Egyre csak sokasodik a lista… Azt hiszem, a Covid világjárvány, és az ezzel járó intézkedések egyik következménye, hogy mindenkinek lett egy hosszabb-rövidebb saját listája, amire azok a dolgok kerültek fel, amelyekre mindenképpen sort fog keríteni, ha majd egyszer... Csetvei Krisztina ügyvezető-borásszal csak telefonon tudtam interjút készíteni, de már a beszélgetés felénél éreztem, hogy a pince előtt szeretnék ülni Marcipánnal, NapHoldCsillagot kortyolgatva és hallgatni, ahogy házigazdám mesél kóstolásról, ízekről, tájakról. Addig is bontok egy amforás, spontán erjesztésű ezerjót, a Vénhegy-dűlőből valót, hiszen május az ezerjóról szól…
„Egy Szabadkához közeli településen, Bácstopolyán születtem, nem borász családban, a gyermekkor meghatározó éveit már Budapesten töltöttem, a kamaszkorét pedig Szentendrén. Az egyetemre a BME Gazdaságtudományi Karára jelentkeztem, és elsősorban a gyakornoki időszaknak köszönhető az, hogy előbb borkóstoló, majd móri pincetulajdonos, végül pedig borász lettem.” – kezdi a történet mesélést Kriszti.
A borbíráló
A szakmai gyakorlatomat a Béres-birtokon töltöttem, ez a másfél év minden szempontból meghatározó volt számomra. Az egyik ilyen, hogy ajándékként egy alkalommal egy WSET-alapfokú tanfolyamot kaptam a Béres családtól, a Mészáros Gabriella és Rohály Gábor vezette Borkollégiumba. Sikeresen elvégeztem a tanfolyamot, elkezdtem otthon bort kóstolni, szóval egyre beljebb és beljebb kerültem ebbe az univerzumba. Azért nem vezetett nyílegyenes út a saját borászathoz, mert nagyon élveztem a fővárosi életet és mindent, ami ezzel járt. Így egy nagyvállalat marketing osztályára kerültem, elvégeztem a BME MBA (Master of Business Administration) posztgraduális képzését, szabadidőmben pedig továbbra is borkóstolókra jártam. Vonzott ez a világ, borbíráló akartam lenni, szerettem volna minél többet megismerni, megtanulni, külföldi borversenyeken kóstolni, bekerülni egy olyan szakmai körbe, ahová sokan vágynak. Elvégeztem a WSET felsőfokú tanfolyamát, és nem sokkal később Londonban, a világ egyik legnagyobb borversenyén, az International Wine Challenge-en kóstolhattam és bírálhattam, mint segédbíráló (associate).
Mitől lesz valaki jó borbíráló, mennyire inkább adottság, vagy mennyire tanulható ez? – teszem fel a kérdést beszélgetőtársamnak.
„Jó hírem van ezzel kapcsolatban: bárki lehet borbíráló, mindenkinek van egy veleszületett érzékenysége, amit pedig tovább lehet fejleszteni. Igazából nyitottság kell, kezdjük azzal a magunk fejlesztését, hogy odasétálunk a konyhába a fűszerekhez, megszagoljuk azokat, igyekezzünk ez alapján memorizálni azokat. Figyeljük az illatokat: a fákét, bokrokét, gyümölcsökét, és amikor egy üvegpohárban megpörgetjük a bort, próbáljuk felismerni valamelyik, már elraktározott illatot. Kislányommal szoktam illatfelismerést játszani, ez egy nagyon jó szórakozás! Egyszerűbbekkel kezdem, narancs, citrom illata, majd a virágoké következik. Magamat is szinten tartom, van egy professzionális 40-60 darabos illatmintám, ezekkel rendszeresen tesztelem magam. Ezenkívül pedig igyekszem minél több hazai és külföldi bort kóstolni.”
NapHoldCsillag
Kis kitérő után, amelyek lesznek még a beszélgetésben, visszakanyarodunk a Wine Challenge-hez, ahol abbamaradt a történet…
„Mindeközben megfogalmazódott bennem egy hiányérzet, mégpedig az, hogy a világ legjobb borait kóstolhatom, de hogy jövök én a bírálathoz, amikor egy tőkét sem kapáltam, nem műveltem szőlőt, csak papíron tudom azt, hogy miként kell bort készíteni?” A gondolatot – Kriszti esetében ez természetes – hamarosan tett követte, így elkészült, ha még először vásárolt szőlőből ugyan, de az első, saját hordó bor, amely a NapHoldCsillag nevet viselte. Mivel, mint azt látni fogják, a későbbiekben gyakran felbukkan ez a hármas, ismét megakasztom a történetmesélést és megkérdezem, honnan és miért ez a név? „Általános iskolás korom óta ezzel a szignóval írtam alá mindent, feladatokat, rajzokat. A nagymamám szerint öt éves lehettem, amikor állandóan a Napról, a Holdról és a csillagokról vártam, illetve kértem a mesét. Így lett aztán, hogy az első hordó boromnak, amelyet 2010-ben készítettem el három szőlőfajta házasításában, ezt a nevet adtam. A mai napig a fehérek közül ez a zászlóshajója a pincészetnek.”
A rövid névértelmezés után folytassuk a történetet, ahol abbahagytuk, az első hordó bornál, amelynek neve is volt már:
Ezt követően, minden szélsebesen követte egymást: az anyai örökségemet, egy pesti ingatlant, „beváltottam”, minek következtében egy móri pince tulajdonosa és lakója lettem. Igen jól hallják, Kriszti, ha csinál valamit, azt komolyan csinálja, háta mögött hagyva a budapesti infrastruktúrát, beköltözött egy akkor lényegében komfort nélküli pincébe, ahol, hogy csak egyet említsünk a körülményekből, a tisztálkodást kezdetben egy egyszerű lavórból, melegített vízzel oldotta meg.
„Ma már a pince felett egy lakórészt alakítottunk ki, akkoriban ez még közel sem így volt, én azonban minden percet itt a birtokon szerettem volna tölteni, azt gondolom ugyanis, hogy a jó bornak az a titka, hogy teljes körű odafigyelést kapjon. A jó borász napjainak közel teljes részét a szőlőben és a pincében kell, hogy töltse, ezt másképp nem lehet. Emellett fontosnak éreztem, hogy további szakmai ismereteket szerezzek, így 2013-ban diplomáztam a Corvinus Egyetem szőlész-borász szakmérnöki képzésén, diplomamunkám címe a Móri borvidék Magyarország bortérképén címet viselte.”
Otthon Móron
Időközben aztán a pince felett álló lakrész új lakókkal bővült, hiszen Kriszti házasságot kötött, és bár választottja akkor még nem kapcsolódott a borász szakmához, mára traktort vezet, és ő felel a szőlőért is. Lányuk születését nem csak egy birtokrész neve rögzíti, de ennek hatására döntöttek úgy, hogy organikus művelésre állnak át, hiszen, mint Kriszti fogalmaz, nem szerettek volna azon aggódni, hogy Panni által elfogyasztott szőlő milyen és mennyi vegyszert tartalmaz. A családról készült kép nem volna teljes, ha nem említenénk Marcipánt, aki Pannika elválaszthatatlan barátja, és mint Kriszti mondja, a szomszédok kutyáival együtt a Vénhegy birtokosának érzi magát, marconasága pedig egészen addig tart, amíg látogató nem érkezik, akkor már csak simogatásra, jó szóra vágyódik.
És milyen a Csetvei pincészet? Egy név alatt két borvidék találkozik össze: a móri és a somlói, ennek pedig következő a története: „A móri Magyarország legkisebb borvidéke, életembe később csöppent be a Nagy-Somlói borvidék, mindkét területen van szőlőnk. Móron jelenleg 3 és fél hektár, Somlón pedig egy hektár szőlőnk van. A Móri borvidék meszes-löszös altalajú, nagyon szép dimbes-dombos területet kell elképzelni, ami földrajzilag a Vértes és a Bakony között húzódó, úgynevezett Móri-árokban található. A mi területünk Vénhegyen, illetve Mór és Csókakő között, a Vajal-dűlőben található. A kiemelt szőlőfajta az ezerjó. Mi minden területünknek külön nevet adtunk, van NapHoldCsillag Kert, ahova 2016-ban telepítettünk chardonnay-t, szürkebarátot, ezerjót és 500 tőke pinot noir-t. Vénhegyen a Panna birtok telepített szőlőfajtái az ezerjó és a zöld veltelini. A Vénhegyen, a pince felett kékfrankos, olaszrizling, szürkebarát és zöld veltelini alkotják a szortimentet.”
Kő-Papír-Olló
A Nagy-Somlói Borvidéken, Somlójenőn, Somlószőlősön található ültetvénnyel, ahogy Kriszti már említette, később egészült ki a birtok, nem kevés örömet, de fejfájást is okozva. Édesapám, édesanyám halálát követően újra házasodott és ezzel a kapcsolattal érkezett a családba az a fél hektárnyi terület, amely a somlói birtok kiinduló pontja volt. Édesapám és felesége, Ági úgy gondolta, hogy ennek művelését ránk bízzák, amely korántsem egyszerű feladat, ha belegondolunk abba, hogy a két ültetvény között, „háztól házig” 116 km a távolság. Eladni mégsem akartam, hiszen ez a borvidék rendkívüli adottságokkal bír. Így a megtartás mellett döntöttünk, mostanra mi magunk műveljük, juhfark és olaszrizling található itt. Teljességgel más adottságokkal rendelkezik, mint a móri terület, a vulkanikus talaj, sósabb, ásványosabb ízeket eredményez.”
Mivel mindkét területen található olaszrizling, Krisztiék éltek az eltérő adottságok által nyújtott lehetőséggel, és létrehozták a Kő-Papír-Olló sorozatukat: „Három különböző olaszrizlinget készítettünk: a somlói szüretből tartályos, reduktív erjesztéssel készült bor a Papír nevet kapta. A fahordós erjesztésű és érlelésű olaszrizlingünk lett a Kő. Móron szüretelt olaszrizlingből ugyanúgy készült tartályos, illetve fahordós változat is, ezeket házasítottam, ahogy az olló két szára is mutatja, ebből születik meg az Olló nevet viselő borunk.”
Eddig még nem esett szó a Somló ikonikus boráról, a juhfarkról: „Kíméletes préseléssel, fahordós erjesztés, érleléssel öt hónapig készül. Sárgabarackos, dinnyés, citrusos, trópusi gyümölcsös, toastos, vaníliás illat jellemzi, némi meszességgel. Ízben száraz, ásványos, amelyhez élénk, roppanós, friss savak társulnak.”
Roppantul örülök, hogy ide értünk a beszélgetésünkben, végre ugyanis egy szakértővel tudom körbe járni a Somlói juhfarkhoz kapcsolódó hiedelmeket, vagyis azt, hogy miért is nevezik azt a nászéjszakák borának: „Azt vallják a helybeliek, mondja Kriszti, hogy aki ilyet fogyaszt a nászéjszakán, annak fiú gyermeke születik, de sietve megjegyzem, hogy ugyanezt vallják a móriak az ezerjóról is.” Azon még elmélázunk egy kicsit, hogy a férfinak vagy nőnek kell-e kortyolnia azon az ominózus napon, de végül abban maradunk, hogy biztos, ami biztos, mindkettőnek, ha fiúgyermek érkezése a cél.
Ezerjó májusban kötelező
Kriszti, természetesen nincs tervek híján: az egyik közülük az ezerjó népszerűsítése, emiatt hívta életre az úgynevezett International Ezerjó Day-t, vagyis a Nemzetközi Ezerjó Napot, amely, írjuk be a naptárba, hogy el ne felejtkezzünk majd róla, minden évben május 16-án van. „Volt ez a nagy álmom, létre is jött, ez pedig az Ezerjónap, illetve az ehhez kapcsolódó kommunikáció. Terveink szerint minden évben május 16-án tartjuk a rendezvényt, egyelőre most az online térben. Azt szeretném elérni, hogy az embereknek egy aktuális ezerjó élménye legyen, előfordulhatott ugyanis, hogy az állami gazdaságok korában, találkoztak nem megfelelő hozzáértéssel, eljárással készült borral, amely esetleg rányomta a bélyegét erre a fajtára. Manapság nemzetközi találkozókon is jól szerepel, rendkívül szerethető hungaricum. Móron otthon van, de csoda szép borokkal lehet találkozni a Kunsági borvidéken, de Somlón vagy a Szerémségben is.
Rendkívül sokféle arca van az ezerjónak, lehet a megszokott mellett pezsgők, vagy akár kései szüretelésű édes borok alapja is. Erre az ezerarcúságra szeretnénk felhívni a figyelmet azzal, hogy számos pincészet ajánlatát ismertetjük és arra biztatunk mindenkit, hogy kóstoljon, ismerkedjen ezzel a fajtával. Remélem, hogy a közeljövőben kilépünk az online térből és a különböző borvidékekről, határon túlról érkező pincészetek személyesen is megmutathatják boraik legjavát.
