A tág térállású kapás növények, így a napraforgó, kukorica, répa esetében az állati károsítók elleni küzdelem már egészen fiatal korban elkezdődik. A frissen kikelt növényeket ugyanis sokszor rágják meg olyan kártevők, amelyek károsítása akár a növényállomány létét is veszélyeztetheti. Ezek a fiatalkori kártevők súlyos károkat okozhatnak és az ellenük való eredményes védekezés mindenképpen szükséges ahhoz, hogy az adott kultúrától megfelelő termést és bevételt várhassunk.
Kártevők népes csoportja
A fiatalkori kártevők társaságában igazság szerint csak az a közös pont, hogy még fiatal, kis testű növényeket károsítanak. Ha a kelés után fejlődő, még kis növény nagyobb kártevővel, vagy nagyon sok kártevővel találkozik, abból általában súlyos kártételek következhetnek be.
Az első esetben, amikor nagy testű károsító lép fel a kis növény ellenében, általában a különböző, akár centiméteres nagyságú ormányosbogarak, barkók kártételének lehetünk tanúi. A második esettel, amikor kis testű, de rendkívül nagy egyedszámban fellépő kártevők kerülnek szembe a fiatal növényekkel, leginkább az egyes földibolhafajok károsítása során találkozhatunk.
A barkók csoportja is meglehetősen népes. Van köztük kétéves fejlődésmenetű faj is, mint pl. a rejtőzködő, erősen fénykerülő, ráadásul igencsak harapós fekete barkó (Psalidium maxillosum). Ez a kártevő szélsőségesen polifág, bármilyen növényt elfogyaszt. A kukoricára leginkább a melegkedvelő, évente egy nemzedéket nevelő kukoricabarkó (Tanymecus dilaticollis) jelent veszélyt. Bár alapvetően a kukoricát kedveli, de ennek hiányában más egyszikűeken is táplálkozhat. A napraforgóra ugyanakkor a hegyesfarú barkó (Tanymecus palliatus), illetve a különböző répabarkófajok (Cleonus punctiventris, Cleonus fasciatus, Cleonus tigrinus stb.) veszélyesek.
A földibolhák társasága is igencsak népes. Az egyszikűekre, így a kukoricára, illetve a tavaszi kalászosokra a muharbolha (Phylllotreta vittula), valamint a fűbolha (Chaetochnema aridula) jelent reális veszélyt. A földibolhák imágói a levélerekkel párhuzamosan igen vékony, a levelet teljességgel átlyukasztó, hosszúkás rágásokat végeznek táplálkozás közben. Ez önmagában szinte semmiség, viszont ezek az apró jószágok sokszor ezrével lepik el a növényeket, és a több ezernyi apró rágás nyomán egyszer csak azt vesszük észre, hogy elfogyott a növény levele.
Akár barkó, akár bolha jelenne meg a kapás növények tábláin, a kártétel döntően azon múlik, hogy a megtámadott növény életben tud-e maradni. Itt okoz gondot ezen kultúráknak a tág térállása, mivel így a kártevők által elpusztított növények helyét a szomszédos növények nem tudják átvenni.
A fiatalkori kártevők esetében igen fontos, hogy mennyi ideig marad a kultúrnövény abban a picike méretben, amikor ezek a kártevők komoly veszélyt jelenthetnek rájuk nézve. Ha a kultúrnövények kezdeti fejlődése kellően gyors, akkor könnyedén „kinőhetnek a kártevők foga alól”, azaz napi növekedési ütemük jelentősen nagyobb, mint amennyit a kártevők megesznek. Ennek ugyanakkor az ellenkezője is igaz. Ha valamilyen ok (aszály, herbicidstressz stb.) miatt a fiatal növények növekedési üteme megtorpan, akkor a kártevők jóval hosszabb ideig károsíthatják, és akár el is pusztíthatják azokat.
Védekezési lehetőségek
A fiatalkori kártevők ellen meglehetősen sok hatásos védekezési módszer létezik az inszekticides beavatkozáson kívül is. Elsődlegesen kerüljük a káros szomszédságot! Ne vessünk pl. borsót, vagy friss telepítésű lucernát kiszántott évelő pillangósok táblái mellé! Az ott élő vincellérbogarak (Otiorhynchus fajok) ugyanis a megszűnt pillangósból gyalogolva (repülni nem tudnak, ezért is hívják őket gyalogormányosoknak) átmennek a friss vetésbe. Ott ezek a nagytestű bogarak sokszor frontvonalban fellépve tarra rághatják a fiatal pillangósok állományait.
Szintén célszerű pl. a kukorica esetében kerülni a monokultúrát, amely igencsak hatékonyan képes megnövelni a kukoricabarkó egyedszámát. A barkók és földibolhák egy része meglehetősen mozgékony fajok, így a legelsőnek kikelő kukorica- vagy napraforgóállományok (mint egyetlen elérhető táplálékforrások) hatalmas kártevő populációkat gyűjthetnek össze. Ha lehet, kerüljük az adott kultúrára jellemző vetési időpontnál sokkal korábbi vetést.
Nagyon fontos, hogy a fiatal növények gyors kezdeti fejlődéséért mindent tegyünk meg! Használjunk starter műtrágyákat, aszály esetén pedig, ha van rá lehetőségünk, akkor öntözzünk!
A kémiai növényvédelem lehetőségei a fiatalkori kártevők ellen meglehetősen korlátozottak. AZ EU területén már régóta tilos az olyan inszekticides csávázószerek alkalmazása, amelyek hatóanyagai felszívódva a növénybe kellő védelmet képesek nyújtani ezek ellen a kártevők ellen. Maradt ugyan lehetőség néhány szintetikus piretroid hatóanyagú készítmény használatára, de hatásuk meglehetősen korlátozott, hatástartamuk nem nagy, így egy héttel a kezelés után már vidáman táplálkozhatnak a károsítók a kezelt területen. Ráadásul egyes földibolha-populációk néhány piretroid hatóanyaggal szemben már masszív rezisztenciát alakítottak ki, így az ilyen kezelés már eleve hatástalan.
Hertelendy Péter
Her – Ba Kft.