Lombtrágyázás a zöldségtermesztésben

• Relatív-tápanyaghiány jelenségek esetén, amikor a talajban, a gyökérközegben jelen vannak a tápanyagok, csak a növénybe jutásuk belső (növényi) és külső (környezeti) okok miatt gátolt.
• Átmeneti tápanyaghiány van a gyökérközegben, amikor gyorsan kell a hiányzó tápanyagok pótlásáról gondoskodni.
• Létezik egy jelenség, főleg hajtatásban, amikor nagyon gyors a növekedés, ebből adódóan rövid idő alatt sok tápanyagot kellene a gyökereknek szállítani, amire nem képesek. Magnézium és nitrogén esetében szokott előfordulni, ilyen esetben kialakulhat egy átmeneti hiány a hajtásokon is.

Lombtrágyázással elsősorvban a mikro- (cink, bór, molibdén, mangán, réz) és mezoelemeket pótoljuk (vas, kén, magnézium), ugyanakkor ismert néhány olyan eset, amikor érdemes a makroelemeket is levélen keresztül adni. Fontos megjegyezni, hogy a levéltrágyázás nem helyettesíti a talajon keresztüli trágyázást, annak csupán kiegészítője!

A levélen keresztüli tápanyagfelvétel kétféle módon történhet: diffúzióval és aktív transzport útján.  A diffúziós tápanyag-hasznosulás egyszerű fizikai törvényen alapszik, a tápanyagok áramlása a nagyobb koncentrációjú hely irányából a hígabb irányába tart. A mozgás intenzitása függ a koncentráció különbségétől és a hőmérséklettől. Ilyen módon az egész levélfelületen keresztül történhet tápanyagfelvétel, ami a gázcserenyílások közelében a nagyobb hidratáció és vékonyabb kutikula következtében intenzívebb.

Az energia befektetéssel történő, aktív transzport útján megvalósuló tápanyagfelvétel – amihez az ATP molekulák biztosítják az energiát – a levél felületén található, úgynevezett kötőpontokon történik, melyek a gázcserenyílások közelében sűrűbben helyezkednek el. Ezeken a pontokon a felvétel ütemét alapvetően az asszimiláció intenzitása befolyásolja, kisebb mértékben a tápelem (ion mérete).

Milyen előnyökkel esetleg hátrányokkal jár a lombtrágyázás?

Lombtrágyázás előnye:

• a tápanyagfelvételt gátló tényezők, mindenekelőtt a talajtényezők, nem vagy csak kismértékben érvényesülnek. Így kedvezőtlen talajszerkezet mellett, szárazság esetén, vagy a kedvezőtlen kémhatás ellenére is a kijuttatott tápanyagok hasznosulni tudnak. Lényegesen kisebb mértékben befolyásolja az elemek felvételét más ionok koncentrációja, például néhány közismert ionantagonizmus (pl. meszes talajok, egyoldalú trágyázás, stb.).
• Hatása gyors, az adott tápelemektől és a növény egészségi állapotától, korától függően 1-2 nap. Ebből adódóan jó és hatékony beavatkozási lehetőség a fenológiai és technológiai folyamatok szabályozására is.
• Segítségével kedvezően befolyásolható a gyökerek növekedése, működése, mindenekelőtt tápanyagfelvétele. Ezáltal javítható a talajból történő tápanyagok felvétele és hasznosulása.

Hátránya:

• Sok esetben hangsúlyozzák olcsóságát. Mégis a gyökéren keresztüli tápláláshoz képest költségesebb, mert maguk a lombtrágya termékek is drágábbak, mint a talajtrágyák, továbbá egy-egy alkalommal csak kisebb mennyiség juttatható ki belőlük, ebből adódóan többszöri munkát jelent. Bár a lombtrágyák jelentős része más készítményekkel (pl. növényvédő szerek) keverhetők, egyszerre adhatók, ilyen tekintetben nincs jelentős költségnövekedés.

Lombtrágyázással csak kis mennyiségű tápanyagot (híg koncentrációt) lehet hatékonyan kijuttatni. Növénykultúrától és tápelemektől függően a teljes igény:

• nitrogénből, foszforból és káliumból 1-3%-át,
• magnéziumból, kalciumból 10%-át,
• kénből és vasból 40-50%-át,
• mikrolemekből (bór, mangán, cink, molibdén, stb.) 80-90%-át.

A fentiekből adódóan – a költségeket átszámítva egységnyi kijuttatott tápanyag mennyiségre – drágább trágyázási megoldásnak tekinthető, mint a talajon keresztüli tápanyag-utánpótlás, ugyanakkor hatékonysága és egyéb előnyei miatt nagy jelentősége van a növénytermesztésben.

 A zöldségtermesztésben (hajtatás és szabadföldi termesztés) mely esetekben van a lombtrágyázásnak különös jelentősége, nagy hatékonysága?

A palántanevelésben többnyire tiszta tőzeget vagy tőzegkeverékeket használunk, amelyek nagy abszorpciós kapacitásukból adódóan erősen megkötik a tápanyagokat, ebből adódóan nehezebben hasznosíthatóak. Főleg a foszfor esetében áll fenn annak veszélye, hogy lekötődik és hiánya következtében a palánták fejlődésben visszamaradnak, a növények gyökérrendszere fejletlen, később kezdenek virágozni, rendszerint rosszul is kötnek.

Ilyen esetben a tápkockaföldbe kijuttatott tápanyagokat a gyökérzet nehezebben és csak késéssel tudja hasznosítani, ami a gyengébb minőségen kívül a palántanevelési időt is jelentősen megnöveli. Ilyen esetben a levélen keresztül, híg oldat (0,2-0,3%) formájában adott foszfor hatásosabb, mint a tápkocka tápoldatozása, hatása néhány nap után már érzékelhető.

Ismert jelenség hajtatásban, de szabadföldön is, hogy a paprika, a paradicsom, a dinnye és az uborka palánták alsó levelei a kiültetést követő megsárgulnak.  Minél kisebb tápkockában neveltük a palántát, különösen, ha szálas palántát ültetünk, a jelenség annál feltűnőbb, ami azzal magyarázható, hogy a hideg talajban a gyökértevékenység lelassul, a felszedéskor megsérült gyökerek nem képesek a talajból a tápanyagokat olyan mennyiségben felvenni és továbbítani, mint ahogy azt a meleg fólia alatt illetve szabadban, napsütéses időben a fejlődő lombozat igényelné.

Ilyen esetben a kiültetést követő napon végzett lombtrágyázás jó hatású, átmenetileg helyettesíti a funkciójában korlátozott gyökereket. Tekintettel arra, hogy a tápanyagfelvétele zavara valamennyi tápelemet érinti, célszerű komplex (valamennyi növényi tápelemet tartalmazó) lombtrágyát használni.

Gyakori jelenség a kertészeti növényeken a kalciumhiány betegség (bogyófoltosodás paprikánál és paradicsomnál, levélszél barnulás fejes salátánál, stb.), az esetek döntő többségében nincs összefüggésben a talaj mésztartalmával. A tápanyag felvétel hiánya (zavara) környezeti okokra vezethető vissza, a gyökerek nem tudják a talaj mésztartalmát hasznosítani. Ilyenkor lombozatra kijuttatott kalciumtrágya, ha sokszor nem is szünteti meg teljesen a betegséget, de jelentősen mérsékelheti.

A mikroelemekből (cink, mangán, molibdén, réz, bór) a növény nagyon keveset igényel, hektáronként mindössze 1-2 kg-ot, a félmikroelemekből (vas, kén, magnézium) többet (20-50 kg/ha) a mikroelemek tízszeresét. Nehéz megérteni ilyen formán ezeknek az elemeknek a hiányát, hisz porral (levegő szennyezéssel) és az öntözővízzel is kerül annyi a talajba, mint amennyit a növények igényelnek.. Egyetlen magyarázat csak az lehet, hogy a gyökerek a rendelkezésre álló tápelemeket nem tudják felvenni a talajból, mert pl. más elemek, amelyekből túl sok van, a növénybejutásukat gátolják.

A jelenséget idegen szóval ionantagonizmusnak (tápanyag-ellentétnek) nevezzük, ilyen esetben is hatásos és gazdaságos lehet a lombtrágyázás. Célszerű csak a hiányzó tápelemet kijuttatni, mivel más tápelemekkel is dúsított lombtrágya az antagonizmus jelenséget esetleg tovább fokozza!

Gyors vegetatív növekedés esetén a nitrogén (magnézium) hiánya is megjelenhet. Előfordul uborkánál, paradicsomnál, hajtatásban sárgadinnyével, hogy nem az alsó, hanem a hajtáson mutatkozik. Az intenzív hajtásképződéshez szükséges nitrogént a gyökérzet csak lassabban képes felvenni például a hideg talajból, ezért átmeneti hiány következtében a felső levelek is megsárgulnak. A lombozatra juttatott nitrogén (0,5%-os nitrát-nitrogén) megszüntetheti a hiányt, a levelek gyors visszazöldülését eredményezheti.