Szeptember első dekádjában igazi késő nyári, csendes, időjárási frontoktól mentes időjárás uralkodott. Csapadék nem hullott, a talaj felső rétege tovább száradt. A nappali maximum hőmérséklet rendszeresen elérte a 30 Celsius-fokot, éjszakánként 15-20 Celsius-fokra hűlt a levegő. Reggelente erős a harmatképződés, ami elősegíti az almatermés színeződését. A tartósan száraz idő gátolja a kórokozók terjedését, ez alól kivétel a gyümölcsfertőző monília, mely minden érőfélben levő gyümölcsön jelen van. A rovarkártevők néhány faja már nem rajzik, de a korábbi tojásrakásból származó lárvák még károsítanak.
Ez tapasztalható az almánál és a körténél, ahol az almamoly már nem repül a feromon csapdába, de a lehullott gyümölcsökben a különböző lárvafokozatú hernyók még károsítanak. Különösen sok a rágásnyom az összeérő terméseknél, a hernyók átrágják magukat egyikből a másikba. A sodrómolyok hernyói felületi rágásukkal sebzik a termést, a két kártétel nyomán most is jelentős a gyümölcsfertőző monília okozta penészpárnás alma, körte, de a fertőzés nem kíméli a többi gyümölcsfélét sem. A varasodás és a lisztharmat terjedésének feltételei most inkább csak a mélyfekvésű ültetvényekre korlátozódik. Az érzékeny almafajtákon egyre gyakoribb a kalciumhiány okozta gyümölcsfoltosság, melynek további megjelenését még mérsékelhetjük Ca-tartalmú levéltrágyázással, illetve szüret előtt permetezzünk a tárolási betegségek ellen is.
Csonthéjas gyümölcsű ültetvényekben minimális mértékűre csökkent a keleti gyümölcsmoly repülése, termés- és hajtáskárt nem látni a fákon, a gyümölcsfertőző monília viszont itt is jelen van, mely főként az őszibarackot és a szilvát érinti. A sztigminás levéllikasztó betegség fertőzéstől és a blumeriellás levélfoltosságtól viszont a meggy és a cseresznye folyamatosan válik meg lombozatától a szárazabb időszak ellenére, igaz a fertőzés már korábban, a csapadékos periódusban bekövetkezett. Kontakt gombaölő készítményekkel mérsékeljük a további lombvesztést.
A korai diófajták érése mellett tovább fertőz a nyugati dióburoklégy. A kártevő folyamatos tojásrakása miatt eltérő a légylárvák fejlettsége, a beteg dió potyog a fákról, a burokrothadás miatt feketedik a termés. Korábbi évek tapasztalatai alapján a rajzás szeptember végéig kitart. A dióburoklégy ellen már csak ott szabad védekezni, ahol betartható az élelmezés egészségügyi várakozási idő, mert a magas olajtartalmú termésben felhalmozódik a növényvédőszer maradék.
A szőlő érésének kedvez a száraz, meleg idő, emellett a betegségek terjedését is korlátozza az időjárás. A korábbi lisztharmat és peronoszpóra fertőzés foltjai beszáradtak, újabb tünetek nem láthatóak, viszont a darazsak károsítása jelentősen megnőtt. A megrágott és kiodvasított bogyók aránya folyamatosan emelkedik. A károkat csak a szüret gyorsításával lehet mérsékelni.
