frutescens: ez a faj is közel áll a Capsicum annuumhoz viszont lényegesen szegényebb a variabilitása. Virága és termése mindig felálló, a párta zöldes-fehér vagy halványzöld, nóduszonként általában két termés található, de előfordulhat 3-6 bogyó is. Egyik legismertebb fajtája a Tabasco. A termesztett Capsicum frutescens egyértelműen hasonlít vad alakjához.
Capsicum pubescens: Az egyetlen olyan faj, aminek a magja barnás fekete színű, ez alapján könnyen el tudjuk különíteni a többi fajtól. Levelei és szára erősen szőrözött, innen ered a pubescens elnevezés. A növényeknek egyedi jellegzetes illata van. A virágok egyesével találhatók meg nóduszonként. A termések eleinte felállók, később viszont a nagyméretű és súlyos termés hatására lecsüngenek. A párta bögre alakú, lila színű, alapi részénél fehér vagy sárga torokfoltokkal. A porzószálak tövében bőséges nektár található. A főtengely a csúcsi elágazást elérve hosszú (1-2 m) oldalhajtásokat nevel, ennek hatására a növény kúszó jelleget ölt. Bogyója viszonylag nagy (3-4 cm hosszú és 2-3 cm széles). Az ovális bogyónak vékony és hosszú kocsánya van. Mivel nagyon erősen kötődik a szárhoz, így nehezen lehet leszedni. A csésze pici, de rajtuk apró csészefogak vannak. Gazdaságilag éretten bogyója sötétzöld, biológiai érettségben viszont piros, sárga és barna színű lehet. Elterjedési területe főleg Dél-Amerika magas (1500-3000 m) hegyei között él. Közülük kerülnek ki a Rocoto chili típusok.
Capsicum baccatum var. baccatum: A növény fenotípusa meglehetősen hasonló a C. baccatum var. pendulumhoz, de levele, virága és termése általában kisebb. Több olyan taxont megfigyeltek, melyeknek a levelei szőrösek. Szárcsomónként 1-2 felálló virága van. Bogyói gyakran puhulók, viszont kisebb elterjedési területtel rendelkezik, csak Bolíviában és Peruban található. Chilik közül a legismertebb képviselőik az Aji típusok (4. ábra) (pl. Aji Amarillo, Aji Panca, Aji Limo stb.).
4. ábra: Aji amarillo paprika már majdnem szedésre készen
Termesztési igényeik: a chili a többi paprikához hasonlóan meleg- és fényigényes növény, ezért ehhez mérten a megfelelő hőmérsékletet és besugárzott fényt biztosítani kell, hogy kifejlődhessen a kellő szín- és ízanyagok összessége, és az egyéb élettanilag hasznos összetevők. Mivel hazánk a szabadföldi paprikatermesztés északi határán van, így a chili termesztése csak késő tavasztól őszig folyhat fagyvédelem nélkül. Hőoptimuma 25±7 °C-os.
A mag csírázásához szükséges vízfelvétel 20-30 °C tartományban a legintenzívebb, és akár már 4 óra elég ahhoz, hogy a folyamat végbemenjen. Hőigénye bizonyos életszakaszokban eltérhet az optimálistól, így például a sziklevelek megjelenéséig 32 °C a legmegfelelőbb, ezt követően pedig 7 °C-kal alacsonyabb hőmérséklet szükséges, hogy a növény megnyúlását elkerüljük.
A chili paprikák nagyon fényigényesek. E környezeti tényező befolyásolja a fejlődés és a növekedés gyorsaságát, a tenyészidő hosszát és az érés gyakoriságát. Bár csírázáshoz nem feltétel a fény, viszont a következő palántanevelési időszakban annál inkább. Ekkor – ha fényhiány lép fel – a palánták felnyurgulhatnak, a száruk meggyengül, és kiültetésre alkalmatlanná válnak.
A legtöbb kutatási eredmény rámutat, hogy az erős paprikák számára a napi 10-14 órás napi megvilágítás az ideális. A termesztéskori minimális fényintenzitás a szakkönyvek alapján körülbelül 5000 lux, bár ez legfeljebb a vegetatív fejlődéshez elegendő. A természetes megvilágítás hosszának csökkenése késlelteti a virágzást. Ennek következtében a fényben szegény hosszú időszakokban előfordul a bimbóelrúgás és az általános fejlődés is megtorpan.
Sikeresen ott lehet termeszteni chilit, ahol a napfényes órák száma eléri az évi 1500 órát. Napfényben gazdag nyáron és őszön a paprika beltartalmi értékei (pl. szárazanyag-tartalma) kedvezőbben alakul.
A legtöbb chili változat vízigénye alacsonyabb a többi paprika típushoz képest. Ez persze nem jelenti azt, hogy öntözés nélkül kielégítő termésmennyiséget kaphatunk. A növény levelei a hőmérséklettől, a levegő páratartalmától és a fény erősségétől függően eltérő mennyiségű vizet párologtatnak el, és ezt pótolni kell. Amennyiben ez nem történik meg, úgy lankadás lép fel. Ha rövid ideig áll fenn ez az állapot, majd vízhez jut a növény, abban az esetben károsodás nem történik. Amennyiben ez hosszabb időszakot érint, a növekedés megáll, a termésképződés szünetel.
A könnyen felmelegedő, jó vízgazdálkodású, tápanyagokban gazdag, cserepesedésre, rögösödésre nem hajlamos, könnyen művelhető barna homok és középkötött vályogtalajokat kedveli leginkább. Kerülni kell a hideg, mély fekvésű talajokat. A talaj termőrétege lehetőség szerint haladja meg a 40 cm-t, s mivel a kémhatásra érzékeny, ezért gyengén savas, semleges kémhatású 6,4-7 pH értékű talajt kíván.
Amennyiben úgy döntünk, hogy szabadföldön szeretnénk termeszteni a chilit, a következőket kell figyelembe venni: minőségi termékért a növényt általánosan palántázni szükséges. Ugyanakkor ennek okán a tápanyagoknak könnyen felvehető formában és nagy mennyiségben kell jelen lenniük a kielégítő fejlődés érdekében. Csak május elején-közepén érdemes ültetni a palántát, a termések – függően a fajtáktól – csak augusztus elejétől válnak szedhetővé. Mindeközben a tápelemek adagolását illetően – a nitrogén és foszfor mellett – legfontosabb számára a kálium, amely a megfelelő termésminőség kialakulásához járul hozzá. Intenzív termesztésben kialakíthatunk számukra kordont, ugyanakkor érdemes odafigyelni a megfelelő állománysűrűségre. E tekintetben nincs határozott számszerűsítés, mivel fajonként és típusonként eltérhet a növekedési erély, ezért négyzetméterenként a 3-4 növénytől 6-8 növényig számos változat elképzelhető. Növényápolásnál az öntözés és tápanyag-utánpótlás mellett érdemes figyelmet fordítani a hosszú oldalhajtások egy részének eltávolítására, ezzel szellőssé tenni a lombozatot, mivel így a növényvédelmet is könnyebben kivitelezhetjük.
Megfelelő állományfenntartás mellett szép eredménnyel termeszthetők e növények hazánkban, melyek egyébként erős ízük és kiváló egészségmegőrző szerepük mellett komoly díszítőértékkel is rendelkeznek.
Dr. Pap Zoltán és Juhász Áron
Szent István Egyetem
Zöldség- és Gombatermesztési Tanszék
