Hazánkban mindig is az alma volt a nagybetűs gyümölcs, a körte mindig csak az alma után következett – termesztésben és fogyasztásban egyaránt. Pedig az alma mellett a körtének is nagy hagyománya van hazánkban, sőt, számtalan finomabbnál finomabb ősi magyar körtefajta ismert, melyet akár nagyüzemi körülmények között is lehet sikeresen termeszteni.
Árpávalérő. Lehet, hogy sokaknak nem mond sokat ez a körtefajta, viszont akik ősi magyar körtefajták termesztésével foglalkoznak, most biztosan felkapták a fejüket. Az Árpávalérőt ugyanis már a római korban is megemlítik az akkori irodalmak, de sok helyen ősi magyar fajtaként tartják számon. Nevét onnan kapta, hogy érési ideje egybeesik az árpáéval, június végén-július elején már szedhető. Könnyű felismerni gyümölcsét, kisméretű, szabályos körtealakkal rendelkezik, héjának színe pedig citrom- és aranysárga. Elsősorban friss fogyasztásra javasolt fajta, ugyanis a tárolást nem jól tűri. De ez nem is probléma, fehér színű, illatos gyümölcshúsa tökéletesen megfelelő asztali fogyasztásra. Igénytelen fajta révén termesztése egyszerű, nem igényes sem talajra, sem éghajlatra.
A 15. században már ismert volt Erdély területén a Mézvackor elnevezésű körtefajta, amely sokunk kedvenc körtéje volt egykoron. Ez a fajta már-már gömb alakú – melynek nyaki része erősen hajlott formát mutat – kisméretű, sárgászöld színű a héja, édes ízű gyümölcsöket nevel. Elsősorban, az Árpávalérőhöz hasonlóan, azonnali fogyasztásra alkalmas, de emellett kiváló pálinka készülhet belőle. Már csak azért is készítettek belőle előszeretettel pálinkát dédapáink, mert kifejezetten bőtermő fajtának számított, nem volt ritka, hogy szó szerint roskadoztak a fák a megszámlálhatatlan gyümölcs súlya alatt. Nem véletlen tehát, hogy hazánkban kifejezetten népszerű fajtának számított korábban.

Újabb ősi nyári fajta a Kálmán körte, amelyet még többek között Budai körtének is neveznek. Az előző két fajtától eltérően a Kálmán körte gyümölcse középnagy méretű, puha húsú, igazán édes ízű. Tárolásával hosszabb távon nem érdemes próbálkozni, néhány napos tárolás után ugyanis romlásnak indul. Ezért gyümölcse elsősorban azonnali fogyasztásra ideális. Termőhelyet tekintve nem válogatós, szinte bárhol megterem, betegségekkel szemben azonban nem ilyen ellenálló. Varasodásra például kifejezetten hajlamos a gyümölcse. Mára hazai termőhelyének mérete jelentősen zsugorodott, a fajta fennmaradása lassan csak a házi termesztésnek köszönhető. Friss fogyasztásán túl még pálinka alapanyagnak is kiváló a gyümölcse.