Az ősz a legtöbb zöldségféle vegetációs ciklusának lezárását jelenti, ám a termelő számára ilyenkor kezdődik a következő fontos időszak: a gondos betakarítás és a megfelelő tárolás megszervezése. Aki jól időzíti a szedést és ismeri a különböző zöldségfélék tárolási igényeit, akár hónapokkal is meghosszabbíthatja az eltarthatóságot.
A tápanyag- és vitamintartalom megőrzése eközben legalább olyan fontos, mint az, hogy a termés fogyasztásra alkalmas maradjon. Az alábbiakban összefoglaljuk, hogyan érdemes felkészülni a télre, és milyen módszerekkel védhetők meg a zöldségek a hideg káros hatásaitól.
Káposztafélék: a hideg gyakran ízjavító
A káposzta, kel, kelbimbó, brokkoli és karfiol eltérő hidegtűréssel rendelkezik, de közös bennük, hogy a mérsékelt fagy sok esetben édesebb ízt eredményez. A növények a hideg hatására több cukrot halmoznak fel, miközben csökken a kesernyés aromák aránya. Ez a jelenség a hazai termelők számára is jól ismert.
A kifejlett fejes káposzta – amennyiben a fejek nem túl lazák – akár –4 °C-ig is bírja a hideget, míg a télálló kel- és kelbimbófajták –5 °C körüli hőmérsékleten is károsodás nélkül átvészelhetik a fagyokat. Enyhébb megfagyás esetén jellemzően csak a külső levelek sérülnek, a fejek belseje ép marad.
A karfiol a legérzékenyebb a keresztesvirágúak közül: növekedése 4 °C alatt gyakorlatilag leáll, tartós fagyban pedig a rózsák barnulnak vagy elvizesednek. A télálló fajták rövid ideig elviselhetnek akár –8-10 °C-ot is, ha a levelek kellően védik a virágzatot. A brokkoli számára 10 °C alatti hőmérséklet kedvez a rózsaképzéshez, de a –5 °C közeli fagyok már roncsolhatják a szöveteket.
A káposztafélék ideális tárolási hőmérséklete 0-5 °C, 90-95% relatív páratartalom mellett. A fejeket célszerű úgy elhelyezni polcokon vagy rácsokon, hogy ne érjenek egymáshoz. A rendszeres ellenőrzés és a sérült részek eltávolítása megelőzi a penész kialakulását.
Gyökérzöldségek: természetes téli raktár a talaj
A sárgarépa, petrezselyemgyökér, pasztinák, zeller, cékla és a különféle retekfélék a fagyokig biztonságosan a talajban hagyhatók. A szedés ideális időpontja a talaj átfagyása előtt van, mert a fagyott földből a gyökerek már nehezen emelhetők ki. A betakarítás után fontos a szárak visszavágása, a gyökerek szikkasztása, majd a tárolóba kerülhetnek. Optimális tárolási körülményeik 1-2 °C és 80-85% relatív páratartalom. A termés nedves homokba vagy földdel megtöltött ládákba is rétegezhető, ami segít megőrizni a frissességet.
A gyökérzöldségeket tárolás előtt nem szabad megmosni – elegendő a lazán tapadó föld eltávolítása. A jól szigetelt talajban a répa és a pasztinák akár tavaszig tarthatók, ha vastag, 20-30 cm-es mulccsal (szalma, lomb) takarjuk őket. A cékla érzékenyebb, ezért tél előtt mindenképpen érdemes felszedni.
Télálló levélzöldségek: friss vitaminforrás a hidegben
Sok levélzöldség jól reagál a mérsékelt hidegre, ezért a tél nagy részében frissen szedhetők. A mangold –4 °C körüli hőmérsékletig károsodás nélkül túlél, a spenót és a galambbegy pedig könnyedén áttelel. A téli saláta, az endívia, a radicchio és a rukkola enyhébb fagyok mellett, megfelelő takarással a legtöbb kertben áttelel. A kel és a fodros kel kivételes fagytűrésükről híresek: a kovás levelek szerkezete akár –15–20 °C-ot is kibír.
Fagy elleni védelem: agrofólia és mulcs
A fagyérzékeny növényeket már az első komolyabb hidegek előtt érdemes agrotekstilbe burkolni. Az anyag átengedi a fényt, a párát és a vizet, miközben jelentősen mérsékli a hőmérséklet-ingadozást. Használható közvetlen takaráshoz vagy alacsony fóliaalagút kialakításához is. A mulcs (szalma, széna, lomb) 10-30 cm vastagságban kiváló hőszigetelő.
Ügyelni kell arra, hogy ne fedjük a növények tövét, mert a túlzott nedvesség rothadást okozhat! A téli csapadék és a szél miatt a mulcs időnként pótlást igényel. A hó is természetes takaróként működik. A növények a hótakaró alatt egyenletesebb hőmérséklet mellett telelnek. A hideg stresszt átvészelt növények regenerációját aminósavas biostimulátorokkal lehet segíteni.
Képek: Pixabay.
