Nem kedveli a savas kémhatású talajokat, legalább 6,5 pH értékű területeken érzi csak jól magát. Vízigénye a többi hagymaféle vízigényénél nagyobb.
A póré kétéves, tetraploid, hagymatestet nem fejlesztő, a fokhagymához hasonlóan lapos levelű hagymaféle. Fénytől elzártan fejlődő, etiolált, fehér szárrésze kerül felhasználásra. Íz- és illatanyagai kevésbé markánsak, mint a vöröshagymáé és a fokhagymáé. A második évben kifejlődő virágszár minden tekintetben, a mag, a méret kivételével (annál valamivel kisebb) a vöröshagymáéhoz nagyon hasonló. Ezermagtömege 2,5-3,5 g, csírázóképességét 2-4 évig őrzi meg. A lombozat és a szár színe, mérete és alakja fontos fajtacsoportbélyeg.
Bár a hagymafélék (Alliaceae) közül egyértelműen a legértékesebb, jelenlegi termőterülete világviszonylatban 100 ezer hektár alatti. Messze elmarad a vöröshagymáétól és a fokhagymáétól annak ellenére, hogy már több ezer év óta ismert és termesztett növény. Napjainkban Európa északnyugati hűvösebb termőhelyein, és újabban az Egyesült Államok egyes részein azonban rendkívül népszerű, egész évben fogyasztott zöldségféle. A póré Magyarországon is régóta ismert, de napjainkig nem tudott teret hódítani. Lippay János, jezsuita szerzetes 1664-ben publikált „Posoni Kert” című munkájában, már „paár” hagyma néven részletesen leírta (a porrum nevet is megemlítve). Érdekes, hogy a hazai szakirodalomban az 1800-as évek végén, és az 1900-as évek elején nem póré, hanem „párhagyma” néven írtak róla.
Elsődleges géncentrumának Közép-Ázsiát, másodlagos géncentrumának Nyugat-Ázsiát és a Mediterrán-térséget valószínűsítik. Feltételezik, hogy a ma termesztett póré az Allium ampeloprasum domesztikált változata. Erre utal legáltalánosabban használt latin neve: Allium ampeloprasum L. var. porrum is. Számos kultúr históriai utalás emlékezik meg róla. Többek között feljegyezték, hogy Kheopsz fáraó legjobb katonáit póréval jutalmazta. A magát énekművésznek tartó római császár, Nero naponta fogyasztotta, hogy hangszálait erősítse vele. A póré ma – bár termesztése Nagy-Britanniában Anglia északkeleti részére koncentrálódik – mégis Wales nemzeti emblémája, szimbóluma. Az 1620-as szászok elleni győztes csatára emlékezteti őket, amikor azért, hogy az ellenségtől megkülönböztessék magukat pórét tűztek a sisakjuk mellé.
A pórét többen – markáns funkcionális, az egészség alakulására is pozitív hatással lévő jellege miatt az egyik legegészségesebb élelmiszernek tartják. Kevés (32-38 kcal) kalóriát tartalmazó, vitaminokban, ásványi sókban és rostanyagokban gazdag zöldségféle. Sok E, C, továbbá B csoportba tartozó vitamin és A-provitamin, valamint vas, kalcium, kálium, cink, mangán és szelén található benne. Glikémiás indexe (GI) közepes. Említést érdemlő még allicin nevű illóolajtartalma, amely a bélmozgást segíti, valamint rutintartalma. A rutin, más néven rutozid (amelyet tévesen P-vitaminnak is szoktak nevezni) egy flavonoid-glikozid, amely erősíti a hajszálereket, gátolja a rákkeltő szabad gyökök képződését, csökkenti a vér koleszterin- és zsírtartalmát. Szent-Györgyi Albert vizsgálatai szerint erősíti a vele együtt adagolt aszkorbinsav (C-vitamin) hatását is. Emésztést elősegítő és vízhajtó.
Fajtatípusok
A különböző póréfajták elsősorban tenyészidejük hosszában, hidegtűrő képességükben, fogyaszthatóságuk időbeni alakulásában, a száruk vastagságában és a lombozat színében különböznek egymástól.
Vannak, akik csak:
– rövid tenyészidejű, nyári
– középhosszú tenyészidejű őszi és
– hosszú tenyészidejű téli-áttelelő fajtákat különböztetnek meg.
Mások árnyaltabban kategorizálnak, és:
– nyári
– őszi
– őszi-téli
– téli (áttelelő) fajtákat különítenek el.
A különböző fajták tenyészideje a vetéstől a szedhetőségig általában 120-150 nap (a palánta kiültetéstől számítva 80-100 nap).
A rövid tenyészidejű, nyári fajták nem télállóak, tőlünk délebbre eső termőhelyekre valók, mínusz 8-10 °C hőmérsékleten elpusztulnak. A levelük színe halványzöld, a száruk zsengébb állagú, és vékonyabb. Ezeket legkésőbb ősszel (november végéig, december elejéig) fel kell szedni. A hosszú tenyészidejű télálló (áttelelő) pórék vastag szárúak, a levelük kékeszöld színű. Egész télen rendelkezésre állnak, körülményeink között január eleje és május közepe között fogyaszthatók.
A termeszthetőség feltételei
A póré hidegtűrő, fényigényes növény. Ott, ahol a vöröshagyma termeszthető, általában a póré is jól fejlődik. Nem kedveli a savas kémhatású talajokat, legalább 6,5 pH értékű területeken érzi csak jól magát. Ideálisak számára mély termőrétegű, nedves, de nem pangó vizes termőhelyek. Önmaga – és más hagymaféle után – csak 3 év kihagyással kerülhet vissza ugyanarra a területre. A póré a 20-25 °C hőmérsékleti tartományban zavartalanul fejlődik. Vízigénye a többi hagymaféle vízigényénél nagyobb. Nálunk biztonságosan csak öntözött körülmények között termeszthető. Ez mind a jövedelmező termesztéshez szükséges terméstömeg, mind a piacképességhez szükséges minőség biztosítása szempontjából alapvető követelmény. A póré számára a tápanyagot fejtrágyázással célszerű biztosítani. A nitrogén kijuttatásával azonban nagyon kell vigyázni, mert túladagolás esetén a szár zöld részének aránya megnőhet az értékesebb fehér rész rovására.
Termesztési munkálatok
Az elhúzódó kelésű, lassú növekedésű, viszonylag hosszú tenyészidejű póré esetében a helybevetés helyett a palántaneveléssel történő állománybeállítást érdemes választani. Egy négyzetméterre 1-1,5 g magot célszerű vetni, amelyből jó minőségben kb. 500 db palánta nevelhető fel 1,5-2,5 hónap alatt. A palántanevelés folyamán rendszeres öntözésre és 18 °C körüli hőmérséklet biztosítására van szükség. A palánták akkor érik el a kiültetéshez szükséges fejlettséget, amikor mintegy 20 cm hosszúak és elérik a ceruzavastagságot (5-6 mm). A leggyakrabban használt térállás (30 x 15 cm) mellett hektáronként 230 ezer db palánta felnevelésére van szükség. Úgy lehet kalkulálni, hogy 100 ezer db palánta előállításához 600 g magot és 50 m2 palántanevelő felületet kell biztosítani.
A póré termesztését nálunk nyári, őszi és téli fogyasztásra lehet időzíteni.
A nyári póré iránt minimális a kereslet, előállítása a legbonyolultabb és a legdrágább, mert a palántaneveléshez fűtött termesztőberendezés szükséges. Ebben az esetben a magvetésre január végén, február elején kerül sor. A palánták szabadföldre történő kiültetése – mintegy 3 hónapos nevelési idő után – április végén, május elején történik. Ez a technológiai változat már július végén, augusztusban lehetővé teszi a fogyasztást. Erre a célra vékonyabb szárú, világosabb zöld levélszínű, rövidebb tenyészidejű fajtákat termesztenek.
Az őszi hónapokban nálunk a póré iránt már jelentősebb kereslet mutatkozik. Az őszi póré előállítása fűtés nélküli termesztő berendezésben elvégzett, márciusi magvetéssel kezdődik. A palántákat – mintegy 2 hónapos nevelési idő után – májusban ültetik ki a szabadföldre. Ebben a technológiai változatban középhosszú tenyészidejű fajtákat alkalmaznak. A betakarításra és a fogyasztásra október-november hónapban kerül sor.
A téli (áttelelő) póré minősül nálunk és a hozzánk hasonló éghajlati adottságú országokban a legfontosabb termesztési változatnak. A legszegényesebb kínálatot jelentő téli időszakban ad –megfizethető, 200-300 Ft/db áron – magas tápértékű, funkcionális jellegű (az egészség alakulására is hatással lévő), friss zöldséget. Az áttelelő póré termesztésben a palántanevelés szabadföldi ágyásokban történő április közepe utáni magvetéssel kezdődik. A palánták 1-1,5 hónap alatt felnevelhetők, és májusban már kiültethetők a szabadföldre. A szedésre és a fogyasztásra egész télen, december és április között sor kerülhet. Erre a célra hosszú tenyészidejű, hidegtűrő, vastagszárú, kékeszöld levélszínű fajtákat termesztenek.
Tekintettel arra, hogy a pórénak csak a be nem zöldült, fehér szárrésze kerül hasznosításra, a termesztők törekszenek minél hosszabb, fénytől elzártan fejlődő rész kialakítására. A fontosabb pórétermelő országokban ezt a palánták 10-15 cm mély árokba ültetésével oldják meg.
Majd a növények növekedésével párhuzamosan feltöltik az árkot. A szár körüli földfelhúzást (töltögetés) a talajfelszín elérése után is folytatják. Ez a munka mindig csak száraz földdel végezhető, és csak a legalsó levél elágazásig, hogy a belső levelek ne szennyeződjenek. Az a cél, hogy a fehér szárrész legalább 25 cm hosszú legyen. Így a póré összes tömegének mintegy 40 %-a válik fogyaszthatóvá.
1. kép: Három azonos színű és méretű pórét kötnek egy csomóba
Szedés, áru-előkészítés, értékesítés
A pórétermesztésre szakosodott nagy termelők kivételével a betakarítást kézzel végzik. Ásóval vagy villával meglazítják a növényeket és kézzel gyűjtik be azokat. A felszedést gondos mosás követi. Fontos, hogy az utolsó mosás mindig ivóvíz minőségű vízzel történjen. A megtisztított póré lombját kb. 10 cm hosszúságúra vágják vissza. Az értékesítés csomózva történik, úgy, hogy 3 db azonos színű és méretű pórét kötnek össze (1. kép). Nálunk a forgalmazás darabonkénti, jelenleg 150-350 forintos áron. Azt, hogy a póré milyen méretben és fejlettségi állapotban kerüljön felszedésre, a helyi piacok igényei döntik el. A szedésre általában a vetés után 100-120 nap múlva kerül sor, amikor a szár eléri a 2,5-3,5 cm átmérőt. Sor kerülhet a póré betakarítására sokkal korábban, a vetés után 60 nap múlva is, ez azonban már magasabb áron értékesíthető, különleges minőségű „baby” termék. A betakarítás időbeni ütemezésénél nem szabad figyelmen kívül hagyni, hogy a minőség a méret növekedésével romlik. A póré „óriások” nem jó ízűek. Az ideális méret azonban függ a fajtatípustól is, a téli-áttelelő fajták szár átmérője gyakran meghaladja az 5-6 cm-t is.
A henger alakú, hagymatestet nem fejlesztő póré esetében néha előfordul, hogy a száralap enyhén megvastagodik (2. kép). Ez a tápanyag felhalmozódás jele, amely hosszúnappalos körülmények között, 12-18 °C hőmérsékleten fordul elő. Ez a jelenség sem rövidnappalos körülmények között, sem 12 °C alatt, sem 18 °C felett nem következik be.
2. kép Tápanyag-felhalmozódás következtében megvastagodott száralap
Fogyasztásának előnyei, felhasználási lehetőségei, termesztésének jövedelmezősége
Az egészség megőrzésében, ill. helyreállításában játszott szerepét felismerve napjainkban Északnyugat-Európában, az Egyesült Államokban és Kanadában termesztésének és fogyasztásának markáns növekedése figyelhető meg. Fogyasztása nemcsak nyersen lehetséges, nagyon sokféle étel – elsősorban levesek – is készíthető belőle (3. kép). Számos nyers saláta és sült meghatározó komponense, ízesítője is lehet. Nemcsak fogyasztói számára hasznos, termelőinek megélhetését is biztosítja. Egy rövid és felületes kalkuláció szerint amennyiben a nálunk szokásos hektáronkénti 230 ezres növényállománynak csak 70 %-a, azaz 161 ezer db póré válik értékesíthetővé, és az eladási átlagár mindössze 150 Ft/db akkor is ez hektáronként 29 millió forint bruttó bevételt eredményez.
3. kép: A póré nem csak nyersen fogyasztható, különböző ételek is – elsősorban levelesek – készíthetők belőle
Egy közelmúltban Nagy-Britannia Wales államában végzett felmérés ennél sokkal szerényebb eredményt mutatott. E szerint hektáronként 12 000 GBP bruttó termelési eredmény érhető el vele 9740 GBP ráfordítás mellett. Azaz termesztése 2260 GBP nyereséget eredményez. A számok a növény stabil és biztonságos jövedelemtermelő képessége mellett nagy eltartó (foglalkoztató) képességére is utalnak.
Dr. Hodossi Sándor
DE ATK Kutatási és Fejlesztési Intézet
