Magyarországon a fagyal az egyik kedvelt sövényként ültetett cserje. Jó térelválasztó, egyben díszítő funkciót is betölt. Nyírott állományai a parkokban, utak mentén vagy magánkertek szegélyén egyaránt megtalálhatók.
Két leggyakoribb faja a közönséges fagyal (Ligustrum vulgare) és a széleslevelű vagy télizöld fagyal (Ligustrum ovalifolium). Utóbbi levelei enyhe teleken tavaszig is zöldek maradnak
A melegedő klíma és a nagyvárosokban észlelhető „hősziget” hatás a téli időszakban segít megőrizni a télizöld fagyal lombozatának nagy részét. A belterületeken a „korai kitavaszodás”-nak, az erős nyári besugárzásnak és a káros felmelegedésnek azonban – mint később részletezzük – kedvezőtlen hatásai is vannak. A fagyal számára a félárnyékos, jó vízgazdálkodású talajok a kedvezőek, a folyamatos tűző napot és a száraz talajokat megszenvedi.
Európában a Ligustrum nemzetség fajain mintegy 20 kórokozót és 140 állati kártevőt mutattak ki. Szájszerveik típusa szerint közel 100 faj rágó-, 46 faj szúró-szívó szájszervű. Ide atkák, pajzstetvek, levéltetvek, poloskák, kabócák tartoznak. A tripszek családjából 10 faj fordul elő, köztük a Magyarországon is előforduló fagyaltripsz (Dendrothrips ornatus Jablonowski).
A tripszekről röviden: apró, 1-2 mm nagyságú állatok. Testük alakja hosszúkás, hengeres. A kifejlett egyedeknek hártyás szárnyaik vannak, amelyek – főleg a hátulsó részen – hosszú pillaszőröket viselnek. Ezért magyarul serteszárnyúaknak, pillaszárnyúaknak is nevezik a tripszeket.
A lábfejek végén egy tapadó lapocska van, amely nyugalmi állapotban összehúzódik, amikor pedig a lábfej valamely felülettel érintkezik, a tapadó lapok megnagyobbodnak. Ehhez kapcsolódik – a lábfej működésének korábbi téves értelmezésén alapuló (helytelen) magyar nevük a hólyagoslábú elnevezés.
Szájszerveik szúró-szívó típusúak. Életmódjuk igen változatos. Többségük növényevő, vannak közöttük ragadozók és korhadékevők, egyes fajok gombaspórákkal vagy gombafonalakkal táplálkoznak. A növényevő fajok egy része atkák és rovarok petéit, valamint fiatal lárváit is fogyasztja, többnyire akkor, amikor közös tápnövényükön nagy a takácsatkák egyedsűrűsége. Ivaros módon és szűznemzéssel is szaporodnak.
Petéiket a tojócső nélküli fajok a növények felületére rakják, a tojócsöves fajok pedig besüllyesztik a levéllemezbe. Fejlődésük ún. neometabólia, melynek stádiumai: pete, 2 lárvarvastádium (L1, L2); szárnykezdeményes előnimfa majd nimfastádium. A nimfából fejlődik ki a szaporodóképes, szárnyas imágó. Évente általában több nemzedékkel szaporodnak, de vannak egynemzedékes fajok is. Közvetett kártételük a növényi vírusok terjesztése.
Európában a Dendrothrips nemzetségből 13 faj ismert, közül Magyarországon 3 fordul elő. A nembe tartozó fajok lassú mozgásúak, különböző növények levelein élnek.
A fagyaltripsz széles körben elterjedt Európában (Anglia egyes részein is), behurcolták Észak-Amerikába, de jelezték Oroszország ázsiai részéről és Belső-Mongóliából is.
Magyarországon mindenütt előfordul a hárs, az orgona, és az éger levelein, de a lakott területeken elsősorban a rendszeresen nyírott fagyalsövényeket károsítja szívogatásával.
A fagyalon okozott kártételét 2012–2021 között több alkalommal, különböző helyeken észleltük. A helyszíni és a mintavételt követő beltéri fényképekből az alábbiakban mutatunk be néhányat.
A képek sorrendje a fényképezés időpontjának hónapok szerinti sorrendjét követi.
Budapest – Bikás park, 2014.04.21.
A napos időben készített felvételen látható, hogy a lárvák nagy egyedszámban tartózkodtak a hajtásvégi levelek felső oldalán. A levelek apró barna foltokkal tarkítottak, kereszt és hosszirányban a fonák felé besodródva kanalasodtak. A levéllemezek tapintásra merevek, a görbületek óvatos visszahajlításakor is eltörnek.
A hajtáscsúcsi levelek növekedése megtorpant, a levelek kisebbek, mint az alattuk elhelyezkedők. Az alsóbb levélemeleteken is megtaláltuk a szívás nyomokat és az apró barnásfekete beszáradt ürülékcseppeket. Ez arra utal, hogy a kártevő már korábban is a növényen táplálkozott.
A fényképezés során 10-12 egyedet is számoltunk levelenként. Nagy egyedsűrűség mellett nemcsak a hajtáscsúcs legfiatalabb leveleit, hanem az alatta elhelyezkedő néhány levélemeletet is ellepik.
Az életmódjával foglalkozó leírásokból tudjuk, hogy a faj megtermékenyített nőstényei mohában, fás növények kérge alatt és a fagyalbokrok alatt összegyűlt avarban is áttelelhetnek.
A korábban említett „hősziget”-jelenség okozta korai kitavaszodás miatt a nőstények már márciusban előjöhetnek. Mivel a télizöld fagyal egészséges levelei az enyhe télen megőrzik zöld leveleiket, az előjövő nőstények számára közvetlen közelben rendelkezésre áll a táplálkozásra és a peterakásra alkalmas növény, amely elősegíti a kezdeti gyors szaporodást.
A nőstényeknek tojócsövük van, amellyel a levelek és levélnyelek szöveteibe süllyesztik a petéiket. Az időjárástól függően a lárvák kb. 3-5 nap alatt kikelnek, majd – a levelek mindkét oldalán – megkezdik szívogatásukat.
Jablonovszki mérései szerint a lárvák hossza 0,24-0,64 mm.
Budapest – Bikás park, 2018.05.10.
A táplálkozás során a lárvák és az imágók a sejtekből kiszívják a sejtnedvet, amelynek helyére levegő kerül, aminek következménye az ezüstös szín kialakulása a leveleken.
A második stádium végén a lárvák a talajba vonulnak, ahol belőlük a nem táplálkozó, de mozgásképes pronimfa és nimfa stádiumok fejlődnek ki. A nimfa stádiumot követően az új hímek és nőstények elhagyják a talajt és újból a leveleken táplálkoznak.
Mérések szerint a nőstények hossza 0,7-0,8 mm, a hímek sokkal kisebbek: 0,5-0,6 mm hosszúak. Az elülső szárnyon sötét színű keresztcsíkok húzódnak. A test sötétbarna, az előhát világosabb árnyalatú.
Az első nemzedék imágói május közepe körüli jelennek meg. Ezt követően az elhúzódó peterakás miatt – minden fejlődési állapot megtalálható (a pronimfa és a nimfa a talajban). A kártevő minden egymást követő nemzedéke olyan gyorsan károsítja az új lombozatot, ahogyan az keletkezik.
Budapest, XI. Hengermalom u. Tesco parkoló – 2021.06.26.
A felső 3-4 levélemelet súlyosan károsodott. A deformált és csökött hajtáscsúcsi levelek kivilágosodnak, ezüstösen csillogóvá válnak.
A levél felületén egymást érik a szívásnyomok. A 6. képen láthatóhoz képest sokkal súlyosabb a károsodás.
Mosonmagyaróvár, 2012.07.20.
A hajtásvégi kis levelek elpusztultak, a lentebb található torzult levelek és a hajtástengely felülete a rengeteg szívásnyomtól „ezüstös”. A levél érdes tapintatú a barnán beszáradt ürülékcseppek miatt. A súlyosan károsodott levelek idő előtt lehullanak.
Októberben szinte már csak nőstények és hímek találhatók a leveleken. Október végén, november elején a nőstények elhagyják a leveleket, és telelő helyükre, az avarba húzódnak. Évente két, kedvező körülmények között egy harmadik nemzedék is kifejlődhet.
Egy hazai kutatásban a fagyaltripsz természetes ellenségei között két ragadozó tripszet és egy bíboratka fajt találtak, de ezek érdemben nem tudták befolyásolni a tripsz-népesség nagyságát.
A tripszek tavaszi megjelenését – a szemlézés mellett – a hajtások fehér kemény papírlap feletti kopogtatásával ellenőrizhetjük. A papírlapra hullott – telelésből előjövő – barna nőstények jól láthatóak.
Indokolt esetben a tripszek elleni kémiai védekezéshez felszívódó hatású rovarölőszereket (pl. acetamiprid) használhatunk, tapadásfokozó adalékkal kiegészítve. Ez a hatóanyag a közterületeken is engedélyezett.
A vegyszermentes védekezés sajátos házikerti módszereként javasolják a lárváknak a levélfelületről esőszerű öntözéssel történő gyakori lemosását, amely egyben vízpótlás is.
