Évtizedekkel ezelőtti felelőtlen eljárások, illetve a jelenlegi nyaraló- és telektulajdonosok is hibáztathatók a kialakult helyzetért.
Itt a tavasz, és sokan már a nyári vakációjukat tervezik, alighanem a Balatont is a lehetséges célpontok közé sorolva. A „magyar tenger” turisztikai szempontból csak a 19. században értékelődött fel, de még a második világháborút követően sem kezelték igazán a helyén. Közismert a történet, miszerint Veszprém megye hajdani első titkára lecsapoltatta volna a Balatont, hogy a területen kukoricatermesztés folyhasson.
A tóban és környékén a klímaváltozással rengeteg invazív állat- és növényfaj jelent meg, ám nem feltétlenül ezek jelentik a legnagyobb veszélyt számára. Hanem például a vizébe folyamatosan szivárgó, mérgező, súlyos egészségügyi kockázatot jelentő anyagok egyre nagyobb arányú jelenléte.
A Sonline.hu somogyi hírportál a közelmúltban írt arról, hogy rákkeltő azbeszt szennyezi a Balatont, mégpedig több forrásból is. A veszélyes hulladékkal ugyanis sokáig felelőtlenül bántak, Balatonkeresztúron például hosszú időn át töltöttek egy bányagödröt, amely nem volt kibélelve, szigetelve, ezáltal számtalan káros anyag oldódik ki onnan a vízbe.
A nyaralótulajdonosok sem óvják fokozottan a környezetet, a részükről is jelentős azbesztszennyezés éri a tavat. 2015 és 2019 között például a duplájára nőtt az a terület a Balaton partján, ahonnan kiirtották a nádat, mert ezzel megkönnyítették a kijutást a nyílt vízre. Pedig a nádasok kulcsszerepet töltenek be a vízminőség fenntartásában, a területük csökkenése tehát már önmagában is káros hatással van a tóra.
Ez azonban még nem minden, a nyaralótulajdonosok ugyanis a saját telkeik egyfajta meghosszabbításának tekintik a Balatont, és arra is jogot éreznek, hogy a part mentén átalakításokat hajtsanak végre. Sokan építési törmelékkel töltik fel a területet, és abban rengeteg – tartós, a nedvességnek is ellenálló – azbesztpala található, ami viszont erősen rákkeltő, és folyamatos a szivárgás a tóba.
Bár az azbeszt vízben vagy hagyományos oldószerekben nem oldódik, fizikai hatásra (pl. mállás) lebomlik, mikroszkopikus rostokra esik szét, és ezek a szervezetbe jutva súlyos egészségkárosodást okozhatnak. A rossz gyakorlattal sürgősen fel kellene hagyni, akárcsak a nádasok pusztításával, helyette (vetésforgószerűen) váltakozva kellene aratni a növényt, segítve annak megújulását.
Rendszerváltás előtti dokumentumfilm a balatoni nádasokról:
