Kiváltó okok

A kalászosok élettani eredetű levélfoltosságai általában a tavasz elején, április hónap folyamán jelentkeznek. Döntően olyan időjárási körülmények mellett, amikor „nincs is tavasz, hanem rögtön a nyár jön”. A kialakulásukhoz alapvetően erős napfényre és meleg időjárásra van szükség. Ez az elmúlt évek egyre szeszélyesebb időjárásának eredményeképp egyre gyakrabban fordul elő.

A nagyon erős besugárzás és a meleg időjárás hatására igen erősen megindul az érintett növényekben a fotoszintézis. Ennek időnként olyan melléktermékei is keletkeznek (pl. hidrogén-peroxid), amelyek rendkívül erős oxidatív tulajdonságokkal rendelkeznek és gyakorlatilag minden növényi sejt számára erősen mérgezők. Ezek semlegesítése minden növény számára rendkívül fontos.

A káros oxidatív anyagok semlegesítésére a növényekben egy bonyolult enzimrendszer található meg. A benne levő enzimekhez ugyanakkor nélkülözhetetlen egyes fémes nyomelemek kellő mennyiségben való jelenléte a növényben. Ezek hiányában a káros vegyületek lebontása, semlegesítése lassabb lesz, így azok sejtpusztító hatásaikat rövidebb-hosszabb ideig képesek lehetnek kifejteni.

Fontos tudni, hogy ezen nyomelemek esetében a levélfoltosságok kialakulásához bőségesen elég azok részleges hiánya is. Nem szabad ilyenkor komoly tápelemhiányra gondolni, hiszen a rájuk jellemző hiánytünetek általában nem szoktak megjelenni. Itt sokkal inkább az erőteljes besugárzás okán kialakult fokozott igény kielégítetlenségéről van szó.

Az élettani levélfoltosságok kialakulásának is van egy adott kórfolyamata. Eleinte igen apró, csak pár tized milliméteres méretű, vizenyős, áttetsző foltok alakulnak ki a leveleken, amelyek a nap elé helyezve a levelet könnyedén észrevehetők.

Később a foltok elbarnulnak, a bennük levő sejtek nemcsak klorofilltartalmukat veszítik el, hanem el is halnak. A továbbiakban a foltok egybeolvadásával a levél egyes részei teljes mértékben elszáradhatnak. A tünetek jellemzően a besugárzás által legjobban érintett levélrészeket érintik. Így általában a levelek csúcsai, illetve széles levelű fajták esetében a levél hajlata az a rész, amelyet az élettani levélfoltosságok leginkább érintenek. Az élettani foltosságokat éppen ezért könnyű is felismerni, hiszen mindig van „rendszer” az elhelyezkedésükben.

Nyilvánvalóan a fertőző eredetű növénybetegségek által okozott tünetek is megjelenhetnek a levelek csúcsain. Ez pl. az idei év során az őszi árpában meglehetősen gyakori is, amikor a meleg tavaszi időjárás hatására a levelek hosszanti növekedése egy-egy adott időszakban igencsak nagy lehet. Ilyenkor a levelek eleinte a növényzet legalján találhatóak, és amíg csak a csúcsuk fejlődött ki, addig csak az a részük fertőződhet meg.

A gyors növekedés következtében a soron következő pár nap alatt a fertőzött levélcsúcs messze eltávolodhat az alsó, erősebben fertőzött levélszintektől, és ilyenkor a tünetek egy jelentékeny hányada tényleg csak egy adott korú levél csúcsi részén helyezkedik el. Ugyanakkor ezek a levélfoltok minden esetben jellemzők az adott kórokozótól elvárható specifikus tünetekre, így az élettani foltosságoktól némi gyakorlattal könnyedén megkülönböztethetők.

Teendők a levélfoltosságok ellen

Az élettani levélfoltosságok fellépése esetén a legfontosabb, hogy felejtsük el a fungicidek alkalmazásának még a gondolatát is! Ilyenkor a növény stresszes állapotban van, nem hiányzik neki még egy fungicides kezelés okozta stressz. Ráadásul a levélfoltosságokat okozó gombák legtöbbje „kemény ellenfél”, így az engedélyezett maximális dózis javasolt ellenük. Ez jelentős termesztési költségnövekedéssel jár, és teljességgel feleslegesen terheli a környezetet.

A növényvédő szeres kezelés helyett ilyen esetekben célszerű valamilyen lombtrágya alkalmazása, amely a gabonákra van optimalizálva, így kellő mennyiségben tartalmaz könnyedén, a levélzeten át felvehető rezet, cinket és mangánt. E három nyomelem együttes jelenléte szükséges a foltosodást kiváltó tápanyaghiány megszüntetésére. Ha még a sejtek elhalása előtt alkalmazzuk a kezelést, akkor az apró, vizenyős foltok nyom nélkül eltűnnek és a levelek érzékelhetően „visszazöldülhetnek”.

A lombtrágyázásnak, mint kijuttatási módszernek is megvan a létjogosultsága ebben az esetben. Ilyenkor gyorsan kell cselekedni, meg kell előzni azt a pillanatot, amikor a tápelemhiányos levelekben a sejtek elhalása, a foltok barnulása megindul. Erre a levéltrágyázás a legalkalmasabb módszer.

Elméletileg a gyökérzeten keresztül is elérhető lenne a szükséges mikroelemek pótlása, de ez sokkal lassabb folyamat. Ráadásul egyáltalán nem biztos, hogy a talajba kijuttatott tápelemek a növény számára akár közepes távon is elérhetőek lesznek. Aszály esetén mindennemű, a talajba juttatott tápanyag csak a talajoldat töményedését okozza, amely szélsőséges esetekben akár a növények „sómérgezését” is előidézheti. Ugyanakkor a túlzottan nedves talajállapotok sem jók.

Ilyenkor lehet, hogy jelen van a kellő mennyiség minden szükséges tápelemből a talajban, csak éppen a növény számára fel nem vehető formában. Ha ekkor még adunk némi tápelemet, az igen rövid időn belül ugyanolyan felvehetetlen formává alakul, mint a már korábban ott levő mennyiségek. Az élettani levélfoltosságok fellépése esetén a növényeknek azonnali segítségre van szükségük, amelyre a gyökéren keresztül történő utánpótlás kevésbé alkalmas.

Hertelendy Péter
Her – Ba Kft.