Az utak, vasutak, de különösen az autópályák korlátozzák a vadon élő állatvilág mozgását, megszakítják vándorlási útvonalaikat. Ma már jogszabályi kötelezettség az újonnan épülő autópályák mentén az ökológiai kapcsolatokat biztosító vadátjárókat építeni. A SaveGREEN nemzetközi projekt keretében volt alkalmunk néhány szomszédos országban létesített vadátjárót megnézni. Milyen vadátjárókat láthatunk Ausztriában? Hogyan célszerű vadátjárót létesíteni, hogy tényleg használják az állatok?
A már lezárult SaveGREEN INTERREG projekt célja volt, hogy integrált tervezéssel segítse az ökológiai folyosók megőrzését vagy javítását, és felhívja a figyelmet a megfelelő kárenyhítési intézkedések különböző típusaira. A projekt a partnerországok vizsgálati területeire összpontosított: az Alpok-Kárpátok folyosó, a Délnyugati-Kárpátok, a Zakarpattya, a Beszkidek, a Ljulin és a Balkán-hegység, valamint a tervezett magyarországi M2 terület kritikus ökológiai folyosói, amelyeket a közlekedési infrastruktúra és a nem fenntartható földhasználat leginkább érint. Jelen tanulmányban osztrák ökológiai folyosókhoz kapcsolódó alapelveket, vadátjárók létesítésének jellemzőit, valamint egy konkrét vadátjárót mutatunk be.
A megépített autópályák, vasutak hosszú távon, alig mérsékelhető módon szakítják meg az ökológiai hálózatokat, az állatok vándorlási útvonalait, elválasztják egymástól a természetes élőhelyeket. A közutak sokféle módon fejtik ki káros hatásaikat:
- az útépítés által vagy később a gázolásból eredő pusztulás;
- a közutak hatására módosulhat az állatfajok viselkedése;
- fizikai és a kémiai környezetváltozás;
- egzotikus fajok megjelenése;
- élőhelyek elvesztése, megszűnése;
- a populációk fragmentálódása és izolációja és
- az ökoszisztémák megzavarása.
Ausztriában tekintettel arra, hogy viszonylag sűrű autópályahálózattal rendelkezik, az ökológiai összeköttetések biztosítása, a fragmentáció csökkentése már hosszú idő óta a szakértők és az állam egy kiemelt feladata. 2015-ben az Ausztriai Környezetvédelmi Ügynökség (EAA) elkezdte feltérképezni az összes létező kijelölt ökológiai folyosót a közszféra és a tudományos közösség különböző projektjei nyomán és egy integrált adatbázisba gyűjtötték össze, valamint a köz számára is elérhetővé tették az adatokat a www.lebensraumvernetzung.at online felületen. A szövetségi állam és az Európai Unió által támogatott információs platform sokféle információt, térképes adatot tartalmaz általában az ökológiai összekapcsoltságról és a kijelölt ökológiai folyosókról.
Az információs adatbázisban bemutatott ökológia folyosórendszer (1. ábra) az Ausztriában fennmaradt legfontosabb élőhelyi folyosókat mutatja be és szakértői alapnak tekintik, de jogilag semmiféle kötelezettséget nem jelentenek. Az élőhelyi folyosókat olyan tájrészletként értelmezik, ahol a természeti területek nagyfokú összekapcsolódása jellemző, beleértve az állatok vándorlása, a növények elterjedése és a kistestű emlősök, rovarok, kétéltűek és hüllők értékes élőhelyei szempontjából védett területeket. Ezekben a térségekben kevés építmény található és olyan tájelemek fordulnak elő, amelyek összekötik az erdőket és a gyepeket (www.lebensraumvernetzung.at).
Az ökológiai folyosóknak három különböző kategóriáját különítik el, folyosók, amelyek
- helyi (150 m),
- regionális (300 m) és
- szupraregionális (800 m) szinten biztosítanak kapcsolatot.
Ausztria föderatív ország, és létezik ugyan egységes, szövetségi állam szintű stratégia a biológiai sokféleség megőrzésére (Biológiai sokféleség 2030+ stratégia), amely célul tűzi ki élőhelyek összekapcsolhatóságának védelmét és ökológiai folyosók kijelölését, a földhasználat és az élőhelyek széttagoltságának csökkentését, azonban a megvalósítás nagyon fragmentált, ugyanis kilenc különböző tartományi természetvédelmi törvény teszi lehetővé. További nehézség, hogy a területi tervezés is a tartományok feladata, tehát nincs olyan, az ország egészét lefedő területi terv/területrendezési eszköz sem, amely tartalmazza az ökológiai hálózatot, ezért a szakértők arra törekednek, hogy a folyosók minél több országos szintű, bár nem kötelező érvényű tervben, fejlesztési koncepcióban megjelenjenek, mint például az osztrák erdőfejlesztési koncepcióban (Borlea et al., 2022).
A élővilág megfelelő körülmények között az autópályák aluljáróit vagy felüljáróit is használja, de természetesen a leghatékonyabb átkelést a kifejezetten állatok számára tervezett és létesített vadátjárók jelentik. Ausztriában 2249 km autópálya épült, amelyek mentén mintegy 600 híd és alagút szélesebb 15 méternél, ezeket általában a vadon élő állatok is használják. Máig 60 db vadátjáró épült, de további 18-at terveznek 2027-ig.
A klímavédelmi minisztérium iránymutatást adott ki a zöld hidak/vadátjárók megvalósítására a meglévő autópályák mentén, amelyeket jóval azelőtt építettek, hogy a fragmentációt csökkentő intézkedések fontossá váltak.
A vadátjárókat 3 csoportba sorolják:
- „A” 80 m széles, ezek interregionálisak;
- „B” 50 m széles, regionális kapcsolat;
- „C” 25 m szélességgel helyi kapcsolatot biztosítanak.
A https://www.bluehendesoesterreich.at/ osztrák weboldal további általános alapelvet fogalmaz meg a vadátjárók kialakításával kapcsolatban:
- Ahhoz, hogy a vadon élő állatok használják az átjárókat/zöld hidakat, döntő tényező a szélesség: egy vadátjárónak vagy zöld hídnak legalább 50 m szélesnek kell lennie, hogy a nagytestű állatok, például a szarvasok is használhassák. Ha az átjáró szélessége meghaladja a 80 m-t, a szerkezetet „élőhely hídnak” nevezik. Tanulmányok kimutatták, hogy a kistestű állatok, mint például a sün, a nyúl vagy a róka, sőt a rovarok és a hüllők minden fajtája szívesen fogadják a nagyméretű zöld hidakat, bár ezeket elsősorban a szarvasok igényeinek kielégítésére tervezték.
- Ideális esetben a vadátjárót az ismert vadátkelőhelyeken állítják fel. Azonban a környezetet is tudatosan kell kialakítani, például sövényeket vagy patakokat használnak arra, hogy az állatokat a vadátjáróhoz vezessék.
- Hogy az állatokat ne vakítsák és ne ijesszék meg az autók fényszórói, a zöld hidat sűrűn beültetik növényekkel elsősorban a széleken (sövény), illetve egyéb határolóelemeket is alkalmaznak. Középen általában egy szabadon átjárható zöld sávot tartanak fenn elsősorban kaszálással. Az itt kialakuló gyepen fajgazdag élőhely alakul ki, ezért a rovarok és a hüllők is használják a zöld hidakat.
A „Pöttsching” zöld híd létesítésének fő célja az Alpok-Kárpátok ökológiai folyosó folytonosságának biztosítása volt. A Pöttschinger-erdő a Rosalia-hegység előterében található. A zöld híd egy nagy összefüggő erdőterületen helyezkedik el, természetes lombhullató erdőket köt össze (elegyes tölgyes erdőkkel) mindkét oldalon. Maga az átkelő egy erdei tisztásra hasonlít. A zöld híd létesítésére amiatt is szükség volt, mert annak ellenére, hogy az Erlbach-patak az erdő szélén halad, és egy aluljárón keresztül keresztezi az S4-et, a patakmeder részben betonból van, és kísérőnövényzet sem nyújt iránymutatást az élővilág számára, így rontja az átjáró hatékonyságát. Komplex program keretében zajlik az átjárók (Erlbach-patak aluljáró, zöld híd és a felüljáró) monitoringja (kameracsapda, fény- és hangérzékelők), milyen fajok, milyen gyakorisággal használják, és az eddigi vizsgálatok alapján egyértelműen kimutatható a zöld híd mint ökológiai folyosó hatékonysága (Sedy et al., 2022).
Ha felkeltette érdeklődését a cikk, számtalan érdekes dokumentum, esettanulmány érhető el a ConnectGREEN, SaveGREEN INTERREG projektek honlapján.
https://www.interreg-danube.eu/approved-projects/savegreen
https://www.interreg-danube.eu/approved-projects/connectgreen
Összeállította: Filepné Kovács Krisztina
Felhasznált irodalom:
SaveGREEN projekt eredményei: https://www.interreg-danube.eu/approved-projects/savegreen/outputs
Borlea, S., Nistorescu, M., Doba, A., Meyer, H., Dostal, I., Jedlička,J, Nagy, M. G., Varga, A., Óhegyi, E., Kovács K.F., Weiperth, A., Kollányi, L., Valánszki, I., Fóris, E.D., Uhrinová, R., Immerová, B., Grancea, A., Danciu, A. Cosmoiu, D., Papp, C.R., Ismail, I., Bashta, A.T., Yamelynets, T., Pavelko, A., Matus, S., Galaiko, M., Danzinger, F., Moț, R., Kříček, R., Kovatchev, A., Tzvetkov, P. OT.1.3. Kézikönyv a táji összeköttetésekkel kapcsolatos enyhítő intézkedések tervezésének és végrehajtásának bevált gyakorlatairól | www.interregdanube.eu/SaveGREEN Project co-funded by European Union funds (ERDF) 4 (2022), Kézikönyv a tájak összekapcsolhatóságát érintő kárenyhítési intézkedések tervezésének és végrehajtásának legjobb gyakorlatairól, Duna Transznacionális Program DTP3-314-2.3 SaveGREEN projekt, Románia.
Sedy, K., Grillmayer, R., Plutzar, C., Danzinger, F. (2022) Local Cross-Sectoral Operational Plan. Pöttsching (Alpine-Carpathian Corridor). Part of Output T2.2 “Local Cross-Sectoral Operational Plans”, Danube Transnational Programme DTP3-314-2.3 SaveGREEN Project
https://www.bluehendesoesterreich.at/bauernlexikon/gruenbruecke-wildbruecke-wildquerungshilfe
