A kémiai növényvédő szerek száma csökken, mivel egyre több esetében derül ki, hogy a hasznos élő szervezetekre és a természeti környezetre is hatással vannak. De a mindennapi életben sem nyúlunk örömmel hozzájuk. A jó hír, hogy a legtöbb esetben nincs is igazán szükség rájuk, a baj megelőzhető vagy természetes módszerekkel kezelhető.
Érdemes először elkülöníteni a károsító, a kórokozó és a kártevő fogalmát. Kártevőnek nevezünk összefoglalóan minden olyan szervezetet, ami kárt tehet a növényben, legyen az vírus, baktérium, gomba, rovar, csigák és egyebek. A kórokozók, mint a vírusok, gombák baktériumok stb., a növényt belülről támadják meg, és ezzel ártanak. A kártevők viszont, mint a rovarok vagy akár emlősök is, mechanikai kárt idéznek elő, valamint egyes esetekben kórokozókat terjesztenek (például a levéltetvek különféle vírusokat vagy az amerikai szőlőkabóca a szőlő aranyszínű sárgaság fitoplazmát).
Hogyan védekezhet a kártevők ellen?
Minden esetben a védekezés alapja a szorgos keresgélés. Ezt segítik például a ragacslapok és a feromoncsapdák, amelyek nem alkalmasak ugyan a károsító rovarok teljes körű kiirtására, de jól monitorozható velük ezek jelenléte.
Az integrált növényvédelem (IPM) esetében – egy olyan stratégia, amely a védekezési technikák kombinációját alkalmazza a károk csökkentésére – a csapdákat a vegyszerbevitel minimalizálására használják, mivel segítenek meghatározni a permetezés ideális időpontját. Érdemes ezt a cikket elolvasni az integrált növényvédelemről.
Legyen türelmes! A rovarpopulációk száma emelkedhet és csökkenhet. Amíg a kár mértéke enyhe, addig nem kell feltétlenül közbeavatkozni, kivéve akkor, ha tudni lehet, hogy az adott kártevő például vírusokat hordoz. Ebben az esetben viszont mielőbb lépéseket kell tenni az elpusztítására.
Ne becsülje alá a mechanikus módszereket! Mossa le a kártevőket, például a levéltetveket, akár erős vízsugárral, illetve szedje le például a csigákat.
Segítse a hasznos rovarokat! Bizonyos rovarok, például a zengőlegyek vagy a jól ismert katicák lárvái levéltetűt fogyasztanak, ezért legyenek a kertben olyan növények, amelyek vonzzák őket a kertedbe. A kifejlett zengőlegyek a könnyen hozzáférhető pollent és nektárt gyűjtik, ezért szeretik százszorszépet vagy az ernyősvirágúakat.
Ragadozó vagy élősködő szervezetek is betelepíthetők, főleg az üvegházakba. Itt ugyanis a körülmények szabályozhatók, és számos megoldás közül lehet választani a kártevők távol tartására. A szabadban a választék korlátozottabb, és a kártevő életciklusához igazodó időzítés kritikus fontosságú, például a fonálférgek bevetése esetében.
Hogyan védekezhet a kórokozók ellen?
Sajnos ha a növény megbetegszik, már nagyon nehéz természetes módszerekkel megállítani a fertőzést, ezért a hangsúly a megelőzésen van. Érdemes a munkát azzal kezdeni, hogy a lehulló leveleket, levágott ágakat eltávolítjuk a növény közeléből. Így a rajtuk esetleg megtalálható szaporítóképletek nem tudnak hol új életre kelni.
Itt is érvényes, legyen éber! Ha beteg növényi részt lát, legyen akármilyen kicsi vagy akár egy nagyobb fertőzött ág, vágja le és távolítsa el, így megakadályozható a betegség továbbterjedése. Ősszel nézze végig még egyszer gondosan a növényeket. Szedje össze a fertőzött leveleket, szedje le a fán fennmaradt, beteg gyümölcsöket, mert ezek a következő évi fertőzés elsődleges forrásai.
Takarja a talajt! Ezzel megakadályozható, hogy a talajban található gombaspórák visszajussanak a növényre. A talajtakaró egy legalább 5 cm vastag anyagréteg, amelyet késő ősztől tél végéig (november–február) terítenek a talaj felszínére. Szerepe összetett: fagyvédelem biztosítása, a növények növekedésének javítása tápanyag hozzáadásával vagy a szervesanyag-tartalom növelésével, a párolgás csökkentése, dekorációs célok és a gyomok elnyomása. Jó lehet erre a célra a kerti komposzt és trágya, mulcs vagy kavics.
Az öntözéssel óvatosan: a növények levelére kerülő víz remekül továbbítja a jelen lévő gombaspórákat a még nem fertőzött részekre. Inkább alulról, a gyökereket öntözzük. A laza ágrendszer, levegős metszés is mérsékli a fertőzés lehetőségét.
A vetésforgó a kertben is igencsak hasznos lehet. Ha „forgatjuk” a növényeket, minden évben más családba tartozóak kerülnek adott helyre, sok esetben nem találnak maguknak a betegségek gazdaszervezetet. A széles gazdakörrel rendelkező kórokozók esetén előfordulhat, hogy a területeket több évre parlagon kell hagyni.
Rezisztens fajták vagy alanyok használata a legbiztosabb megoldás. Ehhez érdemes segítséget kérni szakboltban vagy faiskolában, de a növény egész életére megelőzhető a bosszúság és a kár, ha ellenálló fajtákat ültet.
Házi és természetes eredetű termékek a károsítók ellen
A bionövényeket termesztőknél érdemes kicsit körülnézni, mert ők használnak olyan növényvédő szereket, amelyek a természetben is előforduló anyagokat tartalmaznak. Ilyenek például a kiváló és sok éve hatásvesztés nélkül működő, kontakt hatású, kén- vagy réztartalmú gombaölő szerek.
Ha ezek sem férnek bele a természetesen egészséges kertről alkotott elképzeléseibe, még mindig van hová nyúlni.
Olajok és szappanok: ezeknek nincs mérgező hatásuk, hanem felületaktív anyagok, amelyek egyszerűen segítenek lemosni a károsítókat, az olajok pedig a légzésüket gátolják. A neem olaj azadirachtintartalmú növényi olaj, amely fertőtlenít, ugyanakkor rágó és szívó kártevőkre riasztó és rovarölő hatású. A nem célszerveteket, mint a ragadozó atkák, katicák, fürkészdarazsak, megkíméli.
A biofumigánsok olyan zöldtrágyanövények, amelyek talajfertőtlenítő hatása jól ismert. Általában a káposztafélék családjából kerülnek ki, például a mustárfélék, és csökkentik egyes talajlakó kártevők, például a fonalférgek előfordulását.
Házi készítésű „csodaszerek”: ezek tartalmazhatnak sok mindent az illóolajoktól a mosogatószeren át egyes növényi főzetekig, például csalánlevélből. Mivel használatuk szájhagyományon alapul, nem egyértelmű, hogy mennyire hatékonyak vagy esetleg nem okoznak-e maguk is kárt. Ráadásul a nem célszervezeteket ugyanúgy károsíthatják. Óvatosan a használatukkal!
Fotó: Pixabay
