A kukoricamoly (Ostrinia nubilalis) (1. kép) Eurázsia nyugati feléről származtatható, melyet 1917-ben az USA-ba is behurcoltak. A faj elsődleges tápnövényei az egyszikűek osztályába tartoznak. Több mint 240 növényfaj ismert, amelyen képes a kártevő lárvája kifejlődni, melyek közül kiemelkedik a kukorica. A kukorica nagy felületen történő európai megjelenése az amúgy rendkívül mozgékony és alkalmazkodóképes kukoricamoly tömeges elszaporodását is előidézte.

Az okozott károsítás mértének növekedése szoros összefüggésben van a termesztéstechnológia változásával és volumenével. Régebben, a kisparaszti gazdaságokban a fertőzés fontos gócai az összerakott szárak voltak, ahol a moly áttelelése zavartalanul megtörténhetett. Az iparszerű kukoricatermesztés kialakulásával, a monokultúrás termesztés térhódításával, illetve a napjaink klímaváltozási trendjeinek köszönhetően a kukoricamoly kártételi veszélyessége is megnövekedett.

Kártétel:

A kukoricán kialakított kárkép változatos. Az egyébként rejtőzködő életmódot folytató lárva a tojásból való kibújást követően még a növény felületén rág. Az első vedlést követően viszont a szárban fejlődik (2. kép), amelynek következtében jelentkezhet a tipikus szártörés (3. kép). A csutkában történő járatkészítés általános jelenség, melyből következően később a cső kívülről történő rágása is megfigyelhető (4. kép). A kártétel a kukoricatáblán „foltszerűen” jelentkezik, ami a kukoricamoly tojásrakásával magyarázható. Az okozott kártétel biológiai (levél-, edénynyaláb- és csőrágás), mechanikai (a molyos növények szára kidől) és ezek számszerűsítésével gazdasági jellegű lehet. Másodlagos, közvetett kárt okoznak a rágások miatt megtelepedő mikrogombák.

A kukoricamoly által okozott kár nagyságának megállapítására számos vizsgálat történt, azonban ezek eredményei nagymértékben különböznek egymástól. A termésveszteségek magas fokú variabilitását a szakirodalmakban közölt 20-90 százalékos intervallum jellemzi a legjobban. Általánosságban a szakirodalom 15-20 százalékos tőfertőzöttség mellett 6-7 mázsás termésveszteségről számol be.

Védekezés:

Az utóbbi években tapasztalt kártétel mértéke és növekedésének tendenciája tehát indokolttá tette e kártevő elleni peszticides állományvédekezéseket (akár extenzív áru- és silókukorica állományokban is). A védekezés némileg mérsékelhető agrotechnikai és biológiai elemek megfelelő alkalmazásával, azonban teljes és gazdaságilag kielégítő kármérséklés e módoktól nem várható. Ilyen megoldás lehet a több éves kukorica monokultúrák elhagyása mellett a természetes ellenségek tevékenységének elősegítése, esetleg a biopeszticidek használata, vagy a nemesítés és génmódosítás eredményeinek gyakorlati felhasználása.

Összességében a kártétel mértéke és növekedésének tendenciája indokolttá teszi e kártevő elleni peszticides állományvédekezéseket. Ki kell emelni, hogy a faj elleni hatékony védekezés pontos előrejelzés (fénycsapda) nélkül nem valósulhat meg. A permetezés a rajzáscsúcsot 6-7 nappal követő célzott, frissen kelt, de még be nem furakodott lárvák elleni védekezésektől várható. Magyarázata, hogy ebben az időszakban kelő lárvák száma a legtömegesebb és e, még a növény felszínen aknázó fejlődési alakok növényvédő szerekkel elérhetők. Az előrejelzés fény-, vagy a napjainkban fejlesztés alatt álló „biszex” vonzóanyagot tartalmazó csapdákkal valósítható meg. A védekezéseket a nyár eleji, első imágó rajzás visszaeső egyedszámainak feljegyzését követően kell végrehajtani. Az egymást követő évek átlagában ez június utolsó harmadának időszakára tehető. A kezelések nagy lémennyiség (400 l/ha) alkalmazásával hidas traktor bevonásával valósíthatók meg.

A kukoricamoly elleni kémiai védekezési megoldások közül tehát kizárólagosan az állományban végzett permetezések emelhetők ki, melyre napjainkban 14 különböző készítmény áll rendelkezésre. A legtöbb hatóanyag kontakt, növénybe fel nem szívódó piretroidok kémiai csoportjába tartozik, mint például a lambda-cihalotrin, alfametrin, deltametrin, vagy a zeta-cipermetrin. E vegyületek gőzt fejlesztő, széles hatásspektrumúak, melyek taglózó hatást biztosítanak. Tartamhatásuk viszont csekély.

További választható készítmény a metoxifenozid, mely vedlési rendellenességeket vált ki. A táplálék felvétele után, a hatóanyag a lárva tápcsatornáján keresztül fejti ki hatását, de kontakt és tojásölő hatása is van. A kontakt hatás a kezelt növényi részeken 10-14 napig, míg a gyomorméreg hatás akár 21 napig is megmarad. Ez elsősorban a hatóanyag UV-fény ellenállóságának köszönhető. A metoxifenozid nem károsítja a méheket, poszméheket, katicabogarakat, pókokat, fürkészdarazsakat. Az indoxakarb a növénybe szintén nem szívódik fel, se transzlaminális módon se klasszikus szisztémikus úton nem terjed. Hatáskifejtése hosszabb. Kijuttatást követően hatékonyságát magas hőmérséklet esetén, erős UV-sugárzás mellett, csapadékot vagy öntözést követően is megtartja. A vegyület csepegtető öntöző berendezésen keresztül is, úgymond chemigation v. insectigation technológiával is kijuttatható, intenzív termesztéstechnológiájú állományokban.

Szintén környezetbarát, méhekre nézve nem jelölés köteles, de már felszívódó hatóanyag az acetamiprid. Napjaink kukoricamoly elleni növényvédő szerei közül az egyik legperspektivikusabb megoldást a klórantraniliprol, vagy más néven rynoxapyr® hatóanyagú készítmények biztosítják. A vegyület kiemelkedően magas hatékonysággal bír számos lepke- és bogárfajjal szemben. Alacsony dózisban is hatékony, a rágószájszervű kártevőkkel szembeni gyors hatáskifejtés jellemzi. Melegvérűekre gyakorolt alacsony toxicitási értékei miatt, a permetlé beszáradását követően, a növényállományban történő egyéb munkavégzés nem hordoz egészségügyi kockázatokat.