A birs szüreténél néhány nap különbség is sokat számíthat: a túl korán leszedett gyümölcs gyengébben aromásodik, a túlérett pedig könnyebben nyomódik és rövidebb ideig tárolható. Nem érdemes tehát pusztán a naptárt figyelni, sokkal többet árul el a héj színének változása, a gyümölcs fejlettsége és a fajtára jellemző illat megjelenése.
A birs ráadásul a betakarítás után is tovább érik, ezért nem kell megvárni, amíg a fán teljesen beérik és puhulni kezd. Ha hosszabb tárolás a cél, a megfelelő szüreti időpont mellett legalább ilyen fontos, hogy sérülés nélkül kerüljön le a fáról.
Nem a dátum mondja meg, mikor érett
A birs (Cydonia oblonga) érési ideje fajtától, termőhelytől és az adott év időjárásától is függ, ezért a szeptember vége–októberi időszak inkább támpont, mint pontos szüreti előírás. Hűvösebb fekvésben vagy későbbi fajtáknál a betakarítás ennél későbbre is tolódhat.
A gyakorlatban a héj alapszínének változása az egyik legjobban használható érettségi jel. Az éretlen birs sötétebb, mélyzöld színe előbb világosodik, majd egyre határozottabban sárgába fordul. Ezzel párhuzamosan kialakul a gyümölcs jellegzetes, erős illata is. Tárolásra azonban nem a már puha, teljesen besárgult példányok a legjobbak, hanem az érett, fejlett, de még kemény és ép gyümölcsök.
A túl korai szüretnek is ára van. Az éretlenül betakarított birs aromája elmaradhat a kívánatostól, és tárolási rendellenességekre is érzékenyebb lehet. A másik véglet sem kedvező: ha a gyümölcs túlérett, könnyebben sérül a szedés és a válogatás során, a sérült szövet pedig utat nyit a tárolási rothadásoknak.
A birs keménynek látszik, mégis könnyen megsérül
A vastag héj és a kemény gyümölcshús megtévesztő. A birs kifejezetten érzékeny a mechanikai sérülésekre, ezért nem szabad lerázni a fáról, zsákba szedni vagy magas ládákba ömleszteni. A nyomódás sokszor csak később válik feltűnővé, amikor a héj alatt barnulni kezd a hús.
Érdemes száraz időben szüretelni, és a gyümölcsöt egyenként, lehetőleg kocsánnyal együtt levenni. Ha nem válik könnyen, nem célszerű erővel tépni: metszőollóval is levágható. A tárolásra szánt birset már szedés közben külön kell kezelni a sérült, repedt, beteg vagy rovarrágott terméstől. Ami feldolgozásra még tökéletesen használható, az többhetes tárolásra már nem feltétlenül alkalmas.
A fiatalabb termésen jellemző szürkés, molyhos szőrözöttség található, amely az érés előrehaladtával fokozatosan ritkul. Ezt nem érdemes összetéveszteni valamiféle eltávolítandó szennyeződéssel, és tárolás előtt a gyümölcs erős dörzsölésének sincs értelme. Minden fölösleges kezelés növeli a felületi sérülés veszélyét.
A kamra és a hűtőtároló nem ugyanaz
A birs tárolhatóságáról gyakran egymásnak ellentmondó időtartamokat lehet olvasni, aminek egyszerű oka van: egészen más eredmény várható egy házi kamrában és szabályozott hőmérsékletű hűtőtérben. Üzemi körülmények között a szakirodalom 0 °C körüli hőmérsékletet és 90–95 százalékos relatív páratartalmat jelöl meg optimálisnak; ilyen feltételek között az ép birs tárolási ideje elérheti a 2–3 hónapot. Egy 4–7 °C-os pincében, kamrában vagy garázsban ennél rövidebb eltarthatósággal érdemes számolni. Minél melegebb a helyiség, annál gyorsabb az érés, a vízvesztés és az öregedés.
A gyümölcsöket sekély rekeszben vagy tálcán, lehetőleg egy rétegben célszerű elhelyezni úgy, hogy ne nyomják egymást. A tároló legyen hűvös, sötét, fagymentes és jól szellőző. A készletet rendszeresen át kell nézni, mert egy puhuló, rothadásnak induló gyümölcsöt jobb azonnal kiemelni, mint megvárni, amíg a fertőzés továbbterjed.
Az erős illat a tárolásnál is számít
A birs klimaktérikus gyümölcs, vagyis leszedés után is folytatódnak benne az érési folyamatok. Ez magyarázza, hogy tárolás közben az illata erősödhet, a színe tovább sárgulhat, miközben a feldolgozás szempontjából kedvezőbb állapotba kerül. Erős aromája ugyanakkor más tárolt gyümölcsök minőségét is befolyásolhatja. Ha van rá lehetőség, a birset érdemes az almától és a körtétől elkülönítve tartani, különösen hosszabb tárolásnál. Ugyancsak kerülendő minden olyan hely, ahol hagyma, festék, üzemanyag vagy más erős szagú anyag található.
A tárolás során jelentkező veszteségek egyik fontos oka a gombás rothadás. A szakirodalom a Penicillium expansum okozta kékpenészt is jelentős tárolási betegségként említi. A fán tűzelhalás vagy más betegség tüneteit mutató termésrészeket eleve nem szabad az egészséges, tárolásra szánt gyümölcs közé tenni.
Képek: Pixabay.
Szereti az Agrofórum cikkeit? Állítsa be, hogy gyakrabban jelenjenek meg a Google keresőben!
