Nem mindennapi körülmények között került elő gazdag római kori lelet a Balaton közelében. A régészek még egy teljes taligás ekét is találtak.
A Balaton környéke már az ókorban is „felkapott” helynek számított, az édesvíz közelsége a korai civilizációkat is vonzotta. Nem meglepő tehát, hogy a „magyar tenger” vidéke régészeti szempontból is értékes lelőhelynek számít. Nemcsak a magyar honfoglalásig és letelepedésig, hanem akár több ezer évre visszamenőleg is találnak ott különféle tárgyi leleteket. Néha meglepően furcsa körülmények között, amint arról a Veol.hu megyei hírportál is beszámolt.
A rómaiak Lacus Pelso, vagyis sekély tó néven emlegették a Balatont, és az 1977 óta Tapolcához tartozó egykori Diszel községnél is telephellyel rendelkeztek, a szakemberek megtalálták ott a régi épületeik maradványait. A régészeti lelőhelyet Győrffy-Villám Zsombor régész fedezte fel, mégpedig nem mindennapi körülmények között. Egy siklóernyőzés során látott meg két római kori faragott követ, majd utána terepbejárást tartottak, és egy fémkeresővel rendkívül érdekes tárgyakra bukkantak.
Kiderült, hogy egy úgynevezett vasdepóba botlottak, vagyis olyan vastárgyakba, amelyeket az elődeink szándékosan rejtettek el a föld alá, azzal a céllal, hogy egyszer majd kiássák azokat. A visszatérésük azonban valamiért nem valósult meg, így a földművelés, a famegmunkálás és a textilkészítés eszközei katonás rendben várták felfedezésüket a talajban. Kiderült, hogy a leletek római koriak, és a 4. századból származnak, ilyesfélék már korábban is kerültek elő a környékről.
Meghiúsult visszatérés
Az 1700 éve itt élt rómaiak a barbárok elől menekültek el, de előtte ekét, kapát, fúrót, csákányt rejtettek a földbe, hiszen minden bizonnyal vissza akartak térni. A történelem azonban másképp alakult, 365-ben például nagy erejű kvád-szarmata támadás indult a pannoniai térség ellen, majd a provincia végleges pusztulását a hunok, gótok és avarok okozták.
A leletek közül talán a legizgalmasabbnak egy taligás eke számít, amely hiánytalan állapotban került elő, az ekevas, a csoroszlya, az ekehúzó lánc és egy kapa is ránk maradt. De találtak famegmunkáló szerszámokat (fúrókat, vésőt, vonókést és egy csákányhoz hasonló dolabrát), valamint a textilművességben használt szálleverőt, mellettük pedig bronzcsengőt, ágvágó kést és különféle vasalatokat. A gazdag leletek révén a szakemberek pontosabb képet kaphatnak a császárkor végén a Balaton környékén élt emberek mindennapjairól.
Hogyan zajlott az élet a Balaton mentén századokkal ezelőtt?
Szereti az Agrofórum cikkeit?
Állítsa be, hogy gyakrabban jelenjenek meg a Google keresőben! KATTINTSON!
