A manapság oly gyakran emlegetett egészséges táplálkozás alapja a különböző zöldségek, gyümölcsök, kertészeti termékek fogyasztása. Jelentőségük abban rejlik, hogy alacsony zsír- és energiatartalmuk mellett legtöbbjük az emberi szervezetre pozitív hatású anyagot is tartalmaz. A gombafélék ebben kiemelkedők, magas az esszenciális aminosav-tartalmuk , valamint tartalmazzák a D-vitamin előanyagát, az ergoszterolt, ami segít megelőzni a D-vitamin hiány kialakulását.
Magyarországon a legnagyobb mennyiségben csiperkegombát fogyasztunk, aminek nagy előnye, hogy nem szezonális termék, termesztése az év 12 hónapjában folyamatosan zajlik. Ez a termesztési mód azonban kedvez a gomba károsítóinak a felszaporodásban. Ezek lehetnek állati károsítók, vírusok, baktériumok, valamint gombák, közülük a legnagyobb gondot a megjelenő gombabetegségek okozzák, ezek a szárazmólé, a nedvesmólé, a pókhálós penész és a zöldpenész betegségek.
Közülük, talán a legismertebb és leggyakrabban megjelenő a szárazmólé betegség, melynek kórokozója a Lecanicillium fungicola nevű gomba. Megjelenésekor a gombákból az úgynevezett „puffancsok” alakulnak ki, ezek kemény tapintású torz képletek, amik eladhatatlanok.
Az előzőhöz hasonló betegség a nedvesmólé betegség, melynek kórokozója a Mycogone perniciosa. Megjelenésekor szintén puffancsok képződnek a gombatestek helyett, de ezek a képződmények nagyobbak, nedves tapintásúak, sőt gyakori, hogy felületükön sárgás-barna, vízből és a benne oldott tápanyagokból álló cseppecskék jelennek meg.
Az utóbbi években egyre növekvő jelentőségű betegség a pókhálós penész betegség, aminek megjelenését a Dactylium dendroides kórokozóhoz kötjük. Jellemző tüneteként a termesztőközegen vékonyszálú fehér, pókhálószerű szövedék jelenik meg, ami spóraképzéskor enyhén rózsaszínűvé válik. A probléma, hogy a beszőtt gombatestek kidőlnek és elhalnak, ezzel teméskiesést okozva.
A legsúlyosabb károkat a gombás betegségek közül a zöldpenész betegség okozza, melyet hazánkban két kórokozó is előidézhet, ezek a Trichoderma aggressivum f. europaeum és a Trichoderma agressivum f. aggressivum. A kórokozó micéliuma a fertőzést követően átszövi a termesztőközeg egészét, azonban ez hosszú ideig nem észrevehető, mivel a micéliuma a csiperkegombáétól szemmel nem elkülöníthető. Termőre fordításkor azonban a zöld spórái tömegesen jelennek meg és súlyos esetben a termesztőfelület teljes egészét befedik, amin így csiperkegomba-fej már nem képes képződni.
Velük szemben az egyetlen valóban hatásos védekezési mód a megelőzés, vagyis olyan zárt technológia létrehozása, amelyben fokozottan figyelünk az üzemi higiéniára és a komposztálás jó technológiájára. A komposztgyártás során a gombabetegségek megjelenésének megelőzésére az egyik legsikeresebben alkalmazott módszer a hőkezelés. Ugyanis a kórokozók spórái a komposztkészítés II-es fázisában, a pasztőrizálás során tartott csúcshőmérsékleten (57-58 °C), magas ammónia koncentráció mellett elpusztulnak. Ezt követően a termesztés során fontos az eszközök, szerszámok használata után történő fertőtlenítés, a gombaszedők higiéniájának fokozása, a komposzt hőmérsékletének szabályozása és a vektorok számának csökkentése. Ezek együttesen segíthetnek a kártételi küszöb alatt tartani a fertőzés mértékét, azonban betartásuk a hazánkban elterjedt pincés termesztési technológia mellett nehezen megoldható.
Kémiai védekezés is lehetséges a kórokozókkal szemben, erre hazánkban jelenleg két készítmény használható. Az itthon már régóta ismert prokloráz-Mn hatóanyagú Sporgon 50WP és a 2018-ban engedélyt kapott metrafenont tartalmazó Harvinta. A régebbi készítménnyel kapcsolatban az utóbbi időben azonban probléma merült fel, a pókhálós penész betegség ellen már több termesztő szerint sem nyújt kellő védelmet, mivel a hatóanyaggal szemben ellenállóvá vált. Erre lehet megoldás a Harvinta, melynek nagy előnye, hogy védelmet nyújt a prokloráz-Mn-ra rezisztens kórokozó ellen.
A prokloráz-Mn és a metrafenon hatását több kísérlet is vizsgálta a termesztésben megjelenő gomba kórokozókra (Lecanicillium fungicola, Mycogone perniciosa, Dactylium dendroides, Trichoderma aggressivum), valamint a termesztett csiperkegomba (Agaricus bisporus) termésmennyiségére.
E kísérletek bizonyították, hogy a prokloráz-Mn hatóanyag zárt körülmények között gátolja a kórokozók és a csiperkegomba micéliumának növekedését is. A metrafenon a csiperkegombára nem volt hatással, azonban a kórokozók esetén a hatás szemmel is látható volt, a kezelt telepek növekedése és a spóraképzés erősen lemaradt a kezeletlen telepekétől.
Kisparcellás termesztési kísérletek során azonban a hatóanyagok ettől eltérő hatást mutattak. Két betegség jellegzetes tüneteit nem csökkentette egyik készítmény sem, ezek a száraz- és a nedvesmólé betegségek voltak, melyek minden kezelés esetén 100%-os terméskiesést okoztak.
A többi betegség jellemző tünete ugyan nem jelent meg a kísérlet során, de az általuk okozott terméskiesés még így is mérhető volt. A metrafenon egyes betegségek, így a pókhálós penész és a zöldpenész betegség által okozott terméskiesést csökkentette, a prokloráz-Mn azonban egyik kórokozó ellen sem bizonyult kellően hatékonynak.
Fontos elmondani azt is, hogy a fertőzésmentes csiperkegombára termesztési körülmények között egyik készítmény sem gyakorolt semmilyen mértékű gátló hatást, annak termésmennyiségét nem csökkentették. A termelőknél néhol felmerülő problémákat tehát nem közvetlenül a hatóanyagok, hanem azok nem megfelelő kijuttatása okozhatja.
Összességében elmondható, hogy a jelenleg forgalomban lévő hatóanyagok bár csökkentik a fertőzés mértékét, mégsem elegendőek a teljes körű védelemhez, ezért szükség van a választék további bővítésére más alternatív hatóanyagokkal.