A Lycium nemből két meghonosodott faj található Magyarországon, a szórványosan előforduló kínai ördögcérna (Lycium chinense) és közönséges ördögcérna (Lycium barbatum). Utóbbi szélesebb körű elterjedésére utalnak a – ma már nem használt – korábbi népies nevei: fanzár, sefűsefa, elevengát, folyó fűzfa, szelice, kutyafa, liciom, lécijom, gyurkafa, berbecs, szopóka, boszorkányheg.

A Lycium barbatum növény 2-3 m-es lombhullató cserje, ívesen elhajló, tövises vesszőkkel. Lándzsás levelei szürkészöldek, kopaszak. Lilás, elnyílva világosbarna virágai júniustól augusztusig láthatók. Skarlátpiros termése elég intenzív színfoltot ad, ezért – ritkán – dísznövényként is ültetik.

Régebben gyakran – gyümölcsösök, szőlők köré – sövénynek ültették és elvadult. Helyenként tömegesen alkot bozótosokat, ezért nálunk elsősorban, mint ruderális gyomcserje ismert. Erősen tarackoló tövével, sűrű ág- és vesszőtömegével kiválóan védi a talajt. A világ egyes országaiban termesztik, termését goji bogyó néven gyógynövényként, vagy feldolgozott formában forgalmazzák.

Magyarországon ültetvénye nincs, házikerti termesztésben előfordul. Szaporítóanyagát Magyarországon jelenleg is több kertészeti áruda forgalmazza.

Irodalmi adatok szerint a Lycium-fajokról világszerte 12 gubacsatka faj ismert. Egy európai irodalmi kigyűjtés a közönséges ördögcérnán 5 kórokozó gombát és 17 állati kártevőt – ezen belül két gubacsatkát – mutatott ki. E két faj az Aceria eucricotes és az Aceria kuko.

Az Aceria kuko Délkelet-Ázsiából származik. Európában először 2008-ban Nagy-Britanniában észlelték, Kínából Hollandián keresztül behozott fertőzött Lycium növényeken. Ezt követően több országban is megjelent: Németország (2011), Görögország (2012), Szlovénia (2013), Románia, Ciprus (2014), Franciaország, Magyarország, Szerbia (2015), Bulgária (2016), Bosznia-Hercegovina (2017), Csehország, Horvátország, Macedónia (2018) 

Néhány irodalmi forrás szerint a faj tápnövénye még a termesztett paprika (Capsicum annuum L.) és a fekete csucsor is (Solanum nigrum L.), (mindkettő a Solanaceae családba tartozik), míg mások szerint ez a gubacsatka a Lycium fajokon monofág (egy tápnövényű).

A gubacsatka országonkénti első észlelését bejelentő közlemények gazdanövényként mindig az ördögcérnát jelölték meg. Az első európai megjelenés óta eltelt 14 év alatt ezekből az országokból sehonnan sem jelezték, hogy a leírásokban gazdanövényként említett fajokon (vagy más gazdán) megtalálták volna.

Kutatók laboratóriumi (átviteli) kísérletekben próbáltak megfertőzni paradicsomot (Solanum lycopersicum L.), burgonyát (Solanum tuberosum L.,) paprikát (Capsicum annuum L.)  és a jázmincsucsor (Solanum laxum Spreng.) dísznövényt, de az átvitelek sikertelen bizonyultak.

Magyarországon az Aceria kuko-t 2014-ben több helyen is megtalálták, amiről 2015-ben számoltak be a publikáció Szerzői. Mivel ez volt az első gubacsatka faj, amit Magyarországon a Lycium gazdanövényen kimutattak, ezért az ördögcérna gubacsatka magyar elnevezés bevezetését javasolták. 

Az ördögcérna gubacsatka egyedei táplálkozásukkal jellegzetes, majdnem teljesen zárt életteret – szemölcsszerű gubacsot – indukálnak a növény levelén. A gubacs biztosítja a számukra szükséges életfeltételeket, az élelmet és a védelmet is. Megfigyeléseink szerint nagyobb levelenkénti gubacsszám esetén szinte mindig találhatók a levél (többnyire) fonáki oldalán szabadon mozgó egyedek. 

A gubacsatkának az ördögcérnán kiváltott tüneteit, azok változását 2014-és 2023 között a tavaszi megjelenésétől az ősz végéig (április-november) 6 alkalommal figyeltük meg. A helyszíneken készült és a gyűjtött minták beltéri fényképei közül az alábbiakban mutatunk be néhányat. A képek sorrendje a fényképezés időpontjának hónapok szerinti sorrendjét követi.

A képen fejletlen, a levélsíkból alig kiemelkedő fiatal gubacsok láthatók. A levél színén a gubacsok környezetében a levéllemez világossárgára színeződött. A fényképezett növényeken a hajtások eltérő hosszúságúak. A tőhöz közeli friss hajtásokon 8-12 levélemeletet számoltunk, de a magasabban elhelyezkedő idősebb vesszőkön nőtt hajtások ennél rövidebbek voltak. Néhány esetben, a vesszők oldalán a rügyekből fejlődő hajtás „ülve” maradt (belső kép).

A fiatal gubacsok környezetében előfordult a levéllemez besüllyedése vagy kiemelkedése, az erek vastagodása és torzulása is.

Ugyanazon növény egyes részein a gubacsszám elérte a 8-10 db/levél értéket is. Többnyire a levél fonákán szemölcsszerűen kiemelkedő gubacsok a levelek erős torzulását okozták.

Hazai botanikai leírások szerint az ördögcérna bíborlila majd világosbarna virágai a hosszúhajtások leveleinek hónaljában magánosan, a rövidhajtásokon 2-5 tagú csomókban – májustól-szeptemberig – nyílnak.

A fényképezett növények D-DNY-i meleg lejtőn nőttek, ami lehetővé tette a korábbi kihajtást és előbbre hozta a virágzás kezdetét is. A fiatal, még fejletlen és az idősebb gubacsok egyidejű jelenléte arra utal, hogy a megtermékenyített telelő nőstények (deutogyn) előjövetele, peterakása és az újabb nemzedékek megjelenése folyamatos.

A fejlett gubacsoktól a levéllemez teljesen eltorzul, de a rövid levélnyélen ezt nem tapasztaltuk. A kör/ovális alakú 4-5 mm átmérőjű gubacsok lilás árnyalata leggyakrabban az idősebb gubacsokon figyelhető meg.

A gubacsok alsó felülete lapos vagy kissé – a felső oldal irányába – horpadt. A horpadás közepén helyezkedik el a gubacs nyílása, ami ebben a stádiumban nagyon kicsi pontszerű, még alig látható. Ez a nyílás teszi lehetővé, hogy a gubacsban élő atkák kijussanak a levelek felületére és ott a peterakást követően a következő nemzetség egyedei újabb gubacsokat hozzanak létre. 

A váltivarú atkák mérete a különböző kutatóhelyeken végzett mikroszkópos mérésekben csekély eltéréseket mutatott. A kifejlett nőstények átlagos testhossza 180-290 μm, a test szélessége 60 μm-nek bizonyult. A fiatal egyedek színe fehér vagy krémszínű. Alakjuk féregszerű, orsó alakú. A test elején 2 pár lábuk van.

Az életmódjával kapcsolatos következő adatok a kapcsolódó irodalmakból származnak. A kifejlett nőstények mintegy 28-30 színtelen, átlátszó petét raknak. A petéből a kifejlett stádium eléréséig szükséges idő 7,5-12 nap. A kifejlett egyedek 25-30 napig élnek.

A hőmérséklet függvényében évente 6-7 egymást átfedő nemzedéke fejlődik. Ez az oka annak, hogy a nyár folyamán mindig lehet friss gubacsot találni. 

Nagy alkalmazkodó képességű faj, mert a kutatók még 0°C alatt is tapasztaltak bizonyos aktivitást és -25°C volt a legalacsonyabb hőmérséklet amit az atkák túléltek.

A képen két egymás mellett elhelyezkedő gubacsnak a levélsíkra merőleges (vertikális) metszete látható. A szívogatás hatására bekövetkező szövetszaporodás/vastagodás legjobban a gubacsok pereménél észlelhető.

A gubacs viszonylag puha tapintatú, lédús, a metszet készítését a vágás közbeni deformáció nehezítette. A gubacs belsejét szabálytalan, apró, egyenetlen kinövések borítják, amelyek sok pórusú, szivacshoz hasonló struktúrát képeznek. A belső képen, a levél felső oldalán a levélsíkkal párhuzamos („vízszintes”) metszet egy másik nézetben ugyanezt ábrázolja.

Az atkák fehéres, rózsaszínes árnyalatúak, a gubacs belsejében nem feltűnőek. Mozgékonyságuknak köszönhetően 1-2 percen belül sok egyed kimászott a metszet frissen vágott világoszöld felületére.

Az atkáknak a levél felületén történő észleléséhez legalább 6-10x-es kézi nagyítót célszerű használni. A részletes vizsgálatukhoz laboratóriumi eszközök, kellő nagyítású fény-, ill. elektronmikroszkóp és speciális szakismeret szükséges.

A nyár folyamán gyakoribbá váltak a felső oldalukon lilás árnyalatot mutató idősebb gubacsok.

Szeptemberben új – még nem gyakori – tünetet tapasztaltunk. Mint előzőleg említettük, a gubacsok nyílása legtöbbször a gubacs fonáki oldalának középső részén található. Az idős gubacsok szövetei a kijárati nyílás környezetében nekrotizálódtak, megbarnultak és kilyukadtak, ezáltal az eredeti – szabad szemmel alig látható méretű – gubacsnyílás átmérője a sokszorosára nőtt.

Az év hónapjainak sorrendében az utolsó fényképezés novemberben történt. 

A képen jól látható, hogy különböző korú gubacsok találhatók a levélen: a viszonylag fiatal, a levélből alig kiemelkedő sárgászöld gubacsok mellett találunk domború felületű lilás és nekrotizált falú gubacsot is. Ezek a tünetek is alátámasztják, hogy az atkák egybefolyó generációkban szaporodtak.

A gubacsok tavasszal szinte észrevehetetlenül kicsi és besüppedő környezetben lévő levélfonáki nyílásai ősszel nagyobb kerek lyukkal nyílnak és a nyílást „szőrszerű” képletekből álló nyúlvány veszi körül.

A nyílás körüli szövetnekrózis szeptemberi (8. kép) észlelése után a további elhalási folyamatok novemberre jelentősen fokozódtak.

1. belső kép: a felső oldali gubacsnyílás körüli elhalt szövetrészek kiestek a gubacs falából. A kialakult lyukat elszáradt szövetek gyűrű alakban veszik körbe.

2. belső kép: egy alsó oldali gubacsnyílás hasonló tünetekkel.

3.-4. belső képek: a nekrózis súlyosabb formája, a gubacsok belső felületét képező szivacsszerű struktúra is elhalt. Az ilyen gubacsokban nem, vagy csak kevés atkát láttunk. 

A gubacsok elhalása, kiszáradása a benne élő atkák életfeltételek megszűnését is jelenti. A képen jól látható a gubacs belső falát képező barnán elhalt szivacsszerű struktúra és az elpusztult atkák megfeketedett tetemei is.

A képen a vöröses színű áttelelő nőstények (deutogyn formák) tömege látható egy gubacs metszetén. A metszetet a levél fonáki oldalán a levélsíkkal párhuzamosan készítettük.

Az élő (rózsaszín) példányok között apró fekete vonalkák formájában az elpusztult egyedek is fellelhetők.

A képen három gubacs látható a levél alsó oldalán. A gubacsok közepénél a világosabb foltokban találhatók a 10. képnél részletezett gubacsnyílások, körülöttük számos atkával. Az ősz folyamán a levélfonákon kialakuló nagyobb egyedsűrűség feltehetően a megtermékenyített nőstények (deutogyn) telelőre vonulásával kapcsolatos. Az irodalmi adatok szerint az áttelelés lehetséges a gubacsban, a növény rügypikkelyei között és a kéregrepedésekben is.

A deutogyn formák vöröses színezetűek, féreg alakúak. Néhány egyednél látható a két pár előre irányuló láb.

17. kép forrása:  https://journals.usamvcluj.ro/index.php/horticulture/article/view/12264/10037 

Saját fényképezéseink során ilyen tünetekkel nem találkoztunk.

A faj terjedésében kiemelt jelentősége van a fertőzött szaporítóanyaggal történő elhurcolásnak. Szerepe lehet a közlekedési, szállítási eszközöknek is, ugyanis az általunk Budapesten megfigyelt/lefényképezett növények 3 esetben is nagy forgalmi utak közvetlen szomszédságában nőttek. 

Természetes módon a szél, viráglátogató rovarok, a bogyókat fogyasztó madarak közvetítésével történhet a faj új helyre szállítása. 

Az atka növényi kórokozókat közvetítő vektor szerepéről nincsenek ismereteink. 

Magyarországon az ördögcérna elsősorban vadon élő növény, melynek fertőzött egyedei állandó elsődleges fertőzési forrást jelentenek az ültetett növények számára. Hazánkban bogyótermesztés céljára létesített ültetvényről nem tudunk. Mivel szaporítóanyagát számos kertészeti áruda forgalmazza, javasoljuk az érdeklődőknek, hogy csak tünetmentes (gubacsmentes) növényeket vásároljanak.

A NÉBIH hivatalos növényvédő szer adatbázisát (ENIR) áttekintve (2023.november) az ördögcérna gyümölcstermesztésében felhasználható hatóanyagot nem találni.

A nyár közepétől novemberig tartó folyamatos termésérés miatt egyébként sem tudnánk betartani felszívódó hatású akaricidekre előírt élelmezés egészségügyi várakozási időket.

A dísznövényként tartott ördögcérna gubacsatka elleni biológiai védekezésében kipróbálásra érdemes a III. kategóriás Bioline atka II. készítményt, amely ragadozó atkákat tartalmaz. 

Az USA-ban a goji gyümölcstermő ültetvények védelmére a kén, olajos lemosó- illetve a káliszappanos permetezéseket javasolják. 

A felsoroltak használatával kapcsolatos hazai gyakorlati tapasztalatokról nem tudunk. 

A Cseh Köztársaságban végzett kísérletek beszámolója szerint hatékony kémiai vagy biológiai védekezés nem áll rendelkezésre.

^{(Vezérkép: Siegella/ Pixabay)}