Az őszi érésű almafajták esetében megkezdődött a színelő szedés, ezért ezekben az ültetvényekben legfeljebb a tárolási betegségek elleni kezelésekre van lehetőség. A téli almafajtáknál még most is szükség van a molyok alma- és keleti gyümölcsmoly) elleni védelemre, mert még mindkettő repül a csapdákba.
Emellett a kalcium tartalmú levéltrágyákat továbbra is megkövetelik a gyümölcsfák, mert a bőségesnek látszó termésnél nagy a termésfoltosodás veszélye.
A szőlőültetvényekben a korai fehér borszőlő fajták mellett már a későbbiek szürete is megkezdődött. Itt most legfeljebb a szürkerothadás fertőzést kell figyelni, és nagy veszély esetén beavatkozni. A leszüretelt táblákon kísérjük figyelemmel a lisztharmat fertőzés alakulását, mert a betegség az érőfélben levő hajtásokon könnyen megtelepszik, majd ezeken telel át. A helyenként kialakuló páradús környezetben a peronoszpóra még most is terjed a hónaljhajtásokon, ami levélszáradást eredményezhet.
Az őszi szedésre és téli tárolásra termesztett káposztafélék környezetében nagyon sok káposztalepke figyelhető meg. A tojásrakó lepkék bármely káposztaféle levelére lerakják tojásaikat, ezért az első hernyók kelésekor indokolt a védekezés a lombozaton tartózkodó lárvák ellen. A káposztaféléket károsító bagolylepke fajok elleni védelem már nagyobb kihívás a kertészek számára, mert a hernyók az első vedlés után fénykerülővé válnak, és berágják magukat a káposzta- és karfiolfejek belsejébe, ahol már megoldhatatlan feladat elpusztításuk.
Ugyancsak fontos a levéltetvek által okozott szívogatás felszámolása a termesztés során. A kisebb- nagyobb kolóniák csak felszívódó készítményekkel gyéríthetjük. A kártevők elleni védekezés során a permetlébe feltétlenül szükséges tapadásfokozó adalékot tenni , máskülönben az erősen viaszos leveleken nem tapad meg a permet.