A világon közel 6 millió ha-on termesztenek paradicsomot, az évente betakarított mennyiség megközelíti a 200 millió tonnát. A világ legnagyobb paradicsomtermesztője Kína, ezt követi Törökország, Egyiptom, Irán és az Egyesült Államok.
Európában félmillió hektárra tehető a termőterület, legnagyobb felülettel Olaszország rendelkezik, ezt követi Spanyolország, Portugália, Görögország, majd Hollandia. Ez utóbbi ország 1 millió tonna/évi termésének 90%-a zárttéri termesztésből származik, ebből adódóan a legmagasabb a termőfelületre számított termésátlaga (Fruitveb, 2018). Míg a hollandok a fejlesztések során a jobban gépesíthető és klíma vezérelhető üvegházakat részesítették előnyben, addig a déli államok (Spanyolország, Olaszország, Portugália) a kisebb beruházást igénylő, de hőmérséklet szempontjából kevésbé jól szabályozható, műanyag borítású termesztőberendezéseket építették.
Nálunk gyakorlatilag étkezési szabadföldi paradicsomtermesztés nincs, a közel 1 600 ha-on ipari célú termesztés folyik. Az éves termés (250 000 tonna) fele a 400 hektárnyi hajtatófelületről származik. Egyre nagyobb a jó klímaszabályozású üvegházak részaránya, a kevésbé korszerű fóliával borított termesztő létesítményekkel szemben. A technikai színvonalból, a tenyészidő hosszúságából (ültetési idő) és a termesztett fajtatípusból adódóan nagy a termésátlag szórása, 20-25 kg/m2-től 70-75 kg/m2-ig terjed, a legkorszerűbb, diffúz üveggel borított házak esetében a 70 kg-ot is meghaladja.
A fejlesztéseknek köszönhetően várhatóan Európában még nagyobb konkurencia fog kialakulni a hajtatott paradicsom piacon, köszönhetően a lengyel és a Skandináv országokban nagy felületen megvalósuló, korszerű, pótmegvilágításos hajtatási technológiáknak.
Míg korábban a téli, kora tavaszi időszakban 50-70 grammos bogyóméret volt a kínálat, napjainkra jelentősen változott a kereslet, ami az egészen apró 10-12 grammos baby szilva fajtáktól a 15-30 grammos cherry és 35-40 grammos koktél fajtákon keresztül, a 140-150 grammos fürtös és bogyós fajtákig terjed, de van igény a 200-250 grammos húsparadicsomokra is. A keresletből adódóan egyre bővül a színválaszték is (sárga, narancssárga, lila és cirmos), és a korábban szinte kizárólagosan termesztett lapított gömb forma mellett nagy a kínálat szilva, hengeres (San Marzano, illetve Lucullus típus) és körte alakú fajtákból is. Noha még sok a kifogás a hajtatott paradicsom ízével kapcsolatban – ami csak részben vezethető vissza fajtatulajdonságra – a nemesítők édesebb és savanyúbb ízű fajtákat is ajánlanak termesztésre, az ezek iránti igény is gyorsan növekszik.
A változó technikai színvonal, az egyre bővülő fajtaválaszték, a növekvő konkurenciából adódó kisebb haszon sokkal pontosabb, fajtatípusra, nem egy esetben fajtára megválasztott technológia alkalmazását feltételezi a termesztőktől. Ezeknek a technológiáknak meghatározó eleme a virágok termékenyülését elősegítő beavatkozások szakszerű alkalmazása!
A paradicsom virágának morfológiája és termékenyülésének biológiája
A paradicsom virágzata bogas szerkezetű, botanikai szempontból álfürt, a gyakorlatban egyszerűen csak fürtnek nevezzük, mint a Solanaceae család többi tagjára az 5-ös szám a jellemző. Az első virágzat általában az 5-7. levél után jelenik meg, egy fürtön normális körülmények között 5-8 virág alakul ki (1-2. kép). (Előfordulhat ennél lényegesen nagyobb virágszám is vadfajoknál, vagy kedvezőtlen környezeti hatás következményeként, például különösen nagy napi hőingadozás hatására.)
1. kép: Jól bekötött paradicsomfürt
2. kép: Jól bekötött fürtök
A portokok csövet képezve helyezkednek el a bibe körül, felnyílásukkor szabadul ki a pollen. (Ha a portokban nem képződik pollen, tényleges hímsterilitásról beszélünk, amiért közel 40 gén a felelős. Létezik úgynevezett funkcionális hímsterilitás is, amikor a portokban képződik pollen, de a portok nem nyílik fel, vagy nem kellően fejlett.
A bibeszál hosszúsága változó. Egyes vadfajokra jellemző, hogy meglehetősen hosszú bibe fejlődik, eltávolodva a portoktól, ami nagymértékben megnehezíti az önbeporzást. A gyakran tapasztalható, a többi Solanaceae családba tartozó fajhoz viszonyított rosszabb kötődés a paradicsom esetében elsősorban ezzel a morfológiai tulajdonsággal magyarázható. (A bibeszál mesterséges megnyújtása akár kémiai úton, akár nemesítéssel – ami fajtaelőállításnál előny lehetne – más szempontok miatt, így a termesztést is figyelembe véve előnytelennek bizonyult.) A hosszú bibéjű egyedek (típusok) esetében gyakori az idegen megporzás.
A bibe már a virág kinyílásakor termékenyülésre képes, és ezt a tulajdonságát akár 8-10 napig is megtartja. A pollennek a bibére történő tapadását, és a pollen-csíratömlő képződését a bibén képződő ragadós váladék (szekrétum) elősegíti. A bibére kerülő pollenszemcse néhány óra elteltével tömlőt fejleszt, és ezt 50 órával követően a petesejt megtermékenyül. Az első sejtosztódás kb. a megporzást követő 94-100. órában történik meg, azaz a megtermékenyülés után 44 órával (kb. a második napon).
A paradicsom genetikai tulajdonságaiból adódóan, a fajták lehetnek generatív jellegűek és lehetnek vegetatív típusúak, azaz erős lombnövekedésre hajlamosak – ezeket a tulajdonságokat a fajtakatalógusok legtöbbje jelzi. Ennek figyelembevételével kell az egyes környezeti tulajdonságokat változtatni és szabályozni a fajta kiegyenlített növekedése érdekében.
Virágzást és termékenyülést befolyásoló környezeti tényezők
A virágzást, a pollenképződést és magát a bibe termékenyülését a genetikai tulajdonságokon kívül számos környezeti tényező is befolyásolja. A termesztési gyakorlatban tapasztalható elhúzódó virágképződés és virágzás, rossz termékenyülés legtöbbször ezekre az okokra vezethető vissza (3. kép).
3. kép: Rossz terméskötődés
A klimatikus tényezők közül mind a fény, mind a hőmérséklet jelentős hatással van a virágképződésre és magára a megtermékenyülés folyamatára. 10 órás napi megvilágítás szükséges ahhoz, hogy a paradicsom esetében a virágzás bekövetkezzen, aminek erőssége 200 J/m2/nap legyen. Ennek kb. a felét a paradicsom lombozat fenntartásához használja fel, a másik 100 J/m2/nap mennyiséget a virágzás igényli. 150-200 W/m2 (5 000 lux) fényintenzitás alatt rossz a kötődés.
A terméskötődés hőmérsékleti alsó határa 13-14 ºC, a maximális értéke 30 ºC. A légtér hőmérséklete minél inkább a maximum és minimum érték átlaga közelében van (21-22 ºC), annál biztosabb, gyorsabb és jobb a termékenyülés. Rossz pollenképződést okozhat a nagy hőmérsékletingadozás, ami első sorban a fűtés nélküli, illetve a vészfűtési szintre méretezett fóliasátrak esetében fordul elő.
A páratartalom optimális értéke a tenyészidő elején a virágzásig 65%, később 60%. A túl párás levegő a pollen csomósodásához vezet, a szárazabb esetében rosszabb a pollen csírázása, továbbá nem, vagy kevesebb szekrétum képződik, aminek következtében nem megfelelő a pollennek a bibéhez történő tapadása.
Maga a levegő összetétele, így a széndioxid koncentrációja közvetlenül a virágzást és terméskötődést nem befolyásolja, de a fürt és maga az egész növény erősebb lesz azáltal, hogy növeli a bogyók és a levélzet szárazanyagtartalmát.
A talajtényezők is fontos szerepet játszanak a virágképződésben és a megtermékenyülés folyamatában. A közeg nedvességtartalmának napi 7-9%-os ingadozása szükséges éjjel-nappal, az ennél nagyobb eltérés a generatív fejlődését fokozza, kisebb a vegetatív növekedést segíti elő.
Tápanyagok közül a nitrogén, bőséges vízellátás mellett a lombnövekedést segíti, egy határon túl virág- és terméselrúgást okozhat. A foszfor a generatív szervekre van kedvező hatással (1. táblázat). A tömény talajoldat (izolált termesztésnél a tápoldat) a virágképződést és terméskötődést serkenti, tápoldatos termesztésnél jó lehetőséget kínálva a növény vegetatív-generatív egyensúlyának szabályozásához.
- táblázat: A paradicsom fejlődését befolyásoló tényezők hatása
| Generatív fejlődés | Fejlődést befolyásoló tényező | Vegetatív hatás |
| Klimatikus tényezők | ||
| sok fény | fényerősség | fényhiány |
| hosszú | megvilágítás időtartama (nap hossza) | rövid |
| rövid hullámhosszú sugarak (uv. tartomány) | fényösszetétel | hosszú hullámhosszú sugarak (infravörös tartomány) |
| alacsony (13-14 0C-ig) | hőmérséklet | magas (30-35 0C-ig) |
| nagy | napi hőingadozás | alacsony |
| alacsony | páratartalom | magas |
| Edafikus tényezők | ||
| kevés | talaj víztartalom | sok |
| magas | talajoldat (tápoldat) töménysége | alacsony |
| kevés | nitrogén | sok |
| sok | foszfor | kevés |
| Technológiai tényezők | ||
| fokozza | gyökerek szaggatása | csökkenti |
| nagy | terhelés | kicsi |
| ritka | növény térállás | sűrű |
| növeli | szár tekerése | csökkenti |
| növeli | levelezés | mérsékli |
Technológiai munkák hatása a virágzásra, termékenyülésre
A virágok megjelenését nagymértékben befolyásolják a palántanevelés körülményei, ugyanis a virágzat-szövetének differenciálódása már ekkor megindul. Ezért a palántanevelés körülményei, a fény- és hőmérsékleti viszonyok, beleértve a tápkockák szétrakását is (ültetés előtt 15-20 db/m²) meghatározó.
Ültetéskor a tenyészterület megválasztásával, később a metszéssel, az oldalhajtások nevelésével hatást gyakorolhatunk a fejlődés és növekedés irányára. Ezt figyelembe véve a javasolt növénysűrűség télen 2-2,5 db/m2, nyáron 3,3-4,2 db/m2, tavasszal 2,8-3 db/m2 hajtásvég, amit az oldalhajtások fokozatos meghagyásával érhetünk el.
Az egyre inkább kiszoruló tekergetés (a növény szárának a zsineg köré történő igazítása) a generatív jelleget erősítette. Az azt helyettesítő gazdaságosabb klipszezés a vegetatív irányba befolyásolja a fejlődést.
A meglehetősen sok munkát jelentő levelezés (alsó, idősebb, funkcióképtelen levelek eltávolítása), akárcsak a tetejezés (a tenyészidő végén a hajtásvég eltávolítása) fokozza a generatív jelleget, intenzívebb lesz a virágképződés.
Az erősen leterhelt, fürttel és bogyóval a lombozathoz képest nagymértékben berakódott tő nehezen tud további zöldtömeget fejleszteni, újabb fürtképződés és virágzás generálódik. Ez leginkább a generatív jelleggel bíró fajtáknál okozhatja a hosszanti növekedés leállását, a levélképződés lassulását. Ilyenkor olyan drasztikus módszerek alkalmazására is sor kerülhet, mint a fürtök csonkolása, esetleg eltávolítása.
