Mivel a mángold üzemi termesztése nem jellemző sem hazánkban, sem Európában, így kevés irodalmi adat található meg arra vonatkozóan, hogy milyen technológiával célszerű dolgozni a növény esetében.
A Szent István Egyetem Kertészettudományi Karának Zöldség- és Gombatermesztési Tanszéke a Soroksári Kísérleti Üzem és Tangazdaság Zöldségtermesztés Ágazattal együttműködésben 2019-ben mángold termesztési kísérletet állított be. A kísérlet célja volt komplex termesztéstechnológiai leírást összeállítani a hazai, kisüzemi viszonyokra.
Egy részről azt vizsgáltuk, hogy a különböző szedési gyakoriságok milyen hatással vannak a növények fejlődésére, hogy a 7 illetve a 14 naponta történő szedés eredményez-e magasabb hozamot. Felismerve a faj választékbővítésre való alkalmasságát, célul tűztük ki összehasonlítani a mángold egy zöld illetve egy piros levélnyél színű, kiskereskedelmi forgalomban kapható fajtáját. Az állományt különböző trágyaadagokkal kezeltük az optimális tápanyagutánpótlási módszer vizsgálatához.
A két alkalmazott mángold fajta a Lucullus és a Rhubarb volt. A fajtaleírás szerint a Lucullus júniustól októberig folyamatosan szedhető, húsosabb leveleit a spenóthoz, levélnyelét a spárgához hasonlóan használhatjuk. A Rhubarb fajta szedésének jellemzői megegyeznek a Lucullus fajtáéval, ellenben ez egy dekoratívabb, piros levélnyelű mángold, amely főzés után is megtartja színét.
A Lucullus fajta
A 2019-es tenyészidőszak májusa igen csapadékos volt, a talaj magas nedvességtartalma és alacsony hőmérséklete miatt az április közepén történt magvetés nem bizonyult sikeresnek, az állomány nagyon lassan és vontatottan kelt. Az ismételt magvetést egy hónappal később végeztük egy másik parcellában, ez alkalommal azonban növényápolási hibák miatt ismét meghiúsult a kísérlet indítása. A következő alkalommal magvetés helyett palántanövények kiültetése mellett döntöttünk. Mivel a palánták nevelését fűtetlen létesítményben végeztük, ezért a szakirodalomban ajánlott kiültetési időt nem tudtuk tartani, így az végül 2019. július 17-én történt. A sortávolság 50, a tőtávolság 30 cm volt.
Az állományt különböző műtrágya dózisokkal kezeltük a tenyészidőszak során a levélzöldség termesztésben széles körben alkalmazott ammónium-nitráttal. Mind a zöld, mind a piros levélnyelű fajta egy-egy parcellája 500 kg/ha, 1000 kg/ha, illetve 1500 kg/ha mennyiségű műtrágyát kapott, amelyet granulátum formájában szórtuk ki a növényekre, a tenyészidőszak során három alkalomra elosztva.
Az állományt mindössze a tenyészidőszak végén megjelenő poloskák károsították nem jelentős mertekben, ezért növényvédelmi kezelést nem alkalmaztunk. Állati kártételt csak meztelencsigák, illetve az alkalomadtán megjelenő egyéb növényevők (pl. nyulak) okoztak. A tenyészidőszak második felében hűvösebb, párásabb, nedvesebb időszakban a növények levelein megjelent a cerkospóra foltosság, ekkorra azonban az állomány általános állapota már nem tette lehetővé a szedés folytatását, így jelentős hozamkiesést nem okozott a betegség. A kísérletet 12 héten keresztül, egészen október 22-ig végeztük.
A kísérletben használt két fajta egyaránt megfelelő egészségi állapotban fejlődött egészen a tenyészidőszak végéig. Mindkét fajta erős, jó állagú leveleket hozott. A helyi termelői piacon a fogyasztók a mángoldot megismerték és szívesen vették, a levélszínre való tekintet nélkül. Hozam szempontjából azonban jelentős különbség volt a két fajta között.
Kísérleti állomány
Mindkét fajta esetében a ritkább, 14 naponta történő szedés eredményezett magasabb hozamot. A gyakrabban, 7 naponta szedett állomány vélhetően nem volt képes olyan mértékben megújulni, mint a 14 naponta szedett. A zöld fajtánál az 500 kg/ha ammónium-nitráttal kezelt parcellákon 2,59 t/ha, az 1000 kg/ha műtrágya dózissal kezelt parcellákon 2,62, az 1500 kg/ha dózisnál 2,32 t/ha hozamot mértünk. A 7 naponta szedett állományban a legmagasabb hozamot az 500 kg/ha ammónium-nitráttal kezelt parcellán regisztráltuk, de az is mindössze 2,11 t/ha volt.
A piros levélnyelű fajta műtrágyaadagtól és szedési gyakoriságtól függetlenül kevesebbet termett: a legmagasabb hozam 2,01 t/ha volt, szemben a zöld levélnyelű fajta 2,62 t/ha-os legnagyobb hozamával.
A 2019-es mángold termesztéstechnológiai és fajtakísérlet mérési eredményei alapján elmondható, hogy a szakirodalmi forrásokban megtalálható adatok alapján összeállított és alkalmazott technológia kisüzemi körülmények között alkalmas a mángold sikeres termesztésére. Az alkalmazott 50*30 cm-es térállás a kísérlet céljára és a terület adottságainak megfelelt, de kisüzemi termesztésben a hozam optimalizálásához ez módosítható, a töveket egészen 20*20 cm-ig lehet sűríteni. A mért hozamadatokat nagyobb állománysűrűségre átszámítva megkapjuk a szakirodalomban is leírt, akár 50-80 t/ha-os hozamot.
A tapasztalatok az mutatják, hogy az 1000 kg/ha ammónium-nitrátos műtrágya adagot nem javasolt túllépni. Megállapítható továbbá, hogy nem célszerű hetente szedni a leveleket, mivel a 14 naponta történő szedés mellett jobban meg tud újulni az állomány, anélkül, hogy a levelek elöregednének. A fajtaválasztásnál figyelembe kell venni, hogy a zöld levélnyelű Lucullus fajtával magasabb hozamot lehet ugyan elérni, de választékbővítésre érdemes – még ha kisebb területen is – a Rhubarb, piros levélnyelű fajtát is termeszteni, mivel a fogyasztók ez utóbbit is szívesen megveszik, a 2019-es termőidőszakban kistermelői piacon 200 forint/csokor áron került értékesítésre.
