A levéltetvek kártétele kettős: táplálkozásukkal fizikai károsodást okoznak a növényeknek, vírusvektorként pedig a betegségek átvitelével járulnak a termésveszteségek kialakulásához.
Míg a levéltetvek többsége egy vagy néhány tápnövényhez kötött, a zöld őszibarack levéltetű (Myzus persicae) polifág, tápnövényköre széles. Körülbelül 40 családba tartozó, több mint 100 növényfaj szolgál táplálékául e fajnak. Ez azt jelenti, hogy gyakorlatilag mindig talál táplálkozásra alkalmas növényt, ahol felszaporodása zavartalan. Polifág kártevők a takácsatkák és a sáskák között is találhatók, azonban csak a zöld őszibarack levéltetűre jellemző az, hogy a tavasz folyamán ivartalan úton szaporodik, genetikai szempontból azonos egyedek terjedhetnek szét a különböző növényfajokon. Amennyiben laboratóriumban tavaszra jellemző környezeti körülmények között tartják a Myzus persicae egyedeket genetikailag homogén populáció hozható létre.
Vajon mi állhat annak hátterében, hogy e levéltetűfaj számára ilyen sok növényfaj táplálékul szolgálhat? Hogenhout és kutatócsoportja (John Innes Központ, Egyesült Királyság) e kérdés megválaszolását a Myzus persicae genomjának szekvenálásával kezdte, majd az adatokat összehasonlították egy specialista faj – zöldborsó-levéltetű (Acyrthosiphon pisum) –bázissorrendjével.
Meglepő, nem várt eredmény született. Abból kiindulva ugyanis, hogy egy faj képes több, különböző családba tartozó növényfajon táplálkozni, arra lehet következtetni, hogy mindezt több gén működése teszi lehetővé. A valóság azonban úgy tűnik ezzel ellentétes, a feltevés nem igazolódott be, a M. persicae genommérete az A. pisum-énak csak a felét érte el. A következő lépésben azt vizsgálták, hogy az őszibarack levéltetűben milyen génműködésbeli változások figyelhetők meg új tápnövényre kerülés esetén. Azt tapasztalták a kutatók, hogy rendkívül rövid idő, két nap elteltével két géncsalád kifejeződésében történtek változások. Amennyiben olyan genetikailag módosított növényre kerültek át az állatok, mely e megváltozott gén (cathepsin B) működését gátolta, a levéltetű túlélési és szaporodási esélyei szignifikánsan csökkentek.
A vizsgálatok arra mutattak rá, hogy ezek az átkapcsolásra képes gének megkettőződés révén az evolúció korai szakaszában jöttek létre. Ez ahhoz hasonlítható, mintha egy potenciális genetikai sokféleség alakult volna ki a fajban, melyet a későbbi időszakok hangoltak finomra.
A zöld őszibarack levéltetű nemcsak a tápnövények közötti váltásra képes, hanem a rovarölő szerekkel szembeni gyors rezisztencia kialakítására is. Feltételezhető, hogy a kettő összefügg, ugyanis permetezést követően, a továbbállásra képes, más növényfajt választó rovarok a hatóanyag szubletális dózisával találkoznak csak, ami a rezisztencia kialakulásának forrása. A tápnövényváltás gátlása jelenthetné e folyamat lassítását – számolt be a kutatócsoport. A további vizsgálatok az ellenálló képesség genetikai hátterének feltárására fognak irányulni a közeljövőben.
Fordította: Polgárné Balogh Eszter
