A gyapottok-bagolylepke eredeti elterjedési területe Észak-Afrika és Eurázsia trópusi, szubtrópusi területei. Mára kozmopolita kártevővé vált. Korábban mint vendég a közép-európai régióban, így Magyarországon is 16-17 évente jelent meg nagyobb egyedszámban. Az egyébként veszélyes szántóföldi és kertészeti kártevő már akkor megmutatta kártételi, s gazdasági jelentőségének súlyát.
A faj említett korábbi gradációit (tömeges felszaporodás) követően gondot nem jelentett, mert eltűnt az ország területéről, mivel a telelőre vonult bábok elpusztultak a téli hidegben. Akkoriban áttelelését csupán enyhe teleken, vagy fagytól védett környezetben valószínűsítették. Az áttelelés sikerességében bekövetkező gyökeres változás jelei először 1993-ban tűntek fel. Ettől kezdve a lepkék újra felbukkantak a fénycsapdákban, és azóta kisebb vagy nagyobb egyedszámban, de minden évben megtalálhatóak hazánk területén. Ezredfordulót követő években már arról tudósítanak, hogy az ősszel, fagyok előtt, üvegházba bekerült lepke lerakott tojásaiból kelő hernyók bebábozódva a következő évi, új nemzedékek alapjául szolgálhatnak. Napjainkra Magyarországon populációi stabilak, egyben nem túlzás kijelenteni, hogy a hazai agrártermelés egyik legnagyobb gazdasági súlyú kártevője.
Kártétel
A gyapottok-bagolylepkének több mint 120 tápnövénye ismert. Hazánkban a legnagyobb jelentősége a kukorica állományokban van (1. kép). Rágását paprikán, borsón, cirokon, szőlőn, feketebodzán, dísznövényeken és virágzó gyomokon egyaránt megfigyelték.
1. kép: A gyapottok-bagolylepke lárvája kukorica levélhüvelyében (Fotó: Dr. Keszthelyi Sándor)
A faj jelentős, napjainkban és jövőben egyaránt a kukoricatermesztést alapvetően meghatározó kártevő. A kártevő alak a lárva. A lepke virágporfogyasztó (2. kép).
2. kép: A gyapottok-bagolylepke virágzó gyomnövényen (Fotó: Ekaterina Smirnova)
A kár alapvetően a generatív részek károsításában jelenik meg, mivel a faj egyedfejlődéséhez e növényi szervek fogyasztása nélkülözhetetlen. A generatív szervekre rakott tojásokból fejlődő lárvák a kukoricán a címer virágzat felől rágnak a csőbe, ahol azután rejtve maradnak. Ezenkívül a kukoricaszemek kívülről történő rágása (3., 4. kép), sőt napraforgóban még levélkárosítás is felléphet. Közvetett kártételként a rágás nyomán mikrogombák telepedhetnek meg, amelyek további termésveszteséget okozhatnak. Kukoricában okozott jelentős kártételére a nyár végén, a csőérés időszakában kell számítani.
3. kép: A gyapottok-bagolylepke lárvája és kártétele kukoricacsövön (Fotó: Keszthelyi Sándor)
Védekezés
A gyapottok-bagolylepke visszaszorításában – a faj biológiai sajátságai miatt – az agrotechnikai elemek jelentősége elhanyagolható. Védekezés alapvetően a permetezések hatékonyságán, pontos időzítésén múlik. A védekezési döntés meghozatalában is természetesen meghatározó a növény fenológiai állapota (érzékeny stádium a termékenyítés utáni csőérés, szemek fiziológiai érésének időszaka). Döntő szerepe a rajzásmegfigyelésnek, a rajzáscsúcsok pontos ismeretének van. A gyapottok-bagolylepke rajzása elsősorban varsás feromoncsapdával (VARL) követhető nyomon a legpontosabban.
A faj elleni vegyszeres védekezés a rajzáscsúcsot követő 2-3 napon belül a leghatékonyabb. Ennek magyarázata, hogy a rajzáscsúccsal párhuzamosan a lerakott tojások száma is ebben az időszakban van a maximumon. A rajzáscsúcsot szinte rögtön követi az L1-es lárvák tömeges megjelenése, amelyek ellen a peszticides állománykezelés a leghatékonyabb. A tojásból kibújt, még nem vedlett, fiatal lárva a növény felületén táplálkozik és többnyire L2-es stádiumban rág be a védettebb körülményeket biztosító csuhé levelek alá. Így az L2 stádiumtól a védekezés eredményessége is visszaesik.
Csemegekukoricában a gyapottok-bagolylepke ellen irányuló védekezéseket a címerhányás kezdetétől (általában június végétől) július végéig 2-3 alkalommal szokták elvégezni. A későn vetett, vagy másodvetésként termesztett csemegekukoricában a védekezést augusztus közepétől szinte a betakarításig, 3-4 rovarölő szeres kezelésben is részesíthetik. Értelemszerűen e vegetációban végzett többszöri védekezés megvalósítása árukukoricában nem lehet gazdaságos.
4. kép: A gyapottok-bagolylepke lárvája és kártétele kukoricacsövön (Fotó: Keszthelyi Sándor)
A gyapottok-bagolylepke ellen hazánkban pontosan hét különböző kereskedelmi forgalomban lévő készítmény használható fel 2019-ben. Az alkalmazott hatóanyagok közül külön ki kell emelni az indoxakarbot, mely állománypermetező szerként, illetve csepegtető öntöző berendezésen keresztül is kijuttatható. Az idegméregként ható vegyület kiemelkedően hatékony a legkülönbözőbb lepkefajok lárvái ellen. Az indoxakarb gyomor és kontakt hatású vegyület, a növénybe nem szívódik fel. Kijuttatást követően hatékonyságát magas hőmérséklet esetén, erős UV-sugárzás mellett, csapadékot vagy öntözést követően is megtartja.
A klórantraniliprol-tartalmú kemikáliák kiemelkedően magas hatékonysággal bírnak a lepkefajokkal, így a gyapottok-bagolylepkével szemben is. Alacsony dózisban is hatékony, a rágó szájszervű kártevőkkel szembeni gyors hatáskifejtés jellemzi.
A metoxifenozid a lepkék valamennyi lárvaalakja ellen hatékony, azokon torz fejlődést, vedlési rendellenességeket vált ki. A táplálék felvétele után, a lárva tápcsatornáján keresztül fejti ki hatását, de kontakt és tojásölő hatása is van. A kontakt hatás a kezelt növényi részeken 10-14 napig, míg a gyomorméreg hatás akár 21 napig is megmarad.
Ezen inszekticidek mellett döntő többségben a kontakt hatáskifejtésű piretroidok érhetők még el a legnagyobb választékban. E hatóanyagok az alfametrin, deltametrin és zéta-cipermetrin.
Intenzív technológiájú növénytermesztésben meg lehet említeni az öntözőberendezésen keresztül történő rovarölő szer kijuttatást (chemigation technológia), illetve védelmet nyújthat a génsebészeti úton létrehozott, rovarrezisztens Bt kukoricák köztermesztése is. Ez utóbbi szaporítóanyagok speciális toxint (Cry1Ab) termelve pusztítják el az azokat megrágó lepke hernyókat. E technológia alkalmazására azonban Magyarországon nincs lehetőség.
