Az őszi kalászosok számára ez az év a magas hőmérsékletek és a rendkívüli csapadékhiány miatt egyáltalán nem volt kedvező. Ugyanakkor a jövő évi termést biztosító őszi vetések számára az idei év őszének időjárása szinte optimálisnak volt tekinthető. Az időjárás természetesen nemcsak a gabonákra, hanem azok kórokozóira is nagy hatással volt. Ahogy a hosszan tartó aszály következtében megritkultak, majd szinte eltűntek a különböző, betegségeket előidéző kórokozók az év első három negyedében a kalászosok állományaiból, úgy jó néhányuk visszatért az ősz folyamán a frissen vetett állományokba. Az áttelelés minden növény, így az őszi kalászosok számára is meglehetősen nagy próbatétel. Nem mindegy, hogy milyen élettani és egészségügyi állapotban, milyen kondícióban mennek neki gabonáink a télnek.
Az őszi vetésű kalászosok közül alapvetően a később vetett őszi búza állományai vannak kedvezőbb helyzetben. Az év első szakaszában a tartós szárazság miatt a lombozatot pusztító kórokozók néhány lokális kivételtől eltekintve nem tudtak számottevő mértékben elszaporodni. Tetézte ezt az aszályos periódus nyári megléte is, amely nem engedte, hogy számottevő mennyiségű kalászos árvakelés jelentkezzen a gabonaföldeken. Mindezek eredményeképp az őszi búza esetében valamennyi kórokozó tekintetében október elejére, a csapadékosabb idő kezdetére nagymértékű inokulumhiány alakult ki. Hiába volt az október és a november időjárása rendkívül kedvező a legtöbb kórokozó számára, hiába volt jelen kellő mennyiségű megfertőzhető növény, ha nem volt jelen fertőző anyag, amely a lombozatot megfertőzhette volna. Jelen időszakban tehát elmondható, hogy az őszi búza-, durum- és tritikáléállományok vagy teljesen kórokozóktól mentesen, vagy csak elenyésző mértékű, az észlelési szint határán levő fertőzésekkel mentek bele a 2002/2003. évi télbe.
Döntően más a helyzet az őszi árpát illetően. A tavaszi és nyári szárazság ugyanúgy megtizedelte az árpa kórokozóit, ugyanúgy kialakult az inokulumhiány őszre, mint a búza és rokonai esetében. Ugyanakkor a kultúra eltérő fogékonysága jó néhány kórokozó esetében, valamint a jóval korábbi vetési időszak országszerte sok helyütt több kórokozó tekintetében is jelentős lombfertőzéseket indukált.
Abban, hogy az árpaállományok a búzával ellentétben sokkalta jobban elfertőződtek különböző kórokozók által, a kórokozók számára rendelkezésre álló időnek döntő szerepe volt. A nagyon korán, néhol akár augusztus legvégén elvetett állományok már szeptember közepén is kizöldültek, és a megfertőzhető zöld lombtömeg egészen december második dekádjáig biztosította a megfertőzhető növényi tömeget, a táplálékot a különböző kórokozók számára. Ez a majdnem 3 hónapos időszak jó néhány kórokozó esetében elegendő volt ahhoz, hogy jelentős mértékű fertőzések tudjanak kialakulni szerte az országban.
Az időjárás az ősz folyamán gyakorlatilag valamennyi, az árpát ősszel potenciálisan megfertőzni képes kórokozó számára szinte ideális volt. Az őszi árpa alapvetően egy nagyon „beteg” növény, igen sok kórokozó tekinti táplálékának. Ezek közül életmódjukat tekintve a nekrotróf kórokozók indultak előnyösebb helyzetből, mivel ezeknek nincs szükségük élő, zöld növényi szövetekre a fennmaradásukhoz. Az őszi árpán előforduló nekrotróf életvitelű kórokozók közül elsőként a barna levélfoltosság (Bipolaris sorokiniana) jelent meg az árpaállományok lombozatán és vált sok helyen domináns fajjá. Ez a kórokozó szinte mindig jelen van valamekkora mértékben az árpa levelein. Igazi túlélő művész, bár önmagában ritkán okoz olyan mértékű fertőzést és kártételt, hogy védekezni kelljen ellene. Az idei év őszén azonban az október – november folyamán igen gyakori párás, ködös időjárás, amely szinte 24 órás felületi vízborítást eredményezett a leveleken rendkívül kedvező volt a kórokozó számára. A kiváló feltételeket a barna levélfoltosság – amely alapvetően nedvességkedvelő kórokozó – igen gyors és látványos szaporodással, terjedéssel hálálta meg.
A nedves és az átlagosnál melegebb őszi hónapok kedvezőnek bizonyultak a szintén nekrotróf életmódú, az előző fajnál sokkal nagyobb pusztító erejű kórokozó, a hálózatos levélfoltosság (Drechslera teres) őszi megjelenésére. Ez a kórokozó meglehetősen nedvesség- és melegkedvelő, így nem véletlen, hogy főképp az ország déli területein tudott felszaporodni.
A biotróf életmódú kórokozók közül igazság szerint csak az árpa lisztharmat (Blumeria graminis f. sp. hordei) tudott érdemben felszaporodni az ősz folyamán. Biotróf életvitele miatt ennél a kórokozónál sokkal tovább állt fenn az inokulumhiányos állapot, és az őszi hónapok sokszor napfényszegényes időszakai sem mindig voltak kedvezőek számára. Fogékony fajták állományaiban ugyanakkor november közepére helyenként már számottevő mértékben tudott a lisztharmat felszaporodni. A szintén melegkedvelő árpa rozsda (Puccinia hordei) ugyanakkor az ősz folyamán szinte eltűnt.
Az őszi árpa állományaiban 2022 őszén felszaporodott kórokozók ellen több helyütt is védekeztek a gazdálkodók. A védekezéseket nagymértékben hátráltatta az árpatáblák talajának állapota, a sokáig vizes lombozat és az a tény, hogy a hőmérséklet főleg novemberben már nem igazán volt eléggé magas ahhoz, hogy a sima triazol típusú hatóanyagok megfelelően tudjanak „dolgozni”.
Az őszi árpa jelentős része közepes, vagy nagymértékű, sok helyütt több kórokozó faj által létrehozott lombfertőzéssel terhelten ment a télbe. Mivel a hosszú ősz miatt igen sok árpaállomány a szükségesnél nagyobb, dúsabb lombozatot nevelt, így várhatóan a fertőzött lombfelület jelentékeny hányada a tél folyamán áldozatul fog esni a fagyoknak. Ez ugyanakkor a nekrotróf életmódú kórokozókat egyáltalán nem fogja visszatartani, így a tavasz folyamán elsőként a barna, majd a hőmérséklettől függően a hálózatos levélfoltosság fellépésére mindenképpen célszerű lesz felkészülni.
A hosszú ősz nemcsak a gombás eredetű növénybetegségek számára volt ideális, hanem a vírusos megbetegedések terjesztői, a vektor rovarok számára is. Az árpa sárga törpülés vírusának vektorai, a különböző gabona levéltetvek számára nem igazán jól indult az idei vegetációs időszak. A szárazság és a nyári hőség megtizedelte őket is és az árvakelések elmaradásával a nyári táplálékforrásaikat is. A nyári forróságban elpusztult kukoricaállományokból a zelnicemeggy levéltetű (Rhopalosiphum padi) betelepedése is megszűnt. Ugyanakkor az ősz folyamán pont ez a vektorfaj tűnt fel elsőként az árpaállományok lombozatán. A többi gabona levéltetűvel ellentétben ez a levéltetűfaj jobban alkalmazkodott a nyár előnytelen feltételeihez. Fenn tudott maradni a hőségnek és az aszálynak jobban ellenálló cirokállományokban, a zöldítésekben jelen lévő egyszikűeken, és az idei ősz folyamán több helyen is az országban ez a vektorfaj vált dominánssá az árpaállományokban. Mivel a vektor levéltetvek már október közepén megjelentek az őszi árpa vetésekben, így majdnem két hónapnyi aktív időszakuk volt a sárga törpülés vírus terjesztésére. A hosszú vektortevékenység miatt vélhetően az idei ősz során is jelentékeny vírusfertőzések alakulhattak ki, döntően az őszi árpa állományaiban, amelyek ellen tavasszal, a tünetek megjelenésekor már nem lehet védekezni.
Hertelendy Péter
Her – Ba Kft.
