Szabadföldre kockázattal április végétől, biztonságosan a talajmenti fagyok elmúltával, május közepétől ültethetők az úgynevezett melegigényes, két nagy és fontos családhoz, a burgonyafélékhez és a kabakosokhoz tartozó zöldségfélék.
Palántázhatók a környezetére nagyon igényes paprika és padlizsán (tojásgyümölcs), a házikertekből elmaradhatatlan paradicsom, illetve az uborka, az egyre népszerűbb cukkíni, a patisszon (csillagtök), a spárgatök (főzőtök), valamint a görög és sárgadinnye.
Paprika ültetésével nem tanácsos sietni, még a május elejei lehűlések hatására a kirakott palánta megfázhat, nem is beszélve a május közepi talajmenti fagyok várható veszélyéről.
A növénysűrűséggel úgy számoljunk, hogy a kisebb növésű, determinált (csokros) fajtákból 12-17 db növényt is ültethetünk négyzetméterenként, a közepes növekedésűekből (pl. hegyes – fűszer paprikák, cseresznye paprika, alma paprika) 9-12 db-ot, míg az erős növekedésű, nagy lombozatot fejlesztőkből csak 5-9 db-ot (paradicsom alakú paprikafajták).
Sortávolságnak 50-60 cm-t, illetve úgynevezett ikersortávolságot (50+20 vagy 60+20 cm-t) válasszunk. Folyóméterként legfeljebb 4-7 növényt ültessünk, ami az ültetéskor lehet, hogy kevésnek tűnik, de később a könnyebb ápolás, permetezés és szedés miatt előnyösebb. Fontos, hogy a sor- és tőtávolságot úgy alakítsuk ki, hogy a jelzett növénysűrűség (db/m2) kijöjjön!
Érvényes valamennyi palántázásra kerülő növényre: a kirakás után – a talajnedvesség tartalmától függetlenül – alaposan öntözzük be.
Ezzel a gyökerekhez mossuk a földet, a levegőt kiszorítjuk, úgy is mondjuk, hogy a palántát beiszapoljuk, ilyen formán a jobb gyökeresedést segítjük elő. Ha van rá lehetőség, az ültetésre borúsabb napokat, illetve a késő délutáni órákat válasszuk.
Várjuk meg a talajmenti fagyok végét
A padlizsánt is, mint a paprikát, csak a májusi talajmenti fagyok után szabad kiültetni, azaz május 10-15. után. Az ennél későbbi ültetések – tekintettel a tojásgyümölcs hosszú tenyészidejére – már keveset teremnek, korábbiak pedig megfázhatnak, esetleg kifagynak. (Fűtetlen fóliák alá április legvégétől-május elejétől ültethetők nagy biztonsággal.)
Kisüzemben a 60 cm körüli sortávolságot javasoljuk, esetleg érdemes az ikersoros elrendezést alkalmazni, ami az ápolási munkákat (talajlazítás, növényvédelem, gyomlálás, levelezés) jelentősen megkönnyíti. Termesztésénél számításba jöhető sor- és tőtávolság variációk:
Normál soros elrendezés: sortávolság 50–70 cm
tőtávolság 30–40 cm
Ikersoros elrendezés: sortávolság 60–80 + 20 cm
tőtávolság 30–40 cm
A fent javasolt értékek megfelelnek 3,5–6 db/m2 (30–60 000 db/ha) növénysűrűségnek, hajtatásban az alsóbb, szabadföldön a felsőbb értékhatárok tartását tartjuk gazdaságosabbaknak.
Támrendszerrel, éveken át
Paradicsomot lehet hagyományos módon, bokor formában termeszteni, de jobb és gazdaságosabb a korábban karósnak, újabban támrendszeresnek nevezett termesztési mód. A jól megépített támrendszer hosszú éveken át alkalmas a paradicsom nevelésére.
A támrendszert úgy alakítsuk ki, hogy a sorok közötti távolság 1,2-1,6 méter legyen, ennek megfelelően ássuk le a 2,4-2,5 m hosszú oszlopokat kb. 50-60 cm mélyre.
Soron belül – számolva a növény súlyával és a szél nyomásával is – 3-4 méterenként helyezzük el egymástól a karókat. Laza talajon lehet mélyebbre vagy sűrűbbre tenni a dróthuzalokat, illetve a növényeket tartó szerint akácfából készült karókat, vagy vasoszlopokat.
Az oszlopok tetején 0,3-0,5-ös acéldrótot feszesen húzzuk ki, amire a növénytartó zsinegeket kötjük, ugyanis laza drót esetén a szél a növényeket erősen mozgatja, letépi, szaggatja.
Jobb és biztonságosabb még középtájon, kb. 0,8-1,0 méter magasságban egy második drótot is kifeszíteni az oszlopok között, tovább csökkentve ezzel a zsinegekre futtatott növények mozgását. A támrendszer stabilitását nagyban növeli, ha a sor legszélső karóin továbbvezetve a drótot a földhöz is lecövekeljük.
Többféle megoldás létezik, van, ahol ikersoros formában alakítják ki a támrendszert, azaz az oszlopokra kereszt irányban léceket rögzítenek, és így két drót kifeszítésére nyílik lehetőség.
Az ikersor alkalmazása gazdaságosabb, kevesebb karót igényel, jobb a növények számára a mikroklíma, ugyanakkor az ápolást, permetezést, de a szedési munkákat megnehezíti. Ikersor termesztés esetén valamivel szélesebb utat hagyunk az oszlopok között, fontos, hogy a fent javasolt tenyészterület kijöjjön.
Négyzetméterenként a folytonnövő fajtákból legfeljebb 2-3 db-ot, a féldetermináltakból, amelyek 10-12 fürt után befejezik a hosszanti növekedésüket, maximum 3-4 db-ot ültessünk (0,2-0,5 m tőtávolság), és ennek megfelelően alakítsuk ki a támrendszert.
Sűrűbb ültetés az ápolási, növényvédelmi stb. okok miatt nem javasolt, de ha van rendelkezésre álló terület, úgy akár 20-30%-kal is tovább növelhető a fent említett tenyészterület.
Hagyományos (bokor) termesztést a determinált növekedésű fajtáknál javasolt, amelyek 5-6 fürt után befejezik hosszanti növekedésüket. Ezek ültethetők sűrűbbre.
Szimpla vagy ikersoros módon
A méretes vagy berakó uborka esetében a korábban alkalmazott síkműveléses (földön elfektetett tövek) termesztés helyett kialakult egy általánosnak mondható támrendszeres termesztési mód, amelyben többnyire csak a fajták és a növényvédelemben használt vegyszerek és műtrágyák összetétele, márkaneve változik.
A termesztési technológia meghatározó része a támrendszer kialakítása, ami hasonlóan a paradicsomhoz, lehet szimpla és ikersoros.
Az ikersor elrendezés a növény-igénye (pl. fényviszonyok, szellősebb növényállomány) és termesztéstechnikai szempontokból (pl. szedés, hatékonyabb növényvédelem stb.) kevésbé szerencsés, de a kisebb beruházási költségek és a hatékonyabb betakarítás miatt, a konzervgyári értékesítésre termesztők is nagyobb felületen ezt a módszert alkalmazzák.
Intenzív technológiában a támrendszer alatt 20-25 cm magas, szimpla sor alkalmazás esetén 60 cm-es, ikersoros termesztésnél 80-100 cm-es bakhátat képeznek, erre fektetik rá az öntöző-tápoldatozó rendszer csepegtető csöveit, majd fekete fóliával lefedik.
Ezt követően a talajtakaró fólián – fajtától függően – a palánták helyét 20-25 cm távolságra kivágják. A sor- és tőtávolságot úgy kell kialakítani, hogy egy négyzetméterre 2,5-3,3 növény kerüljön.
Cél a minél korábbi ültetés – mint a nagyobb termésátlag egyik feltétele – de a túl korai palántázás a növények megfázásával, esetleg megfagyásával járhat. A korai, április végi, május elejei ültetésnél sok helyen alkalmazzák a kiültetett palánták fóliával (fátyolfóliával) történő takarását, amit csak a május közepén, a talajmenti fagyok elmúltával vesznek le.
Síkműveléses uborka nevelése esetén, ami elsősorban a saláta uborkánál javasolt módszer, 80-100 cm-es sortávolság mellett15-30 cm-es tőtáv kialakítása szükséges.
Az egyéb tökfélék, így a cukkinit, patisszont, főzőtököt lehet helyre vetni, de a koraiság és a jobb kelés miatt célszerűbb palántázni, síkművelés formában nevelni.
Tenyészterület igényük 100×100 cm, sűrűbbre, azaz négyzetméterenként egy növénynél többet ne ültessük. Erősen gyomos területen a sorokat fekete fóliával takarják, ott célszerűbb nagyobb sortávolságot és a kisebb tőtávolságot (50-60×120-150 cm) alkalmazni.
