XXVI. Búzatanácskozás – Versenyképes-e a magyar búza?

A konferencia fő témája ez alkalommal a „A búza tápanyagellátása – a sikeres termesztés kulcseleme” volt. Versenyképes-e a magyar búza? Mi várható a búzapiacon? Tette fel a kérdést előadása címében, majd igyekezett is megválaszolni azt Dr. Lakatos Zoltán, a Hajdú Gabona Zrt. elnök-vezérigazgatója. Bevezetőjében ismertette az általános tendenciákat, azt, hogy a világon egyre kevesebb az a terület, ahol búzát lehet termelni, a klímaváltozás meghatározóan érezteti hatásait, csökken az édesvízkészlet, emellett pedig folyamatosan növekszik a világ népessége, így élelmiszerigénye is, amelyhez hozzájárul az is, hogy India és Kína esetében étrendváltozás figyelhető meg, több húst és cereáliát fogyasztanak.

Keleti oldal, nyugati oldal

Leszögezte továbbá, hogy a magyar búza versenyképes, emlékeztette a hallgatóságot arra, hogy a hajdúsági löszháti búzának a bécsi tőzsdén valamikor külön kategóriája volt a rendkívüli minősége miatt. A jelenben viszont bőven van mit fejleszteni, hiszen jelenleg nem vagyunk az „európai 28-ak” első harmadában, annak ellenére, hogy a hazai adottságok ezt lehetővé tennék. Mint azt elmondta, ehhez alapvető fejlesztésekre lenne szükség. A búza – hangsúlyozta – nagytáblás növény, kistáblákon kevéssé gazdaságos a termelés. Értetlenségét fejezte ki azzal kapcsolatosan, hogy 30-40 hektáros gazdák vesznek kombájnt, amely még 100 hektárral sem megtérülő befektetés. Szövetkezni kell, kellene, mondta, rendszert alkotni, egységesebb búzával, nagyobb mennyiséggel piacra lépni és így értékesíteni, ha ez sikerülne, jóval nagyobb haszon jutna a termelőnek, mint jelenleg.

Kiemelte azt is, hogy nagyon kevés gazda van, aki célzottan azt a búzát veti, amit el akar adni. Ezen a közeljövőben változtatni kell, hiszen ez is az export akadálya lesz. Helytelennek érzi – hallhattuk – azt a gyakorlatot, hogy idehaza közel 150 fajtával dolgoznak a termelők, még akkor is magas ez a szám, ha 10-12 fajta az, amely a teljes termelt búza mennyiség 90%-át alkotja. Kanadát hozta fel pozitív példaként, ahol háromfajta államilag szavatolt búza van, ez tökéletesen eleget tesz a piaci igényeknek (őrlés, takarmány, ipari cél).

A sokat emlegetett generációváltás fontossága is szóba került, majd az ágazat egyik legégetőbb problémája, a vízgazdálkodás: „Több víz folyik ki az országból, mint ami befolyik, ezen változtatni kell, hiszen az öntözés elengedhetetlen lesz ahhoz, hogy az időjárás függőséget csökkentsük.”

Véleménye szerint, és a fentiek is ezt támasztják alá, létjogosultsága van a kis- és középgazdaságok mellett a nagygazdaságoknak is, így ezek támogatása is szükséges. A piaci körülmények ismertetésénél a legmeghatározóbb elemként emelte ki, hogy a világ a valaha mért legnagyobb búzatermést várja az előttünk álló évben. A globális kitekintés szerint a világ búzatermése a 2018/2019. évinél 6 százalékkal több, 777 millió tonna is lehet. Ez a kibocsátás várhatóan jóval felülmúlja a 759 millió tonnára jelzett felhasználást, Oroszországban 77 millió tonna (+7 százalék), Ukrajnában 29 millió tonna (+16 százalék) búzát takaríthatnak be a termelők. A vezérigazgató azonban úgy véli, hogy túltermeléstől nem kell félni, hiszen a felhasználás is ezzel együtt növekszik. Várhatóan a termelés növekedése azonban nem fog megállni, hiszen pl. Oroszország ezt a mennyiséget úgy éri el, hogy a termésátlag mindösszesen 2,9 tonna hektáronként. Amennyiben változtatni tudnak ezen, és miért ne tudnának, akkor ez rövid távon is 3,5 tonnára növelhető. Akkor, ha ez megtörténik, nem 77 millió, hanem 95 millió tonnányi búzával kell kalkulálni. Oroszország mellett Kazahsztán és Ukrajna is dinamikusan növeli a termésmennyiséget, így az exportot is, ez pedig már nagyban érinti a magyar piacot is.

A keleti blokk mellett, minden európai ország, kivéve Spanyolország, növekvő termésre számíthat. Az Európai Unióban durumbúza nélkül, közel 140 millió tonnára nőhet a búzatermelés – ez bő 13 százalékos emelkedés az előző évhez képest. A négy legnagyobb búzakibocsátó – Franciaország, Németország, Nagy-Britannia és Lengyelország – ugyanis várhatóan 10-13 százalékkal múlja fölül a tavalyi termést.

És Magyarország?

A márciusi előrejelzések 4,8 millió tonnát prognosztizálnak, mondta Dr. Lakatos Zoltán. Mindezt csökkenő vetésterülettel és emelkedő termésátlaggal érhetjük el. Amíg rendszerváltáskor – emlékeztetett az előadó – a búza vetésterülete 1,2 millió hektár volt, addig most megközelítőleg 950-960 ezer hektár. Az elmúlt hat esztendőben „beállt” 5,2-5,3 millió tonna termett, ebben ez az az év kivétel lesz, jelenlegi kilátások szerint a termésmennyiség nem fogja meghaladni a 4,7-4,8 millió tonnát. Aggódni azonban fölösleges emiatt, hangsúlyozta, hiszen bőven fedezi a hazai szükségleteket. 1,2 millió tonna őrlés várható búzából, takarmányozásra 0,8 millió, vetőmagra pedig 0,3 millió tonna. Abban az esetben, vélekedett, ha beindul a gyöngyösvisontai Mészáros cég, akkor 0,3 millió tonnás ipari célú búza felhasználásra lesz igény. Vagyis összességében 2-2,5 millió tonna az, amelyet exportálni lehet.

A kérdés az, hogy hová és milyen áron

2018-ban 44% Olaszországba, Ausztriába 15%, Romániába 11%, Bosznia-Hercegovinába 8%, Horvátországba 5%, Szlovéniába, illetve Németországba 4-4%-ot exportáltunk. „Ezek miatt a számok miatt nem vagyok optimista az árakat illetően, ugyanis ez a piac került most veszélybe, két oldalról is – mondta Dr. Lakatos Zoltán. Egyik oldalon Oroszország, Kazahsztán és Ukrajna növekvő termelése, a másik oldalról pedig Románia, illetve Bulgária ráébredt arra, hogy számukra kifizetődő a tengeri utakon szállítani Olaszországba. Ennek következménye már most érződik, ugyanis a bulgáriai és romániai búza árakkal mi nem tudunk versenyzeni. Egy megoldás van, távolabbi piacok után kell nézni”.

2019-2020-ra vonatkozó kilátások

Mint azt az előadó több alkalommal is leszögezte, a tavalyi gyenge év után a világ meghatározó termelő és exportáló országai mindegyikében emelkedni fog a búzatermelés mennyisége. Amíg Európában jórészt a kedvező kilátások a meghatározók, addig hazánkban csökkenésre/terméskiesésre lehet kalkulálni. A magyarországi árakat az fogja meghatározni, szögezte le Dr. Lakatos Zoltán, hogy exportra mekkora összegért tudjuk eljuttatni a búzát, hiszen egyetlen termelő sem fogja az alatt az ár alatt adni, amely alatt a kereskedő exportra elviszi. Ez az ár jelenleg 180 euró körül van, tudtuk meg, 25-30 eurót ebből le kell vonni a szállítási költségek fejében, így 150 euró, vagyis negyvennyolc-, negyvenkilencezer forint/tonnát tud jelen pillanatban a legjobb esetben fizetni a kereskedő (természetesen új búza esetében). Az elnök-vezérigazgató szavaiból az derült ki, hogy a kereskedők és a malmosok is úgy látják, hogy ha a piac továbbra is így alakul, akkor induló árnak a tavalyi árnál tíz százalékkal magasabb összeg várható.

1955-től futó tartamkísérletek

A konferencia következő előadója Dr. Árendás Tamás tudományos főmunkatárs, MTA ATK, Mezőgazdasági Intézet (Martonvásár) volt, aki a Tápanyagellátási rendszerek őszi búzánál címmel tartotta meg előadását. Az előadó olyan martonvásári tartamkísérleteket, adatokat ismertetett, ami változékony évjárat hatásokat és különböző kezelés kombinációkat tartalmaztak. A tudományos főmunkatárs az előző előadóhoz hasonlóan emlékezett a nyolcvanas évek adataira, mindamellett a kilencvenes évek megtorpanására is kitért. A kilencvenes években a fejlődés, ismertette, megtorpant, gyakorlatilag négy tonnás termésátlagra állt be, és onnan lassan emelkedett meg, a jelenleg is ismert 5 tonna feletti termésátlagra. „Az utóbbi öt év termései alapján értük el a közel 30 kg-os hektáronkénti terméknövekedést, a korábbi négy tonnás termésszintről.” – mondta Dr. Árendás Tamás.

Megtudhattuk továbbá, hogy a tartamkísérletek, amelyek során Martonvásáron a búza táplálásának lehetőségeit vizsgálták, több évtizedes múltra tekintenek vissza, de vannak 1955-től datálhatók is, amelyek még jelenleg is folynak. A makroelemeknek (nitrogénnek, foszfornak, káliumnak) különböző kombinációit vizsgálták, 160 kg nitrogént juttattak ki, 80 kg foszforral és 80 kg káliummal (N-160 kg/ha/év, P₂O-80 kg/ha/év, K₂O₂-80 kg/ha/év). Ennél a pontnál kitért arra, hogy a növény szakszerű táplálása elképzelhetetlen a talajban lévő felvehető tápanyagok mennyiségének viszonylagos objektív meghatározása, vagyis a talajmintavétel vizsgálati eredményei nélkül. Az előadó bemutatta, hogyan alakult 1955 óta a semmiféle trágyában nem részesíttet talaj humusztartalma. Ez jelenleg 2,23% ezeken a parcellákon. A legnagyobb érték a nitrogénnel, káliummal és foszforral együttesen ellátott területeken volt tapasztalható, 2,33%, mindezt közel hetven év alatt érték el. Ennek kapcsán jegyezte meg, hogy némileg meseszerűnek érzi azt, amikor azt hallja, hogy évek alatt nagy mértékben lehet emelni a talaj humusztartalmát.

A talaj foszfortartalma (ezzel a 80 kg foszfor adagolást tekintve) jelenleg 54 ppm. A kálium és foszfor együttes trágyázásával kapcsolatosan kiemelte, hogy ezekben az esetekben a jó-közepes ellátottsági szint a jó, illetve az igen jó ellátottsági szint közé emelkedett.

Mit mutatnak ezek a különböző ellátottsági szintek a termés többletekben?

1960 és 2018 között a nitrogén hatóanyagnak a termésnövelő hatását vizsgálták az őszi búzában és a következőket tapasztalták: Amikor gyenge foszforellátottságú terület esetében adtak ki a 160 kg nitrogén hatóanyagot, akkor kukorica elővetemény után markánsabbak a termésnövelő hatásai, számokban kifejezve 1,7 tonna terméstöbbletet okozott. „A kukorica után az a bizonyos nitrogén, amelyet oda teszünk és oda kell tennünk, az egy sokkal inkább kizsarolt talajt gazdagít, mint más, kedvezőbb elővetemény esetében, hiszen kukorica után rendkívül rövid az idő, ami alatt az ásványosodás lehetővé válik a talajban lévő nitrogén forrásokból. Ha a gyenge foszforellátottságot megváltoztatjuk, és 80 kg-os adaggal, jóra növeljük a talaj feltöltöttségét, akkor ugyanaz a 160 kg nitrogén már nem 1,7, hanem 2,2 tonnányi termés többletet biztosít.” -mondta Dr. Árendás Tamás.

„Valami nincs rendben”

Így kezdte előadását Dr. Petróczi István Mihály az 5 Halom Kft. ügyvezetője, aki a trágyázás szerepe búza integrált növényvédelmében témakörben tartott összefoglalót. Mint azt elmondta, problémahalmazokkal telített a gabona így a búza termesztés és értékesítés ma hazánkban: „Gondoljunk csak bele, hol tartanánk, ha az EU-s támogatások egyszerűen eltűnnének?” -tette fel a kérdést. „Érezzük – sorolta – a klimatikus szélsőségeket, azt, hogy a piacot nem mi diktáljuk, azt, hogy a piac néhány növényre leszűkítve meghatározza azt a mozgásteret, amit az integrált növényvédelem korlátjainak élünk meg.”

Többek között hangsúlyozta a leszűkült vetésváltás negatív következményeit, emlékeztetett arra, hogy a nyolcvanas évekhez viszonyítva, hogyan állunk jelenleg vetésszerkezetben. A gabona megközelítőleg ugyanolyan mértékű, a napraforgó két és félszeresére nőtt az akkorinak, a repce háromszorosára, a lucerna a tizedrészére, a borsó egyharmad részére zsugorodott. Mint elmondta, mindennek hatásával évről évre találkoznak, látja, hogy nincs normális gyökérváltás a területeken, nem bokrosodnak az állományok. Ennek kompenzálására „új csodaszerek” -et kezdenek el használni a gazdák, biostimulátorokat, levéltrágyákat. Mindezek mellett kérdés, hogy a termelékenység oltárán a diverzitást, a növényi sokszínűséget meddig lehet feláldozni.

Befejezésül Dr. Pepó Péter egyetemi tanárt (DE MÉK Növénytudományi Intézet) az Interaktív hatások a búza tápanyagellátásában címmel tartotta meg előadást.

A szervezők a viharos időjárásra tekintettel amellett döntöttek, hogy a növényvédő cégek képviselői nem Látóképen, hanem a helyszínen ismertetik az elért eredményeiket, amelyeket a táblákról készített fotókkal szemléltetnek. Többek között beszámolót hallhattunk az Adama Hungary Zrt., az Arysta LifeScience Magyarország Kft., a BASF Hungária Kft., a Bayer Hungária Kft., a Dow Agrosciences Hungary Kft. a DuPont Magyarország Kft., az FMC-Agro Hungary Kft., a Hed-Land Hungária Kft., a Nitrogénművek Zrt., a Nufarm Hungary Kft., a Sumi Agro Hungary Kft. és a Syngenta Kft. területi képviselőitől.