A körte-gubacsatka – Eriophyes pyri PAGENSTECHER  1857

Az Eriophyes nembe a világon mintegy 130-140 fajt sorolnak GBIF adatbázis szerint (elérés 2024.7.15.)

A PESI portál szerint Európában 84, Magyarországon 37 faj fordul elő.

Ripka, G. (2007) hazai irodalmi adatokon alapuló ellenőrző listájában mintegy 30 faj szerepel. Erre a nemre is érvényes az a megállapítás, hogy több – korábban ide sorolt – fajt más nemekbe soroltak át, egyes fajok pedig más nemekből kerültek ide.

Az Eriophyes fajok egy része szabadon élő/kóborló (az angol nyelvű szakirodalom a vagrant szót használja), másik részük gubacsot vagy erineumot okoz, változatos megjelenéssel. Az erineum az atkák táplálkozásának hatására kialakult molyhos, nemezszerű növényi szőrzet. Régebben ‘szőrgyep’-nek is nevezték. Az alábbiakban az általunk készített fényképek közül mutatunk 3 különböző típusba sorolt elváltozást.

1. sz. belső kép: Egy gubacsos levél felső oldalának habitusa. A levéllemez alakja és mérete hasonló az egészséges levelekéhez, azonban a főér és az elsőrendű mellékerek szögleteiben 2-4 mm nagyságú, a felső oldal felé kidomborodó, szabálytalan, hosszúkás, sima felületű, lekerekített szőrtelen kiemelkedések találhatók.

2. sz. belső kép: Két felső oldali kiemelkedés nagyításban. A kitüremkedések fiatalon világoszöldek, az idősebbek részben vagy teljes felületükön megbarnulnak

3. sz. belső kép: A kidudorodásokkal szemben a levelek fonáki oldalán erineummal kitöltött horpadások, mélyedések helyezkednek el. A nemezt alkotó szőrök fiatalon fehéresek, az idősebbek vörösesbarnák, hosszúak, egyenesek vagy csak kissé görbültek, nem ágaznak el, csúcsuk hegyes. Az atkák a nemez védelmében a nedvdús ’tápláló szöveten’ szívogatnak.

4. sz. belső kép: A középér két oldalán az érszögletben elhelyezkedő gubacsok vertikális metszetét látjuk. A két felső oldali kitüremkedés között a középér-, azok külső széleinél pedig az elsőrendű erek koncentrikus körei találhatók.

1. sz. belső kép: A levelek színén legfeljebb 15 mm-es szarvszerű gubacsok képződnek. A kis gubacsok kezdetben zöldek, később megvörösödnek. Előfordulásuk gyakran tömeges lehet

2. sz. belső kép: A gubacsok külső felületén ritkás, rövid, egyenes szőrök előfordulhatnak. A felülnézeti – közel kör/ovális alakú keresztmetszet (a keretezett részen) a gubacs hosszanti középső részén a legnagyobb átmérőjű.

3. sz. belső kép: Egy gubacsnak a levél fonákán található kör/ovális alakú nyílását mutatjuk, melyet hegyes végű, egyenes szőrökből álló – fiatal gubacsoknál fehéres, idősebb gubacsoknál barnuló – szőrkoszorú zár le. Ez a szőrkoszorú az atkák számára átjárható, de a nagyobb méretű ragadozókat távol tartja.

4. sz. belső kép: Egy gubacs alsó részének e levéllemezre merőleges, hosszirányú metszete látható. A gubacs belsejében hosszú, fehéres/áttetsző hegyes végű szőrszálak szövedéke található. Ezek a szőrszálak hosszabbak, mint a gubacs nyílását övező szőrszálak.

1. sz. belső kép: A fertőzött levél felső oldalán többféle tünet is látható: • a levél szélén a felső oldal felé begöndörített, egyenetlen felületű, porcos tapintatú keskeny levélsodrat; • világoszöld, lapos, enyhén vastagodott kiemelkedések (alsó felületükön erineummal), • vékony rétegben elhelyezkedő nemez kidomborodó vagy besüppedő felső oldali foltokban fehér-rózsaszínes/lilás erineum. Budapest, 2020.07.09.

2. sz. belső kép: Egy felső oldali, besüppedő, erineummal fedett folt vertikális metszete. Budapest XI. 2024.04.07. A nemezes foltok előfordulhatnak a murvaleveleken és a levélnyeleken is, ahol a nemez a környezetéből kissé kiemelkedik – lásd a keretezett részen. A levél válla a bal alsó saroknál van: Budapest-Hűvösvölgy, 2016.04.29.

3. sz. belső kép: Egy levélfonák erineum-foltokkal. Az idősebb erineumok barna árnyalatúak. Budapest, 2020.07.09.

4. sz. belső kép: Egy fonáki erineum részlete erős nagyításban: A nemez hegyes végű, el nem ágazó, erősen görbült növényi szőrökből áll. Az atkák a levél epidermiszén, a szőrök között szívogatnak. Az új erineumok elsősorban a tavaszi időszakban találhatók. Budapest XI. 2024.04.07.

Az Eriophyes nemből a körték levelén a körte-gubacsatka – Eriophyes pyri a fentiektől jelentősen eltérő – himlőszerű -, lapos gubacsokat okoz.

Érdekes gubacsatka – gazdanövény kapcsolat mutatkozik a Magyarországon is élő himlőszerű gubacsokat okozó Eriophyes fajok és a rózsafélék (Rosaceae) családjának almaformák (Maloideae) alcsaládjának néhány vadon élő és termesztett faja között. Az alcsalád kizárólag olyan cserjékből és kis fákból állt, amelyek almaterméssel rendelkeznek. A rajtuk kifejlődő himlőszerű gubacsokat – (egy kivételével) az általunk készített felvételek alapján – egy összehasonlító képen mutatjuk be.

1. sz. belső kép: Eriophyes crataegi CANESTRINI, 1890 Gazdanövény: egybibés galagonya – Crataegus monogyna (Forrás: https://www.gbif.org/occurrence/4885152633)

2. sz. belső kép: Eriophyes sorbi CANESTRINI, 1892 Gazdanövény: madárberkenye (Sorbus aucuparia, Mosonmagyaróvár, 2016.04.08.

3. sz. belső kép: Eriophyes orientalis (FOCKEU, 1892) A GBIF és a PESI internetes adatbázisok szerint ez az érvényes név, Ripka, G. (2007) szerint az Aceria orientalis FOCKEU, 1892) Gazdanövény: birs (Cydonia oblonga, Budapest, XI. 2016.04.11.

4. sz. belső kép: Eriophyes torminalis NALEPA, 1926 gazdanövény: barkócafa (Sorbus torminalis) Budapest – Hűvösvölgy, 2015.05.08.

Az egyik leggyakrabban termesztett gyümölcstermő növényünkön, a nemes almán is előfordulnak himlőszerű gubacsok, amelyet az alma gubacsatka – Eriophyes mali okoz.

1., 3. sz. belső képek Fiatal gubacsok: Mosonmagyaróvár, 2012.05.05. A fiatal gubacsok világoszöldek, az idős gubacsok mindkét felülete és a belső szövetek is megbarnulnak.

2., 4. sz. belső képek: Idősebb gubacsok ugyanazon a fán: Mosonmagyaróvár, 2012.06.25.

Az alma gubacsatkát a parkokban és egyéb közterületi zöldfelületeken ültetett díszalmákon is megtaláltuk

Az 1. sz. belső kép a díszalma levél-vállának felső oldalán csoportosan elhelyezkedő lapos, vörösesbarna gubacsait mutatja.

A 2. sz. belső kép a díszalmára jellemző szőrözött levélfonákon egy lapos, barna gubacs látható két ’kijárati’ nyílással. Az alsó nyílás mellett egy féregszerű fehér atka látható.

A befoglaló képet egy gubacsos levél alsó (adaxiális) oldaláról készítettük. Részlegesen eltávolítottuk egy gubacs és a mellette lévő egészséges levélrész alsó epidermiszét. A kép középtájékán az elbarnult szivacsos parenchima üregrendszere és benne néhány fehéres atka látható. A gubacsot még részben fedő epidermisz (balra) is károsodott. A gubacs melletti egészséges levélrész alsó epidermisze és szivacsos parenchimája (alul) zölden maradt.

A körte-gubacsatka nevezéktana:

A körte-gubacsatka szívogatásának hatására a körte levelein 2-3 mm nagyságú, mindkét oldalon kissé kidomborodó, kezdetben piros vagy sárga színű, majd zöld, később barnuló ún. ’himlő’ fejlődik ki. Erről a jellegzetes tünetről kapta másik társnevét a ’körtelevél-himlő’-t Bognár, S. – Huzián L.: (1979).

Az említett tüneteket számos külföldi irodalom apró hólyagoknak nevezi, ami a faj angol nyelvű elnevezésében is tükröződik. Széles körben használják a ’pear blister mite’, ’pearleaf blister mite’ neveket, melyek tükörfordítása a ’körte-hólyag atka’ vagy ’hólyagos körtelevél atka’ lehet, de előfordult még a ’ pear bud mite’  (körterügy-atka) név is.

Az ilyen alakú/szerkezetű gubacsokat több angol nyelvű irodalomban ’pockengall’-nak (himlőszerű gubacsnak) is nevezik. Mani, M.S. (1964) tipikus példaként említette jelen dolgozat témájául szolgáló Eriophies pyri-t és a dió szemölcsös gubacsatkáját, az Aceria tristriatus fajt.

Az utóbbiról az Agrofórum Online-on megjelent dolgozatunkat ITT olvashatja. Megjegyezzük, hogy hasonló szerkezetű gubacsa van a magyarországi faunára új, idegenhonos Aceria brachytarsus fajnak is, amelynek nincs magyar neve. Lásd ITT.

Németül a ’Birnenpockenmilbe’ elnevezést használják, amely megfelel a magyar ’körtehimlő atka’ névnek.

Szinonim neve: Phytoptus pyri Pagenstecher, 1857

Felhívjuk a figyelmet arra, hogy az interneten elérhető néhány magyar nyelvű ismeretterjesztő (szöveges/filmes) közösségi médiában az érvényes és a szinonim neveket hibásan (sokszor fajokat tévesztve) használják. Ennek oka egyrészt az, hogy a körtén gubacsokat okozó fajok genusok szerinti besorolása az idők során megváltozott (lásd még: a dolgozat I. részét). A hazai nevezéktani anomáliák másik oka lehet, hogy Farkas, H. (1966) az Eriophyes piri (sic!) fajon belül az alábbi alfajokat különítette el. A zárójelben az általa megadott gazdanövények nevei találhatók.

• ssp. mali (alma-fajok – Malus spp.)

• ssp. arianus (lisztes berkenye – Sorbus aria)

• ssp. torminalis (barkócafa – Sorbus torminalis)

• ssp. crataegi (cseregalagonya – Crataegus oxyacantha érv: Crataegus laevigata)

• ssp. sorbi (madárberkenye – Sorbus aucuparia)

• ssp. orientalis (birs – Cydonia vulgaris érv: Cydonia oblonga)

• ssp. aroniae (szirti madárbirs – Cotoneaster vulgaris: érv: Cotoneaster integerrimus)

• ssp. proprinqua (molyhos madárbirs – Cotoneaster tomentosa)

Külön említjük, hogy a dolgozat I. részében bemutatott körtelevél-gubacsatkát Eriophies piri (sic!) ssp. marginemtorquens alfajként említi. (Érvényes neve: Epitrimerus marginemtorquens)

A felsorolt alfaj-neveket számos szerző használta saját munkájában. Ezekről részletesen tájékozódhatunk Ripka, G. (2007) hazai irodalmi adatokon alapuló ellenőrző listájában.

Számos közelmúltban készült külföldi dolgozatban is ’visszaköszönnek’ ezek a ma már érvénytelen latin nevek.

Elterjedése:

CABI (1970) az alábbi országokat említi (változtatás nélküli lista)

Európa: Ausztria, Belgium, Csehország, Dánia, Finnország, Görögország, Hollandia, Írország, Jugoszlávia, Lengyelország, Magyarország, Málta, Nagy-Britannia, Németország, Norvégia, Olaszország, Portugália, Románia, Spanyolország, Svájc, Svédország, Szlovákia

Ázsia: Ciprus, Irán, Izrael, Libanon, Szaúd-Arábia, Szíria, Törökország

Ausztrália: Ausztrália, Új-Zéland

Észak-Amerika: Amerikai Egyesült Államok, Kanada

Dél-Amerika: Argentína, Bolívia, Brazília, Chile, Uruguay

A fentiek alapján a faj kozmopolitának tekinthető. Megjegyezzük, hogy egyes megnevezések (és területek) nem egyeznek a jelenleg érvényes geopolitikai helyzettel.)

Leírás: A kifejlett atkák teste megnyúlt, hengeres, fehéres. A nőstény 230 μ hosszú, 29 μ széles, a hím 180 μ hosszú, 30 μ széles Farkas, H. (1966). Ez a mérettartomány alig/nem észlelhető szabad szemmel. A megtermékenyített telelő nőstények vöröses árnyalatúak.

Gazdanövények: Ripka, G. (2007) a hazai irodalmi adatok alapján a Pyrus-nemből a termesztett körte -Pyrus communis, vadkörte – Pyrus pyraster, vastaggallyú körte – Prunus (sic! = Pyrus) nivalis fajokat és a szőnyegmadárbirs – Cotoneaster dammeri és barkócaberkenye – Sorbus torminalis fajokat közölte.

Bondareva L., Chumak P., Zavadska O. (2022) 2018-2020 időszakban a termesztett körte 24 fajtájának fertőzöttségi viszonyait vizsgálták május közepétől augusztus elejéig 4 alkalommal. Megállapították, hogy a legkevésbé károsított négy nyári fajta a „Williams Rouge Delbara”, „Williams summer”, „Ilyinka”, „Clapp’s Favorite”. Leginkább károsodott a termesztett körték három téli fajtája („Beurré Kyivskaya”, „Dekanka winter”, „Crymskaya winter”) és a fűzlevelű körte – Pyrus salicifolia Pall. A Pyrus communis összes többi fajtáját gyenge vagy közepes mértékű Eriophyes pyri-populáció jellemezte. Az összes vizsgált fajta levelének legjelentősebb károsodását július végén regisztrálták.

A kártevők és kórokozók gyűjteményes fényképezése (5K rendszer) keretében (2004-2024) több helyen, több körte-faj (kémiai növényvédelemben nem részesített) nagyon sok egyedét vizsgáltuk. A tüneteket elsősorban házikertekben termesztett ismeretlen fajtájú körtéken észleltük. A Budai Arborétumban azonban fertőzött kínai körtéket (Pyrus calleryana) találtunk, amelyekről több alkalommal is készítettünk fényképeket.

A „hímlős” fákról leveleket gyűjtöttünk makrofotók készítéséhez és elemzéséhez. A közelképeket focus stacking (fókuszsorozat) technikával készítettük.

A következő 1. sz. sematikus ábrán a levél vertikális metszetének szöveti felépítését mutatjuk be, hogy a növényi szövettanban kevésbé járatos Olvasók a cikk további részeiben említett szakszavakkal (pl. felső és alsó epidermisz, oszlopos és szivacsos parenchima, gázcserenyílás) jelölt szövetek és szervek elhelyezkedéséről tájékozódhassanak. Az eredeti angol nyelvű feliratokat magyar nyelvű megfelelőikkel helyettesítettük.

Az ábrán egy • hiposztomatikus levél metszetét látjuk, ahol a gázcserenyílások (sztómakomplex) a levél fonáki oldalán találhatók. A legtöbb szárazföldi kétszikű növény ebbe a típusba tartozik. További két típust különítünk el: ismerünk: • episztomatikus levelek – a víz színén úszó leveleknek csak a színi oldalán és • amfisztomatikus típus – a pázsitfüvek levelein mindkét oldalon találhatók a sztómakomplexek.

A szivacsos parenchima laza szerkezetű, a sejtek közötti üregrendszer a fotoszintézishez szükséges gázcserét és a párologtatást biztosítja (gázfázisú tér), egyben az atkák elsődleges élettere.

Életmódja – tünetek: Az évente kifejlődő nemzedékek száma pontosan nem ismert. Néhány korábbi hazai szakirodalmi forrás szerint ’általában’ (Bognár, S. – Huzián, L. 1979) illetve ’többnyire’ (Jermy, T. – Balázs, K. 1988-1996) 2 egybefolyó nemzedéke fejlődik. Számos további forrás a nemzedékszámot nem említi. A valós nemzedékszám tisztázatlansága vagy évjárattól is függő változékonysága miatt helyesebbnek véljük a néhány irodalomban alkalmazott ’több nemzedékes’ megjelölést.

Alazzazy, M. M. (2010) laboratóriumi körülmények között, 17 °C-on és 29 °C-on almarügyeken vizsgálta az Eriophyes pyri fejlődési idejét és reprodukciós viszonyait. 17°C-on 1 generáció 17 nap alatt fejlődött ki és az atkanépesség 14.31-szeresére szaporodott, míg 29 °C-on egy nemzedék kifejlődéséhez 23.4 napra volt szükség és a szaporodási ráta csak 4.06-szeres volt. 14 °C és 34 °C hőmérsékleteken az egyedek aktivitása csökkent, majd elpusztultak. Ennek alapján a faj felszaporodására a tavaszi időszak a kedvezőbb.

A hivatkozott dolgozatban leírt alma gazdanövény és az Eriophyes pyri gubacsatka kapcsolat alapján feltételezzük, hogy a kártevő a mai nevezéktan szerint az Eriophyes mali lehetett, ugyanis a körte-gubacsatka alma-fajokról nem ismeretes. A két gubacsatka közeli rokonsága azonban alkalmasnak látszik arra, hogy az életmódban, a hőmérséklettől függő fejlődési sebességben és a reprodukciós viszonyokban tapasztalt főbb tendenciákat a körtén élő Eriophyes pyri fajra is érvényesnek tekintsük. Ezt a véleményünket a helyszíni szemlék megfigyelései és a nagyszámú digitális fénykép vizuális elemzésére alapoztuk, amelyekről az alábbiakban számolunk be.

Nyár közepétől-végétől az utolsó nemzedék vöröses árnyalatú megtermékenyített nőstényei az elbarnult gubacsokból a rügyek pikkelylevelei közé húzódnak és ott – gyakran nagyobb számban (több száz is lehet) – csoportosan telelnek.

A tavaszi felmelegedés során a rügyek duzzadásával/fakadásával összhangban megszakad a megtermékenyített nőstények téli nyugalmi állapota. Ripka, G. (2020) szerint a rügyeket is károsítják.

Ritkán előforduló tünet, amikor a levélnyélen, illetve a virágszáron is fejlődnek gubacsok. Lásd ITT.

A körte-fajok botanikai tulajdonsága, hogy rügypattanáskor a pikkelylevelek közül kiemelkedő levélkezdemények a felső oldal felé szorosan göngyöltek és a középér két oldalán ’dupla’ sodratokat képeznek, amelyek kibomlásuk/kiterülésük során ’veszik fel’ a lemezszerű alakot lásd az alábbi 7. sz. képet.

A befoglaló képen jól látható, hogy a még göngyölt állapotú levél fonákán szinte egymást érik az enyhén vöröses-sárgás gubacsok. Az új levelek göngyölt állapotban észlelt fertőzöttsége felveti annak lehetőségét, hogy a rügypikkelyek között telelő (még az előző évben) megtermékenyített nőstények már a rügyduzzadás során megfertőzik a levélkezdeményeket.

Az 1. sz belső kép egy éppen kiterült/kifeslett levél felső oldalát mutatja. A kb. 2 mm nagyságú lapos gubacsok elhelyezkedése jellegzetes mintázatot mutat. A gubacsok legnagyobb számban – szinte párhuzamos sorokba, sávokba rendeződve – a középér két oldalán találhatók, de a levél széleinél nincsenek ’himlők’. A középérhez közelebbi gubacsok nagyobbak, mint az attól távolabb elhelyezkedők.

A 2. sz. belső kép ugyanezen levél fonáki oldalának gubacsos részletét mutatja.

Fontos – tisztázatlan – kérdés az is, hogy az atkák hogyan jutnak a levél szövetébe?

Az atkák levélbe hatolásáról Quaintance, A. L. (1912) így írt: ’They bore small holes from the underside to the interior of the leaf, where they deposit their eggs’. Lefordítva: Ezek (az atkák) alulról apró lyukakat fúrnak a levél belsejébe, ahol lerakják petéiket.

Heriot, A.D. (1934) sajátos elméletet fogalmazott meg, amely a szájszerv alapján kizárja a ’fúrás’ lehetőségét, így a ’hólyag’ bejárati nyílás nélkül alakul ki, Mikroszkópos vizsgálataiban megfigyelte, hogy az atkák a gázcserenyílások sejtjeit irritálva azok nyílását kitágítják, a mezofillumban (értsd szivacsos parenchimában) pedig peterakásra alkalmas kis üreget okoznak. Elmélete szerint a nőstények a megnövekedett gázcserenyílásokon keresztül ide helyezik el a petéket.

Mani, M.S. (1964) feltételezése szerint az atkák a levélfonákon található gázcserenyílásokon át jutnak be a levél szövetébe. (Megjegyzés: a gázcserenyílások ajánlott, korszerű megnevezése sztómakomplex).

Fenti hipotézisek kapcsán kértem Dr. Ripka Gézát, az MTA doktora, címzetes egyetemi tanár, akarológus kutatót, hogy mondja el véleményét, amelyet az alábbiakban ismertetünk:

’A gubacsatkák, ill. levélatkák szájszerve nem alkalmas arra, hogy olyan méretű lyukat fúrjanak a levél epidermiszébe és az alatta lévő szövetekbe, amin egy kifejlett nőstény atka behatolhatna a levél szövetébe. A rendkívül vékony szúróserték a sejt közötti járatokba vagy a sejtekbe képesek behatolni. Az atka a szájszerv belső csatornáján keresztül szívja fel a növényi nedvet.

Sokkal inkább elképzelhető az, hogy a gázcsere-nyílásokon, esetleg más sebzéseken keresztül jutnak be a levél szövetébe. Az is elképzelhető, hogy a tojásokból kikelő parányi lárvák jutnak be legkönnyebben a gázcsere-nyílásokon keresztül a levél belső szöveteibe.’

2024-04.09.-től kezdődően Budapest XI. ker. egyik házikertjében kémiai növényvédelemben nem részesített ismeretlen fajtájú nemes körtéről több alkalommal „himlős’ leveleket gyűjtöttük, hogy a gubacsok mindkét oldaláról és kétirányú metszeteiről közelképeket készítsünk, így rögzítve a külső és belső változásokat. A 8-18. számú képek a hivatkozott fáról készültek, ezért a képek alatt csak a mintavétel és fényképezés dátumát tüntettük fel.

Az alábbiakban látható sok kép bemutatásával az volt a célunk, hogy a dolgozatot olvasók számára láthatóvá váljanak a körte-gubacsatkával kapcsolatos rejtett jelenségek, folyamatok pillanatképei, amelyek kicsinységük miatt szabad szemmel nem észlelhetők, vagy a róluk szóló ismeretek eddig csak leírások és rajzok formájában álltak rendelkezésre. Az összehasonlító képek alkalmazását tartjuk az időbeni változások láthatóvá tétele leghatékonyabb módszerének.

A gubacs alsó felületén még nem jelentek meg a sejt és szövetpusztulás barnuló foltjai. A gubacson látható nyílásokat kissé világosabb udvar veszi körül. A keretezett – sokkal erősebb nagyítású (lásd az erek vastagságán) – képrészen véleményünk szerint a gubacsatka fehéres petéi láthatók, de feltételezésünk igazolásához további vizsgálatok szükségesek.

A gubacs fonáki oldalának egy részéről eltávolítottuk az epidermiszt. A metszett felületen láthatóvá vált a szivacsos parenchima párás levegővel teli üregrendszere, ahol egy onnan kivezető ’nyílást’ is elmetszettünk. Kissé feljebb, a sértetlen epidermiszen egy másik nyílás is látható (mindkettő fehér vonallal jelölve)

A szivacsos parenchima szemmel láthatóan még nem károsodott, ami a gubacsban lévő atkák alacsonyabb egyedszámával és a rövidebb károsítási időtartammal lehet összefüggésben. Megjegyezzük, hogy az ekkor készített preparátumokban a fényképezése során nem láttunk atkákat.

A fiatal levelek nedvdús szövetei, az epidermisz hajlékonysága nehezítették a gubacsok ’legvastagabb’ részeinél a levéllemezre merőleges metszetek készítését. A gubacsok szöveteiben nem találtunk szövetkárosodásra utaló elszíneződést.

A gubacsok elhelyezkedése gyakran nem követi a tipikus ’sávos” mintázatot, hanem – erősebb fertőzésnél – a levél minden részén, így a széleinél is megtalálhatók. Balás, G. – Sáringer, Gy.(1982) szerint a gubacsok száma levelenként több száz is lehet. A tavaszi, enyhe időjárásban jelentek meg legnagyobb számban az új gubacsok, amit mi is tapasztaltunk.

1. sz. belső kép: 2024.04.19. A fiatal gubacsok világoszöldek, felületük egyenetlen, sima, „lyuk” nélküli.

2. sz. belső kép: 2024.05.26. Az idősebb gubacsok belsejében élő atkák táplálkozásának hatására a felső epidermisz barnulása látható. A felületen több apró, besüppedő, kör alakú nyílást is találtunk. A lyukak kialakulásának módja nem ismert, de azt vélelmezzük, hogy az atkák hosszabb időn át tartó táplálkozása okozta szövetkárosítással lehet szoros összefüggésben, ugyanis az egészséges levélrészeken és a még fiatal gubacsok felső oldalán ilyen lyukakat nem találtunk. (8. és 14. sz. képek)

1. sz. belső kép: 2024.04.19. A gubacsok levélfonáki oldalán a barnuló foltok már április közepén megjelentek. Az alsó epidermisz felett helyezkedik el a laza, sejtek közötti, gázfázisú üregrendszert tartalmazó szivacsos parenchima, amelyben az atkák élnek. A táplálkozás sejt- és szövetromboló hatása az alsó epidermiszen – a közelség okán – előbb jelentkezik, mint az oszlopos parenchima felett távolabb elhelyezkedő felső epidermiszen.

2. sz. belső kép: 2024.05.26. Az idősebb gubacsok fonáki oldala erősen barnul. A képen a gubacs egyik nyílásából kimászó atka látható.

A gubacsok elhagyása jelzi, hogy a károsodott szövetek már nem alkalmasak a további táplálkozásra és szaporodásra, ezért az atkák a fiatal leveleken keresnek maguknak megfelelő helyet. Nem ismerjük, hogy a gubacsokon keletkező nyílások száma mitől függ, de valószínűleg szerepet játszik a gubacsban élő atkanépesség egyedszáma.

Az ízeltlábúak gubacsaiból a felszínre nyíló ’kijáratok’ teszik lehetővé az egyedek terjedését, új élőhely keresését, a szaporodást vagy az áttelelést. pl. lásd ITT és ITT.

A metszet készítése során a gubacsról eltávolítottuk a felső epidermiszt és az alatta elhelyezkedő oszlopos parenchimát, ezáltal láthatóvá vált a sejtek közötti üregrendszert is magába foglaló szivacsos parenchima. A fényképezés során az atkák a metszett felületre kimásztak, majd a laza szövet járataiban ismételten elbújtak.

1. sz. belső kép: 2024.04.19. A metszeten látható, hogy a fiatal gubacs szivacsos parenchimája még zöld, de az atkák szívogatásának hatására a kisebb mértékű barnulás, szövetkárosodás már látható. (Vesd össze a 10. és 11. sz képekkel)

2. sz. belső kép: 2024.05.26. A metszet a szivacsos parenchima súlyos károsodását mutatja, a gubacs belseje teljesen elbarnult, elfeketedett. Hasonló módon számos idős gubacsot is felnyitottunk, de a metszetek felületére kimászó atkákat csak néhány esetben láttunk.

A képen fiatal levelek gubacsainak levéllemezre merőleges metszetei láthatók. A metszetek finomszerkezetéről – a megfelelő eszközök hiánya miatt – nem tudtunk részletesebb képet készíteni, de a felvételek alkalmasnak tűnnek az alábbi néhány következtetés levonására:

• a fiatal, de fejlett, nagyobb méretű gubacsok levéllemezre merőlegesen mért ’vastagsága’ maximum 2-2.9 X vastagabb, mint a levéllemez. A magánosan álló gubacsoknál a ’legvastagabb’ rész a gubacsok középső részeinél helyezkedtek el és a szélek felé haladva ’belesimultak’ az egészséges levéllemezbe, ezért a metszeteken orsó (két végén elvékonyodó) alakúaknak látszanak. Megjegyezzük, hogy az interneten elérhető képeken látunk olyan gubacsokat is, ahol a gubacs széle és az egészséges levélrész találkozása ettől eltérő markáns ’magassági’ különbséget mutatott.

• a nagyon fiatal, kisebb, gubacsok jelenlétét gyakran csak a felső és az alsó epidermisz színének és a levélfelszín ’mikrodomborzatának’ a környezetéhez viszonyított eltérése jelezte, a ’vastagságbeli’ méretkülönbség nagyon kicsi. A fiatal gubacsok metszeteinek készítését a szövetek ’puhasága’ összenyomhatósága nehezítette.

• a fejlett gubacsok felülnézeti alakja gyakran ovális, hosszúkás. A felülnézeti méretek megadásánál az irodalomban elérhető méretekre – 2-3 mm – hagyatkozunk, ugyanis számos nagyobb elváltozásról nem lehetett megállapítani, hogy nem több közeli gubacs összenövéséből állnak-e. Ezt a bizonytalanságot tovább erősíti az idősebb gubacsokon látható kijárati nyílások változatos száma is (Lásd a 9., 14.-15. sz. képeket és a kapcsolódó leírást)

• a képeken a gubacsok felső oldala zöld, míg az alsó felületeken minden esetben találtunk világosabb/sötétebb barnás elszíneződést.

• a metszetek jól mutatják, hogy a leginkább károsodott részek az alsó epidermisz felett elhelyezkedő, levegős szivacsos parenchimában találhatók. A szívogatás a sejtek és a szövetek barnulását és a sejtközötti finom üregrendszer egyes részeinek összeolvadását és nagyobb üregek kialakulását is okozta. Szerencsések voltunk középső metszet fényképezésénél, mert a preparátumra fókuszálás közben a szivacsos parenchimában megjelent 3 atkát is sikerült megörökíteni.

Nagyszámú gubacs esetén a levél gázcseréje, a párologtatás és az asszimiláció hatékonysága is csökken.

Az 1. és 2. sz. belső képek ugyanazt a levelet mutatják két nézetben, felül a levél színe, alul a fonáki oldal látható. Az egyes gubacsok ’azonosítását’ segítendő a levél vállánál és a levél csúcsánál található gubacsok két nézetét egy-egy fehér függőleges vonallal kötöttük össze.

A nagyobb méretű, idősebb gubacsok mindkét felülete már megbarnult, viszonylag kevés fiatal, még világoszöld, kisebb méretű gubacsot láthatunk. Az előző képekhez kapcsolódó magyarázatokkal együtt ez a kép is bizonyítja, hogy az atkák fejlődésére és az újabb gubacsok indukálására a mérsékelten meleg tavaszi időjárás a kedvezőbb. Az elfeketedő gubacsokat az atkák elhagyják és ugyanazon a levélen, vagy a hajtáson felfelé mászva fiatalabb leveleket keresnek. A ’felszínen’ tartózkodó atkákat a légáramlatok könnyen lesodorhatják a növény felületéről.

A gubacsatkák természetes módon, passzív úton, rendszerint széllel terjednek. Schliesske (1989) in Ripka, G. (2009).

A körte-gubacsatka nyári melegben, széllel történő terjedése (különös tekintettel az atkák kis méretére és a gubacs párás belsejéhez ’igazodó’ kültakaróra) a kiszáradás miatt valószínűleg ritkán sikeres.

Június végétől a körtéken nem találtunk új gubacsokat. Az irodalmi források szerint a nyár második felében az elfeketedett gubacsokat elhagyó atkák a telelési helyükre a körterügyekbe húzódnak.

Nagy gubacssűrűségű levélrészeken foltos levélszáradások is bekövetkeznek 2. sz. belső képen nagyítva. Az 1. sz. belső kép részletesebben mutatja a vadkörte-törpemoly (Stigmella pyri) aknáját. A faj két nemzedékes, zöld hernyója nyáron (VI-VII.) és ősszel (IX-X.) aknázik.

A közösségi médiában gyakran említik, hogy a körte-gubacsatka kárképe összetéveszthető a körtevarasodást okozó gomba a (Venturia pyrina) kórképével. Véleményünk szerint ezek a tünetek olyan mértékben különbözőek, hogy az összetévesztés lehetősége kizárt. Állításunk bizonyítására azokból a felvételekből mutatunk be néhányat, amelyeket Budapest XI. kerület egyik házikertjének körtefáján a körte-gubacsatka tüneteinek fényképezése során készítettünk.

Az 1. és 2. sz. belső képek készültek 2024.04.19. Felhólyagosodó levél színe és fonáka, a felszínen sötétbarna, bársonyos konídiumtartó gyeppel, elhaló foltokkal.

A 3. sz. belső kép készült 2024.05.26. Kisebb, közel kör alakú sötétbarna konídiumtartó-gyepek egy levél fonákán.

A 4. sz. belső kép készült 2024.05.26. Egy konídiumtartó-gyep részlete erős nagyításban.

Gazdasági jelentőség – védekezés:

A körte-gubacsatka gazdasági jelentőségéről megoszlanak a vélemények.

A gubacsok gyakran a körtefa csak egy-egy ágának több-kevesebb levelén fordulnak elő. Fényképezéseink során nem láttunk olyan körtefát, amelynek lombozata egyöntetűen fertőzött lett volna. A gubacsosodással összefüggő korai levélhullást sehol sem tapasztaltunk, bár egyes irodalmak ezt megemlítik Bognár, S. – Huzián L. (1979), Jermy, T. – Balázs, K. (1988-1996).

A gubacsokban szívogató atkák tápanyagokat vonnak el a levelektől, sejt és szövetsérülést okoznak, csökkentik a levelek asszimiláló felületét, de az okozott kár nehezen számszerűsíthető.

A nagyméretű fákon a korona alsó részén elszórtan megjelenő gubacsok nem okoznak érdemi károsodást.

A faiskolai oltványok és a fiatal fák a tömegesen megjelenő gubacsok miatt visszamaradhatnak a növekedésben.

Néhány megelőző tanács:

• Szemzőhajtásokat és oltóvesszőket fertőzésmentes fákról szedjünk.

• Ne vásároljunk gubacsos levelű (konténeres, földlabdás) körte csemetét. A szabad gyökerű (őszi ültetésű) csemetéken általában már nem találunk levelet.

• Házikertekben lombfakadás után leszedegethetjük a gubacsos leveleket, megelőzhetjük a gubacsokból kimászó egyedek által okozott további fertőzést.

Ismereteink szerint – kifejezetten – a körte-gubacsatka ellen eddig nem volt szükség védekezésre.

A gyümölcséért termesztett körték eredményes-gazdaságos termesztéséhez nem nélkülözhetjük a kémiai növényvédelmet. A szokásos növényvédelmi technológiákban a károsítók között a körte-gubacsatkát csak futólag említik.

A körtefákon az atkák elleni védekezés szükségességét az előző tenyészidőszak atkafertőzése és a nyugalmi időszakban, a téli rügyvizsgálat alapján lehet eldönteni. Ajánljuk ennek a vizsgálatnak az elvégzését, bár tudjuk, hogy a legtöbb helyen ennek nincsenek meg a személyi és a tárgyi feltétekei.

Nyugalmi állapotban (lombhullás után ősszel és tavasszal is elvégezhető) lemosó permetezésre kálcium-poliszulfid + növényi olaj tartalmú készítmények használhatók pl. NEVIKÉN olajos lemosó permetezőszer. Ez a készítmény VEKTAFID S olajos lemosó permetezőszer néven is forgalomban van.

Erős fertőzés esetén rügypattanáskor, egérfüles, illetve kisleveles állapotban a Vektafid A rovarölő permetezőszert érdemes kipróbálni.

Mindegyik említett készítmény szabad forgalmú (III.kategóriás), 2027.12.30.-ig forgalmazhatók.

A gubacsokban zártan élő atkák csak felszívódó vagy transzlamináris vegyszerekkel pusztíthatók el. Az ENIR adatbázis (2024.07.23.) a gubacsatkák ellen a körtében engedélyezett készítmény nem található.

A korábban javasolt Vertimec Pro, Flumite, Nissorun, Vektafid R készítmények engedélyét visszavonták.

Néhány olyan külföldi tanulmányt találtunk, amelyekben a körte-gubacsatkák ellen a levelek felszínén élő takácsatkákkal szemben használatos készítmények hatékonyságát vizsgálták. A forrásokat szándékosan nem közöljük, mert nem szeretnénk ’fekete’ technológiák kialakításában és terjesztésében közreműködni.

A Felhasználóknak javasoljuk a védekezéshez ajánlott készítmények engedélyokiratának elolvasását. Az ENIR a Magyarországon engedélyezett növényvédő szerek hivatalos adatbázisa ITT érhető el. A kezdőlapon a szűrési feltételeket lehet megadni.

A készítmények adatlapjai 4 lépésben érhetők el:

1. A ’Növényvédő szer neve:’ (felülről a 3. sor) írja be a készítmény nevét

2. Kattintson a szűkítési szempontok listája alatt látható ’KERESÉS’ gombra

3. Kattintson az alul megjelenő találati lista megfelelő sorának elején látható ’Kiválaszt’ gombra. (Az egyes sorokban további információk is láthatók)

4. A megjelenő ’Törzskönyv’ lapon részletes adatok vannak feltüntetve. A lap alsó részén a készítményhez eddig kiadott engedélyek, módosítások (a készítmény ’élettörténetének’ dokumentumai) listája található. A kiválasztott dokumentumra kattintva az irat azonnal olvasható.

A felhasznált fényképek a kártevők gyűjteményes fényképezése során (5K rendszer) készültek, az egyéb források a képek alatt kerültek megnevezésre.

Köszönetnyilvánítás:

Köszönettel tartozom Dr. Ripka Gézának, az MTA doktora, címzetes egyetemi tanár, akarológus kutatónak, akitől értékes információkat kaptam a dolgozat szempontjából fontos kérdés tisztázásához.

Felhasznált irodalom: 

• Alazzazy, M. M. (2010): Biological aspects of pear bud mite Eriophyes pyri (Pagenstecher) (Acari: Eriophidae) under different temperatures in Egypt, J. Plant Protection and Pathology, Mansoura Univ., Vol.1(9): 675 – 680,
• Balás, G. – Sáringer, Gy. (1982): Kertészeti kártevők Akadémiai Kiadó, Budapest
• Bognár, S. – Huzián, L. (1979): Növényvédelmi állattan, Mezőgazdasági Kiadó, Budapest
• Bondareva L., Chumak P., Zavadska O. (2022): Degree of damage of pear varieties (Pyrus communis l.) and control Eriophyes pyri Pgst. (Acari: Eriophyoidea) in the Fomin Botanical garden, Biological Systems: Theory and Innovation, 2022 Issue:1-2 Volume:13 Page
• CABI, 1970: Distribution Maps of Plant Pests (nyomtatásban: 1970, online: 2005) (hozzáférés: 2024.07.08.)
• Jermy, T. – Balázs, K. (1988-1996): A növényvédelmi állattan kézikönyve I-VI. kötet Akadémiai Kiadó, Budapest 1988-96.
• Farkas, H. (1966): Gubacsatkák – Eriophyidae. In: Fauna Hungariae: 81(18). (Gall Mites – Eriophyidae. In Animals of Hungary). Akadémiai Kiadó, Budapest, pp. 1–164.
• Heriot, A.D. (1934): Notes on the blister made by Eriophyes pyri Nal., Proceedings of the Entomological Society of British Columbia, 1934, 41-42 p. internet: ITT.
• Mani, M.S. (1964): Ecology of Plant Galls, Springer Science+Business Media Dordrecht 1964
• Moesz, G. (1938): Magyarország gubacsai. – Kir. Magyar Természettudományi Társulat, Budapest, 110 pp.
• Quaintance, A. L. (1912): The leaf blister mite, Unites States Department of Agriculture, Bureau of Entomology Circular No. 154.
• Ripka G. 2007: Checklist of the eriophyoid mite fauna of Hungary (Acari: Prostigmata: Eriophyoidea). – Acta Phytopathologica et Entomologica Hungarica 42: 59–142. https://doi.org/10.1556/APhyt.42.2007.1.7
• Ripka, G. (2009): Növényvédelmi akarológia. Budapest, Agroinform Kiadó.
• Ripka Géza (2020): Erdei fa- és cserjefajok gubacsatkái (Acari: Eriophyoidea). Erdészettudományi Közlemények 10(2): 83-95.o. DOI: 10.17164/EK.2020.007