Az őszi búza termesztése során igazság szerint egy olyan kórokozóval kell csak megküzdeniük a gazdálkodóknak, amely ellen a fungicides védekezés sok esetben két esélyes és amely ellen gyakorlatilag minden évben szükséges a védekezés.
Problémák és tévhitek
A kalászfuzáriózis kiemelt növénykórtani státusát a hazai gabonatermesztésben nagyrészt annak is köszönheti, hogy minden évben (csak a szélsőségesen száraz májusú évjáratok kivételével) nagy valószínűséggel kialakul ez a betegség. Ennek oka javarészt abban keresendő, hogy a hazai szántóföldi vetésszerkezet döntően egyszikű, Fusarium gazdanövények (kukorica, kalászosok) túlsúlyától terhelt és a fertőző anyagot szolgáltató növényi maradványokkal borított tarlók kezelése is sok helyütt gyatra, vagy meg sem történik. Ezen okok miatt a fertőző anyag mennyisége gyakorlatilag folyamatosan nagyon magas a hazai légtérben.
A fertőzéshez ugyanakkor fogékony állapotú gazdanövény és kedvező feltételek is szükségesek. A sok fertőző anyag okozta hátrányt e tekintetben hazánkban még mindig élő és veszélyes tévhit is segíti.
A fogékony állapot tekintetében az a tény, hogy a búza fajok a virágzás idején a legfogékonyabbak a Fusarium fajok fertőzésére, önmagában igaz. Ugyanakkor a fogékonyság már a kalászolástól egészen a tejes érés végéig olyan magas szintű, hogy könnyedén lehetővé teszi a fertőzés kialakulását. Így az a gazda, aki idén a már kikalászolt búzáját nem védte meg az esős május végi időszakban a virágzásra várva, az hiába hajt végre tökéletes kezelést a virágzás idején, mivel a korábban kialakult fertőzések jelentős hányadát azzal a kezeléssel már nem fogja megállítani.
A kedvező időjárási feltételek esetében is kering egy káros tévhit a hazai gazdák körében. Az, hogy a Fusarium fajok esős időben fertőznek, az önmagában igaz. Ugyanakkor ezeknek a kórokozóknak csak pár órás felületi vízborítás szükséges a kalászok felületén ahhoz, hogy a fertőzés megtörténhessen. Az, hogy ez a felületi vízborítás honnan, miből származik, csak egy hajnali harmat, vagy netán egy országos eső eredménye, az a kórokozókat nem igazán érdekli. Éppen ezért ne várjunk az esőre a védekezéssel!
Az esőnek legfeljebb annyi plusz, korlátozó szerepe lehet, hogy a felületi vízborítás mellett az utakat és a táblák talaját is annyira feláztathatja, hogy a földi géppel végzett fungicides kezelés jó pár napig lehetetlen lesz.
Van még egy olyan tévhit a gazdák körében, hogy a szálkás búzák morfológiai szempontból fogékonyabbak, hiszen a kalászok felülete a rengeteg toklász miatt jóval nagyobb, mint a tar kalászú búzáké. Ez csak fél igazság. Tény, hogy a toklászok erdeje a kalászok felett hatalmas felületet jelent, amelyen megindulhat a konídiumok és aszkospórák által a fertőzés. Ugyanakkor a toklászok anyaga nem igazán alkalmas a kórokozó gombák táplálására. Sem táplálékot tartalmazó parenchima sejtekben, sem nedvességben gazdag állomány sincs bennük. Az ott elindult fertőzések csak akkor maradhatnak fenn, ha időben el tudnak jutni a pelyvalevelekig, amely már sokkal jobb feltételeket biztosít számukra. Ez igen sok esetben nem sikerül és a fertőzés egy elhalt toklász szakasz hátra hagyásával önmagától felszámolódik. Így a toklászos búzák messze nem tekinthetőek fogékonyabbaknak a tar kalászú fajtáknál. A bio termesztésben alkalmazott, még járványos években is csak minimális mértékben fertőződő fajták (Ehogold, Edelmann, Tobias, Arnold) mindegyike szálkás búza!
AGRIO vontatott permetezők 2.500-13.500 l tartálytérfogattal, 15-36 m-es szórókerettel. Részletekért kattintson a képre!
Szintén tévhitnek tekinthető az a gondolat, hogy a fuzáriózis elleni fungicides kezelésekkel várni kell a virágzás közepéig, mivel akkor a legintenzívebb a tápanyagok beáramlása az embrióba, ez által a hatóanyag is sokkal könnyebben és nagyobb mennyiségben juthat be oda. Ez önmagában szintén igaz, de egy Fusarium fertőzés még ez előtt az állapot előtt könnyedén elpusztíthatja az embriót. Ez által az egész történet oka fogyottá válik, hiszen a gomba által elpusztított embrió már semmiféle tápanyagot nem vesz fel a növénytől, a fertőzés már megtörtént, abból az embrióból búzaszem már nem lesz.
Aktuális teendők
A kalászfuzáriózis elleni védekezés minél jobb időzítéséhez mindenképpen ismerni kell a gazdálkodóknak a kalászos állományaik fenológiai állapotát napi szinten. A már kikalászolt állományok mindenképpen veszélyeztetettnek tekintendőek. A gabonák a kalászolás – virágzás fenofázisait (fajtától függően) eléggé gyorsan letudják, így egy pár napos információ egy adott területről már jó eséllyel idejét múlt lehet.
Ismerni kell a meteorológiai tényezőket is. Ha harmatképződés várható, akkor mielőbb védekezni kell. Akkor is szükséges a védekezés, ha nagyobb esőzést mutat a meteorológiai előrejelzés, hiszen a fertőzésre optimális feltételek mellett a fertőzés be fog következni akkor is, ha a területre napokig nem lehet permetező géppel eljutni.
A védekezés időzítésénél célszerű szem előtt tartani azt a szabályt, hogy inkább pár nappal korábban hajtsunk végre egy preventív kezelést, mint pár nappal később, a fertőzés bekövetkezése után egy kuratív kezelést. Ez utóbbiak hatékonysága szinte minden esetben sokkal kisebb!
A kezelés végrehajtására szerencsére nagyon sok engedélyezett készítmény áll rendelkezésre. Mind a hagyományos azol, mind a modern SDHI készítmények hatékonyak a kalászfuzáriózist okozó Fusarium gombák ellen. Feltéve, hogy el is jutnak a célfelületig és ott meg is tudnak tapadni. A kijuttatási technikán a kalászvédelem során nagyon sok múlik!
Ahhoz, hogy a fuzáriózis ellen eredményesen megvédhessük a gabona állományokat, ahhoz a kalászokat minél inkább oldalról kell lepermetezni. Ehhez egy általánosan használt, lapos sugarú szórófej a létező legrosszabb választás. Akár dupla réses, akár kúpos sugarú, akár bármilyen más, a kalászokat oldalról valamilyen szinten lefújni képes szórófej használata radikálisan növelheti a kezelés hatékonyságát. Akárcsak a tapadásfokozó adjuvánsok használata. Kellő odafigyeléssel a kalászvédelem is majdnem ugyan olyan könnyen megoldható, mint egy egyszerűbb lombvédelmi kezelés.
