Az idei vegetációs időszak a gabonatermesztők számára sokkalta több növénykórtani problémát hozott, mint az elmúlt évi száraz, aszályos időszak. A tavaszi szeptóriás, majd lisztharmatos időszak után az idei év negatív slágere sajnos a sárgarozsda (Puccinia striiformis) lett.
A sárgarozsda kórokozója alapvetően a hűvösebb időszakokat kedveli, bár igazán gyorsan, látványosan terjedni a 20-25 fokos léghőmérsékletű környezetben tud. Ugyanakkor a kórokozó jelen van Egyiptomban, Izraelben és Szíriában is, ahol ezek a hőmérsékleti értékek messze nem szokványosak. Sajnos a kórokozó ökológiai tűrőképessége rendkívül nagy, de ennek ellenére igazán gyorsan felszaporodni és járványos mértékben elterjedni a búzaállományokban hazánkban leginkább a mérsékelten meleg időszakban tud.
Hazánkban a sárgarozsda gond nélkül vészelte át a telet, bár az áttelelő populáció meglehetősen kicsi volt. Ennek oka sokkal inkább a szélsőségesen száraz előző évi időjárásban keresendő, amikor is eltűntek a búza árvakelések és ez a biotróf életvitelű kórokozó csak rendkívül szerencsés esetekben tudta átvészelni a 2022. évi nyarat. A sárgarozsda hidegtűrése meglehetősen nagy, hiszen a 2017. év januárjában a hótakaró nélküli mínusz 20 oC alatti hőmérsékleteket is gond nélkül túlélte. Idén télen viszont ilyen hideg sehol sem volt az országban. A kórokozó a tavasz folyamán fokozatosan növelte inokulummennyiségét, és döntően az április 22-23-i hétvége időszakában kezdett egyre gyorsuló terjedésbe.
A kórokozó eleinte töretlen szaporodását a gazdálkodók fungicides beavatkozásai mellett a május közepén bekövetkezett hatalmas esőzések állították meg először, amikor a kórokozó terjedéséhez szükséges uredospórák döntő többsége lemosódott a csapadék miatt. Utána egy rövidebb, gyors felszaporodást felmutató időszak után beköszöntött május utolsó dekádjában a szinte nyárias meleg. Ezzel együtt a búza is meglehetősen gyorsan fejlődött, ért, így lassacskán már nem igazán tudta kielégíteni a kórokozó vele szemben támasztott követelményeit.
A környezet kedvezőtlenebbé válása, valamint a búza öregedése és élettani felszáradása együttesen nagyon kedvezőtlenül érintette a kórokozót, amely több helyen az országban már teleutospórák fejlesztésével is jelezte, hogy részéről már vége az idei szezonnak.
Ha körülnézünk szerte az országban a búzaföldeken, akkor láthatjuk, hogy a korábban megfertőzött levelek jelentékeny hányada már felsült, elszáradt. Ami még zöld, azon is alig találni uredospórás, tehát további fertőzésre kész telepeket. Árnyalja ugyanakkor a képet, hogy búza és búza között sok esetben hatalmas különbségek is találhatók. A hosszú tenyészidejű kenyérbúza-fajták, illetve a közismerten hosszú tenyészidejű, esetenként csak augusztusban aratható pelyvás búzafajok (alakor, tönke, tönköly) esetében a növények élettani öregedése még messze nem annyira előrehaladott, mint a kenyérbúzák esetében. Az ilyen gabonaállományokban kedvezőbb időjárás esetén a sárgarozsda még okozhat gondokat. Ugyanakkor a kenyérbúzák esetében a sárgarozsdát kezdi egyre inkább felváltani a levélrozsda, vagy vörösrozsda (Puccinia recondita), amely számára jelenleg szinte ideálisak a feltételek egy tömeges felszaporodáshoz.
Bár a sárgarozsda a legtöbb búzaállományra már nem jelent nagy veszélyt, még ne dőljünk hátra nyugodtan. A már intenzív terjedésben levő levélrozsda, vagy esetleg a szélsőségesen hőség kedvelő szárrozsda (Puccinia graminis f. sp. tritici) még okozhat olyan helyzetet a vegetációs időszak legvégén is, amikor szükség lehet akár fungicides beavatkozásra is.
Hertelendy Péter
Her – Ba Kft.
