Kis túlzással a zöldségtermesztés nehéziparának szokták nevezni a palántanevelést. Ha belegondolunk, hogy egy palántagyárban milyen technikai felszereltség mellett nevelik a növényeket, teljesen helytálló a kifejezés. A palánta bizalmi cikk, sok olyan káros elváltozás állhat be a kiültetést követően, ami a rossz palántanevelésre vezethető vissza, ebből eredően a termesztők csak megbízható helyről vesznek növényeket, vagy maguknak állítják elő. Ez utóbbira egyre kevesebb példát lehet találni az árutermesztők körében, de még mindig sokan próbálkoznak saját neveléssel, tegyük hozzá, hogy egy kicsit reszkíroznak.
Miért olyan nehéz a palántanevelés?
Az elvetett mag csírázásához, majd a kikelt növény jó fejlődéséhez, egyidejűleg több környezeti tényező (klimatikus- és talajtényező) optimális jelenléte szükséges. Ami még bonyolultabbá teszi a termesztést, hogy a palánta fejlődése során a környezeti igénye jelentősen változik.
A csírázáskor – nevezhetjük első szakasznak is – magas hőmérsékletre, sok vízre és levegős környezetre, oxigénben gazdag termőközegre van szükség. A hőmérsékletigény a későbbi fejlődési szakaszokhoz képest magas, és növényfajonként változik:
| Paprika: | 28 0C |
| Paradicsom: | 22 0C |
| Uborka, dinnye, tök, cukkíni: | 28 0C |
| Káposztafélék: | 19-20 0C |
| Fejes saláta: | 12-15 0C |
A szakaszra jellemző az aktív vízfelvétel, aminek hatására a magvak megduzzadnak, héjuk felreped. Egyszerű fizikai jelenségről, az ozmózis törvényéről van szó, minél nagyobb a magban a sejtnedv töménysége és a talajoldat (közegoldat) közötti különbség, annál gyorsabban játszódik le a mag duzzadása. Gyakori hiba, hogy a szaporító vagy más néven magvető földet (amiben a csírázás történik), feltöltik tápanyaggal, koncentrációját megnövelik, ezzel az ozmózishoz szükséges potenciál különbséget nagymértékben csökkentik, rontják a csírázás lendületét. A mag ebben a szakaszban az endospermiumból táplálkozik, csírázásig, a csíragyökerek megjelenésig nem vesz fel tápanyagot a közegből.
Ideális közegnek számítanak a különféle tőzegek, azok közül is a legjobbak az oxigéndús környezetet biztosító, rostos felláptőzegek. Igaz, ezek lényegesen drágábbak, mint a hazai bányászású fellápok, de 100-200 Ft/db-os palántanevelési költség mellett nem meghatározó tétel.
Gyakori gond a közeg átmeneti vagy tartós kiszáradása, ami a csírázást leállítja, súlyos esetben a csíranövény elpusztulásához vezet. Főleg alsó fűtésű parapetekre helyezett szaporítóládák vagy tápkockák esetében áll fenn ennek a veszélye télen, amikor a hideg miatt intenzívebben fűtünk. A még csírázatlan mag kevésbé érzékeny a kiszáradásra, de ha a sziklevelek megjelennek, érzékennyé válik.
Palántanevelés során is használnak drazsírozott magot, amelyet könnyebb vetni, arról nem is beszélve, hogy a burokanyag növényvédő szereket, lassított hatású tápanyagokat, esetleg a csírázást és gyökeresedést serkentő hormonokat is tartalmaz, amelyek igen kedvező hatásúak lehetnek a kelést követő időszak fejlődésére. Ilyen esetben sokkal több vízre, nedvesebb környezetre van szükség, mivel a drazséanyag leválása is sok vizet igényel. És ha ilyenkor nem elég nedves a közeg, a drazsé a mag elől vonja el a vizet, amivel elhúzza, esetleg leállítja a csírázást.
Második szakasznak nevezzük a szikleveles kort, amikor megjelennek a gyökerek és a sziklevelek. A palánta vízigénye ilyenkor visszaesik, sok fényre, és a csírázáshoz képest alacsonyabb hőmérsékletre van szükség.
| Paprika: | nappal, borús idő esetén | 18-20 0C |
| nappal, napos időben | 20-22 0C | |
| éjjel | 16-18 0C | |
| Paradicsom: | nappal, borús idő esetén | 17-18 0C |
| nappal, napos időben | 18-20 0C | |
| éjjel | 16-18 0C | |
| Kabakosok: | nappal, borús idő esetén | 18-20 0C |
| nappal, napos időben | 20-22 0C | |
| éjjel | 18 0C | |
| Káposztafélék: | nappal, borús idő esetén | 14-16 0C |
| nappal, napos időben | 16-18 0C | |
| éjjel | 14-15 0C | |
| Fejes saláta: | nappal, borús idő esetén | 14-16 0C |
| nappal, napos időben | 16-18 0C | |
| éjjel | 5-7 0C |
Gyakori hiba ebben a szakaszban a fényhiány, a túlöntözés és a magas hőmérséklet tartása, aminek következménye a palánták megnyúlása. Vízigény a lomblevelek kifejlődéséig minimális, a szellőztetés és az alacsonyabb (fenti) hőmérsékleti értékek tartása feltétele az egészséges, palántadőlés-betegség mentes növényeknek. A pótmegvilágítás a nagyüzemi palántanevelésben általánosan bevett gyakorlat, kisüzemben nem megoldott. Ezért a palántanevelőt borító üveg és fóliának a rendszeres tisztítására nagy gondot kell fordítani!
Harmadik szakasznak mondható a lombleveles kor, a palánta környezeti igénye jelentősen megváltozik ebben a fenológiai szakaszban. Több vízre, magasabb hőmérsékletre, és folyamatos tápanyagellátásra van szükség. Ennek megfelelően az alábbi értékek tartására kell törekedni:
| Paprika: | nappal, borús idő esetén | 20-22 0C |
| nappal, napos időben | 22-25 0C | |
| éjjel | 18-20 0C | |
| Paradicsom: | nappal, borús idő esetén | 18-20 0C |
| nappal, napos időben | 20-24 0C | |
| éjjel | 18-20 0C | |
| Kabakosok: | nappal, borús idő esetén | 20-22 0C |
| nappal, napos időben | 22-25 0C | |
| éjjel | 18-20 0C | |
| Káposztafélék: | nappal, borús idő esetén | 15-18 0C |
| nappal, napos időben | 18-20 0C | |
| éjjel | 15-16 0C | |
| Fejes saláta: | nappal, borús idő esetén | 16-18 0C |
| nappal, napos időben | 18-20 0C | |
| éjjel | 6-8 0C |
A fényhiány pótlásaként az uborkát, a paradicsomot és a paprikát szét szokták rakni. Ezt a műveletet akkor kezdik, amikor a lomblevelek széle egymást takarja. A szétrakást célszerű többször is megismételni egészen a kiültetésig, erre az időre már csak 18-20 növény maradjon négyzetméterenként!
