Előző írásban ismertettük a zöldségtermesztésben leginkább használatos állati eredetű szerves trágyákat, továbbá kertészeti szempontból legfontosabb tulajdonságaikat. De tudni kell, hogy a trágyák használhatóságát a tenyészállaton kívül befolyásolja még a feletetett takarmány, valamint nagymértékben az alom minősége és mennyisége is.
A feletetett takarmányban lévő szerves anyagok az állat anyagcsere-folyamatai lévén felbomlanak, nagyobb részt beépülnek az állat szervezetében, de kisebb mennyiségben az ürülékkel együtt el is távoznak.
Az ürülék összetétele függ az állatfajtól, de a feletetett takarmánytól is. Az ürülékben lévő anyagok eredetük szerint lehetnek: az állat számára emészthetetlen és emészthető, de az állat által valamilyen okból nem hasznosítható anyagok, anyagcsere folyamatok bomlástermékei és nagyszámú mikroorganizmusok, mindenekelőtt baktériumok.
Az állati trágya összetételét, így a minőségét is jobban az állatfaj, mint a feletetett takarmány határozza meg.
Az alom a szerves trágyákhoz adott, illetve az állatok alá terített, jó nedvszívó képességgel rendelkező anyag, három tulajdonság alapján szokás alkalmasságukat értékelni:
- nedvszívó képesség,
- lebomlási sebesség és
- növényi tápanyag-szolgáltató képesség.
Nedvszívó képesség tekintetében kiemelkedő a szalma (minél apróbb, annál nagyobb), tömegének 300-350%-át is képes nedvességből felvenni. Egyéb növényi maradványok, szár és lomb mellett (pl. hüvelyesek) számításba jöhetnek faipari melléktermékek, mint faforgács, fűrészpor, faháncs, továbbá lomblevelű fák avarja. Ez utóbbiakat a kisebb gazdaságokban használják egyik-másik kitűnő nedvszívó képességgel és talajszerkezet javító hatással is rendelkezik.
Lebomlási sebességük – ami nem minden esetben cél a zöldségtermesztésben – a lignintartalmukkal van összefüggésben. Magas lignin tartalmú a fűrészpor és a gyaluforgács, a magas sótartalmú (pl. baromfitrágyák) közömbösítésére kiválóan alkalmasak.
Leggyorsabb lebomlással a szalma rendelkezik.
A tőzegeket, tőzegkorpákat környezetvédelmi okok (védettségük) miatt egyre inkább kimaradnak a számításba jöhető anyagok közül, holott kertészeti szempontból nagyon jól kezelhető alomanyagok voltak.
Az alomanyagok magas lignin- és cellulóz tartalom kapcsán egy gyakori jelenségre, a pentozán hatásra is ki kell térni, mint növényi szempontból káros biokémiai folyamatra. Az említett magas széntartalmú szerves anyagok bontását, mineralizációját vagy más néven ásványosodását baktériumok végzik, a mineralizáció során ezekből az anyagokból a nitrogén mobilizálódik, a növény számára felvehetővé válik.
A folyamat fordítottja az immobilizáció, amely alkalmával az ásványi nitrogén megkötődik a szerves anyagban, ilyenformán a növény számára nem használható formává alakul át. Egy talajban mennyi a szabad nitrogén, mennyi mobilizálódik és mennyi kötődik a szerves anyaghoz, azt alapvetően talajban lévő szerves vegyületek szén és nitrogén aránya határozza meg.
Az alom mineralizációjának első lépéseként a baktériumok szaporodnak el, majd csak ezt követően kezdik bontani a növényi részeket, a cellulózt, a lignint. A baktériumok felszaporodásához jelentős mennyiségű nitrogénre van szükség, amit a talaj szabad nitrogén készletéből vonnak el. Ha nincs elegendő a talajban, a növény elöl is elveszik, saját maguk fehérjéinek építésére használják fel, és csak ezt követően kezdik a cellulózt lebontani.
Ilyenkor a talajban a növény számára hasznosítható nitrogénből hiány alakulhat ki, tünetei: alsó levelek klorózisa, levelek merev tartása, lassabb növekedés, stb. Az így kialakuló, nitrogén hiányából adódó betegséget pentozánhatásnak nevezzük.
A nitrogén hiány kialakulása és mértéke, a talaj és a szerves anyag szén (C) – nitrogén (N) arányától függ. Amennyiben a talajok nitrogénben jól ellátottak, nem, vagy csak kicsi a valószínűsége a pentozán hatás kialakulásának.
Amennyiben a C:N arány nagyobb, mint 50, azaz a szén mennyisége több mint ötvenszerese a nitrogénnek, a szénhidrátbontó baktériumok felszaporodása indul meg, elvonják a nitrogént a növény elől, és jelentkezik a pentozánhatás.
Minél tágabb ez az érték, minél nagyobb a különbség a szén és a nitrogén között, annál súlyosabb hiány kialakulásával kell számolni. Kedvezőnek abban az esetben nevezhető a C:N arány, ha nem magasabb, mint 20-30:1-hez. Az immobilizáció, a nitrogén lekötődése akkor is megindulhat, ha olyan szerves trágyát használunk, amelynek magas a cellulóztartalma, vagyis magas alomtartalom mellett kevés a vizelet és bélsár részaránya. Ősszel a kertekben a lehullott és komposztálatlan lomb leforgatásakor gyakran ugyanez a jelenség játszódik le.
Zöldtrágyázáskor is – bár zöldségfélék esetében ritkábban alkalmazzák – szintén kialakulhat a pentozán hatás. A gabonafélék betakarítása után előfordulhat, hogy a tarlón maradó, jelentős mennyiségű szármaradvány magas cellulóz tartalmából adódóan, sok a talajban a szén a nitrogénhez képest.
Valamivel kedvezőbb a helyzet a kukoricaszár bemunkálásával, ez esetben a C:N arány 45-50:1, de ilyenkor is van esélye a nitrogén hiány kialakulásának (1. táblázat). A pillangósok (szántóföldiek lucerna, herefélék, csillagfürt, bükkönyfélék, lencse, kertészeti növények közül bab, borsó) köztudottan nitrogéngyűjtők a gyökereiken található baktériumok miatt, továbbá magas fehérjetartalmukból adódóan is sok nitrogént tartalmaznak, a C:N arány az esetükben 10-25:1-hez, ami nagyon kedvező, leszántásuk alkalmával pentozánhatással nem kell számolni.
| Szerves anyag | C:N arány | Pentozánhatás kialakulásának valószínűsége |
| Friss fű | 12:1 | nem várható |
| Zöldséghulladék | 14-15:1 | nem várható |
| Érett komposzt | 20-30:1 | nem várható |
| Burgonyaszár | 25-30:1 | minimális/nincs |
| Jól kezelt szerves trágya | 20-30:1 | nincs |
(Fotó: jolanchapin/Pixabay)
