Az átlagosnál melegebb időjárás hatására teljesen virágba borult a kajszi, megkezdte virágzását az őszibarack, zöldbimbóban a cseresznye, meggy, szilva. Az alma és a körte levelei elérték az „egérfüles” állapotot. A dió és a szőlő rügyei most kezdtek duzzadni. A málna fakad, a köszméte már bimbós állapotban van.
Március utolsó hetében továbbra is a száraz, késő tavaszias időjárás volt az uralkodó. A csapadék továbbra is nagy ívben elkerüli térségünket, ezért az aszály mérete tovább növekedett.
A napsütéses meleg tömegesen csalogatta elő a vadméheket és a katicabogarakat. Utóbbiak igen intenzíven kutatnak táplálék után, főként a levéltetvekre vadásznak, melyek közül már több faj egyedeit lehet megfigyelni a növénykultúrák széles körén.
A száraz idő ellenére most igen fontos figyelni a csonthéjas növények virág- és hajtásfertőző monília gombájának fertőzés veszélyére. A télvégi rezes lemosó permetezés után virágzás előtt és virágzásban ismét fontos a védekezés, de ilyenkor már nem rézzel, hanem kontakt szerves hatóanyagú készítménnyel, illetve felszívódó gombaölőkkel vagy ezek kombinációival kezeljük a fákat.
Ha valamilyen okból rovarkártevő ellen is védekezni kell, okvetlenül tartsuk be a méhkímélő növényvédelem szabályait. Ezek közé tartozik többek között, hogy ne keverjük egymással a tebukonazol gombaölőt az acetamiprid rovarölő hatóanyaggal, illetve önmagában rovarölőt is csak méhekre nem jelölésköteles hatóanyagút válasszunk.
Az őszibarackra a száraz-meleg idő miatt most kevésbé veszélyes a tafrinás levélforosodás, de már kisebb fokú lehűlés esővel azonnal aktivizálni képes a kórokozót. Ha a leveleken fodros, torzulásos tüneteket látunk, már csak a további fertőzést tudjuk megállítani. Ilyenkor a felszívódó hatású készítményeket használjuk, melyek már képesek a fiatal leveleken keresztül meggátolni a kórokozót terjedésében. A veszélyhelyzet tartós meleg idején szűnik meg.
Az almafákon kifejlődött „egérfülnyi” fiatal levélkéket mos a levélpirosító almafa levéltetű fertőzi. A jellegzetesen pirosodó és torzult levelek fonáki részén találhatók a szívogató kártevők. Ezen tünetek láttán felszívódó rovarölőt használjunk, ezt már most érdemes kombinálni az almafa lisztharmat kórokozója ellen, mert a fák fertőzött rügyeiből már eleve beteg hajtás fejlődik ki.
Az ilyen, úgynevezett „gyertyás” vesszőt jobb, ha lemetsszük, mert tökéletes gyógyulást nem tudunk elérni, legfeljebb a terjedést tudjuk gátolni. A lisztharmat ellen engedélyezett gombaölő készítmények közül a kéntartalmúak most még perzselésveszély nélkül használhatók, ráadásul kiváló atkagyérítő mellékhatással is rendelkeznek.
A körtén figyeljük a körte levélbolhák megjelenésére, mert alapvető fontosságú a gyérítés ebben az időszakban, ugyanis imágó alakba telelnek, és korán elkezdik a tojások lerakását.
