Az őszi árpa a hazai szántóföldi kultúrák közül az egyik „legbetegebb” növény. Rendkívül sok kórokozó képes megélni rajta és ezek némelyike rendkívül súlyos károkat is okozhat az árpaállományban.
Az idei évben is figyelni kell erre a gabonára, mivel az országban eléggé sok helyen alakultak ki már most, a tavaszi vegetációs időszak kezdetln durva mértékű fertőzések.
Az elmúlt év utóhatásai
Az őszi árpa állományok 2025-ben a júniusi aratás időszakában még olyan tarlókat hagytak maguk után, amelyek tartalmaztak valamennyi vizet a májusi csapadékokból. Éppen ezért az árpák esetében – ellentétben az őszi búzával – még jól fejlett árvakelésekkel is találkozhattunk a nyár folyamán. Ugyanakkor a szélsőségesen forró és száraz nyári időjárás az őszi árpa kórokozói között meglehetősen nagymértékű szelekciót hajtott végre.
A nyári időjárás szelektálta a kórokozókat
Az árvakelések öregedése, a szárazság és a magas nappali hőmérséklet eléggé megviselte és visszaszorította a olyan biotróf kórokozókat, mint az árpa lisztharmat (Blumeria graminis f. sp. hordei), vagy az árpa törpe rozsdája (Puccinia hordei).
Ezzel szemben a nekrotróf életmódú kórokozók, mint pl. a barna levélfoltosság (Bipolaris sorokiniana), vagy a nagyon veszélyes hálózatos levélfoltosság (Drechslera teres) számára nem jelentett akadályt a nyári forróság átvészelése, mivel a kedvezőtlen időszakokat az elhalt növényi maradványokban gond nélkül túl tudták élni.
Az elmúlt évben az árpákon élő kórokozók közötti versenyt őszre már egyértelműen a hálózatos levélfoltosság nyerte meg.
Miért különösen veszélyes ez a kórokozó?
Ez a kórokozó hatalmas pusztító erővel bír, így erőteljes fellépése, elszabadulása esetén nem csak súlyos terméskieséssel, veszteséggel kell számolni, hanem akár az állomány teljes kipusztítására is képes lehet. Sajnos jelenleg is ez a kórokozó a domináns faj az őszi árpák lombozatán.
Jelenleg a korábbi csapadékok és a nagy nappali hőingadozás miatt reggelente kialakuló nedvességborítás, illetve az átlagosnál melegebb nappali hőmérséklet egyértelműen kedvező a számára. Versenytársa alig van, mivel a többi kórokozó korábban annyira megritkult (egyedül a lisztharmat képez egyes helyeken kivételt), hogy a fertőző anyag hiánya miatt jelenleg nem képesek számottevő terjeszkedésre.
A hálózatos levélfoltosság esetlegesen összekeverhető az általában eléggé gyakori, de jóval kisebb veszéllyel járó barna levélfoltossággal. Ez utóbbi jelenleg meglehetősen ritka és nem várható, hogy a közeljövőben drasztikus mértékben elszaporodjon.
A lisztharmat is újra terjedhet
A hálózatos levélfoltosság által okozott veszély mellett sajnos az árpa lisztharmat is jelen van, döntően a rá fogékony fajták lombozatán. Mivel jelenleg ennek a kórokozónak is kedveznek az időjárási feltételek, így ahol jelen van, ott a lisztharmat terjedésével is érdemes számolni.
A lisztharmat telepek biológiai állapota igen jó, a hófehér, fiatal micélium kötegeken intenzíven folyik a sporuláció. A kórokozó a hálózatos levélfoltossághoz hasonlóan terjedésben van.
Miért kell korán védekezni az árpában?
Az őszi árpa levélbetegségei ellen mindenképpen korán, legkésőbb a szárbaindulás kezdetén védekezni kell. Ennek döntően az az oka, hogy az árpa ebben a fenológiai szakaszban igen gyorsan növekszik és rendkívül rövid idő alatt hatalmas mennyiségű friss levelet fejleszt az esetlegesen már fertőzött alsó levélszintek fölé.
Ettől a ponttól kezdve a legalsó levelek régiójába érdemleges mennyiségben fungicideket már nem leszünk képesek lejuttatni, még légzsákos permetezőgépekkel sem. Az alsó leveleken konzerválódik a kórokozók népes populációja, amely egészen aratásig folyamatosan veszélyeztetni fogja a felső, a fotoszintézisben és a termésképzésben döntő szerepet játszó leveleket.
Ez az időszak ugyanakkor egy végső határidő! Olyan erősségű fertőzésnél, mint amilyen az egyik mellékelt képen látgató, nem szabad várni a szárbaindulásig. Ha a kórokozó már ilyen nagymértékben elhatalmasodott a lombozaton, akkor mielőbb védekezni kell ellene. Ez nem is olyan egyszerű és főleg nem olcsó.
Hatékony fungicides védekezés feltételei
A hálózatos levélfoltosság kórokozója (mint szinte mindegyik, korábban még a Helminthosporium nemzetségbe sorolt kórokozó) kemény ellenfél. Ellene csak a legjobb fungicidek maximális engedélyezett dózisával lehet eredményesen védekezni. Hibátlan kijuttatási technológia mellett.
Nehezíti a helyzetet az, hogy a kórokozó ellen egyébként hatékony triazolok a hajnali és esti hidegben nem hatnak. Így célszerűbb a magasabb árfekvésű, SDHI típusú fungicideket alkalmazni. Ugyanakkor egy jól végrehajtott kezeléssel és némi szerencsével ez az egyetlen kezelés akár a teljes tenyészidőszakra biztosíthatja az árpa lombozatának kielégítő egészségi állapotát.
A képek a szerző felvételei.
