Az elmúlt években a zöldségtermesztés színvonalának növekedésében kétségtelenül meghatározó szerepe volt a szakmai alapokra helyezett, divatos szóval az okszerű műtrágya felhasználásnak. A pontosabb mennyiségi számítások mellett, szakszerűbben történt a műtrágyák megválasztása, de a kereskedelem is hozzájárult a fejlődéshez a széles választékban kapható, korszerű műtrágyákkal.
Trágya megválasztása
Az agrokémiában a tápanyag-utánpótlás kapcsán négy elemet szokás figyelembe venni, az előző részben tárgyalt mennyiség mellet, a trágyaösszetételt, a trágyakijuttatás időzítését (trágyamegosztást) és a kijuttatás, illetve bemunkálás módját.
A kereskedelemben kapható széles választék előny is, de gyakran meglehetősen nehéz feladat elé állítja a paprikatermesztőket, nem is beszélve a gyakran egymásnak ellentmondó, egymást túlharsogó reklámokról. Eligazodás a széles választékban csoportosítás nélkül lehetetlen, a jobb áttekinthetőség érdekében:
- összetételük,
- halmazállapotuk,
- oldékonyságuk és
- felvehetőségük szerint szokás rendszerezni.
A műtrágyák felosztásánál a leggyakoribb, és általánosan elfogadott a hatóanyag (összetétel) szerinti csoportosítás. Egyszerű, egyedi vagy monoműtrágyáknak nevezzük az egy vagy két hatóanyagot tartalmazókat. Az egy hatóanyagot tartalmazó nitrogénműtrágyákat – a nitrogén kémiai formájától függően – további négy csoportra szoktuk osztani (ammónia-nitrogént, nitrát-nitrogént, ammónia + nitrát-nitrogént és amid hatóanyagú nitrogént tartalmazók), hangsúlyozni kell, hogy valamennyi alkalmas a szabadföldi paprikatermesztéshez.
A csak ammónia-nitrogént tartalmazók (pl. ammónium-szulfát 20-21% N) erős savanyító hatásuk miatt a hagyományos talajos termesztésben kevésbé használatosak, ugyanakkor a tápoldatos termesztésben (elsősorban hajtatásban), a pH szabályozása miatt, továbbra is fontos komponensei a tápoldatoknak. Az ammónium-klorid, a klórnak a paprikára gyakorolt toxikus hatása miatt nem ajánlott.
A csak nitrát-nitrogént tartalmazók közül ismert, de a paprikatermesztésben nem ajánlott a chilei-salétrom (nátrium-nitrát) a nátrium szikesítő hatása, a műtrágya magas sóindexe miatt.
A legnagyobb mennyiségben gyártott és a paprikatermesztésben is használatos nitrogénműtrágya az ammónium-nitrát. A tiszta ammónium-nitrát 34% nitrogént tartalmaz, vízben tökéletesen oldódik, de a talajt savanyítja, ezért használata a paprika esetében csak meszes, lúgos talajon javasolt, ugyanakkor mészkőporral vagy dolomittal kevert változata (25-28% N) mészammon-salétrom (többféle márkanéven ismert), mindenféle talajon számításba jöhet a paprikánál.
A karbamid [CO(NH2)2] használata, a magas hatóanyag-tartalma miatt (46-47%) igen gazdaságos, de mellékhatásai miatt nagyobb körültekintést igényel. Vízben jól oldódik, két változatát forgalmazzák: a kristályos változat oldott (permet, lombtrágya) formában, a szemcsézett talajtrágyaként jöhet számításba. Használata során a paprika esetében gyakori a perzselés.
A foszfor monoműtrágyák közül legismertebb, a szántóföldi növénytermesztésben és a kertészetekben is használatos szuperfoszfát (kalcium-hidrofoszfát) műtrágya, amelyet csomósodása és gyors lekötődése miatt inkább szemcsézett formában forgalmaznak. Úgy a szimpla szuperfoszfát (18-20% P2O5), mint annak koncentrált változatai a szabadföldi paprikatermesztés trágyázási rendszerébe jól beilleszthetők, alapműtrágyáknak tekinthetők.
A számításba jöhető káliumműtrágyák alapvetően három nagy csoportra oszthatók attól függően, hogy a káliumnak kénsavas (kálium-szulfát), sósavas (kálium-klorid) vagy salétromsavas (kálium-nitrát) sójáról van szó.
A kálium-klorid, ismertebb nevén kálisó műtrágyák elsősorban a szántóföldi növények tápanyag-ellátásánál bírnak nagyobb jelentőséggel, tekintettel arra, hogy a klórra – a dohány és a burgonya kivételével – nem érzékenyek. Ezzel szemben a kertészeti növények általában klórérzékenyek, esetükben előnyösebb a szulfát típusú műtrágyák használata. De! Őszi alaptrágyázáshoz, különösen laza szerkezetű talajok esetén, ahol a klór a téli csapadék hatására gyorsan kimosódik, használhatók. 40 és 60%-os, ritkán 50%-os hatóanyag-tartalommal kerülnek forgalomba, színük, attól függően, hogy milyen egyéb ásványokat tartalmaznak, lehet világos szürke vagy vörös.
A kálium-szulfátok 50% körüli hatóanyag-töménységgel előállított műtrágyák, üledékmentes vízoldékonyságuk változó. A kéntartalmukból adódóan a kertészeti, így a paprikánál is jelentkező kénhiány megelőzésére, illetve megszüntetésére alkalmasak.
Az intenzív zöldségtermesztésben, így a hajtatásban és a szabadföldi tápoldatos paprikatermesztésben is (1. kép), a kálium-nitrát az egyik legelterjedtebb káliumtrágya. Szilárd formában kiszórva, valamint tápoldatozásra és lombon keresztüli növénytáplálásra is alkalmas. Kísérőanyaga a nitrogén, gyorsan hasznosuló nitrogénforma (nitrát), amely elősegíti más elemek felvételét is. A káliumtrágyák közül elsősorban fejtrágyázáshoz jöhet számításba, legmagasabb az árfekvése.
Az összetett (kevert) műtrágyák csoportján belül megkülönböztetjük a paprikatermesztésben is fejtrágyaként alkalmazott, vízben tökéletesen oldódó komplexeket, amelyek lényegében valamennyi növényi tápanyagot tartalmazzák. Ezek jelentősége a kertészeti termesztésben nagy, magas árfekvésük miatt, használatuk csak a nagy értéket előállító, zöldségkultúrákban – így a paprikatermesztésben – gazdaságos. Szerepüket a vízkultúrás, de a tápoldatos termesztésben is gazdasági okok miatt egyre inkább az egy és két hatóanyagot tartalmazó készítmények veszik át.
Egyéb, a paprikatermesztésben jelentőséggel bíró műtrágyák a magnézium miatt a magnézium-nitrát és a keserűsó, a kalcium miatt a kalcium-nitrát. Jellemzőjük, hogy vízben maradék nélkül oldódnak, ebből adódóan lombra és tápoldat-bekeverésre kiválóan használhatók.
A mikroelemhiány pótlására javasolt készítmények közül az egy-egy mikroelemet tartalmazók általában hiánytünetek kezelésére, gyógyításra alkalmasabbak, szemben a több elemet tartalmazókkal, amelyek hiánybetegségek kialakulásának megelőzésére és kondicionálásra jöhetnek számításba.
A mikroelemek kémiai formáját tekintve vannak egyszerű (valódi) sók és kelát formát tartalmazó trágyák. A sók, többnyire szulfátok, lassabban érvényesülnek, könnyen lekötődnek. A kelátok összetett vegyületek, a mikroelemet, mint a rák ollója (nevük is innen jön, „kelat”) védik, ionos formában tartják. Az ilyen forma megkönnyíti átjutásukat a levélszöveten, gyorsabbá teszik a felszívódást. A kelatizált trágyák lényegesen drágábbak, de további előnyük, hogy szélesebb pH tartományban is sikeresen használhatók, szemben az egyszerű sókkal.
Nálunk forgalomban lévő műtrágyák döntő többsége szilárd halmazállapotú, zsákos, illetve ömlesztett formában kerül a kereskedelembe, a folyékony műtrágya felhasználás nem éri el az 20-25%-ot. Lényegében a mikroelemeket tartalmazó lombtrágyák kivételével a paprikatermesztésben is csak szilárd műtrágyák használatosak.
Termesztés technológiai szempontból a műtrágyák fontos tulajdonsága az oldhatóságuk, azaz a vízben történő oldásuk során mennyi, a hatóanyag hány százaléka oldódik fel, illetve mekkora részarány az, ami oldhatatlan formában visszamarad. A vízben jelentős maradékkal oldódók közé soroljuk a legtöbb műtrágyát, amelyeket szilárd formában juttatunk talajba (például szuperfoszfát, mészammon-salétrom stb.). Másik csoport a vízben jól, de kis maradékkal oldódók, amelyek szűrés után alkalmasak tápoldatként, szórófejekkel történő kijuttatásra, de csepegtető testeken keresztül kijuttatva jelentős dugulást okozhatnak. Ide tartozik több igen népszerű, paprikatermesztésben, főleg fejtrágyázásra használt komplex. Vízben tökéletesen oldódó, vagy tápoldatozó műtrágyák csoportját azok a készítmények alkotják, amelyek 100%-ig, vagy legalább 99,98-ig feloldódnak, azaz 1 kg műtrágyából legfeljebb csak 0,2 gramm marad vissza. Ezek képezik a csepegtetőn keresztüli tápoldatozás műtrágyáit a szabadföldi paprikatermesztésben.
A kertészeti termesztésben, így a paprikatermesztésben sem cél mindig a műtrágyákkal bevitt tápanyagok gyors, esetenként azonnali hasznosulása. Az úgynevezett lassított (retardált) hatású műtrágyákat, amelyek tápanyagtartalmukat, mindenekelőtt a nitrogént lassan, fokozatosan teszik a növények számára felvehetővé, egyre több területen alkalmazzák. Használatukkal kisebb a tápanyag-kimosódásból adódó tápanyagveszteség, ezáltal a környezetszennyezés is, másrészt megtakarítható használatukkal a többszöri kiszórással, nagyobb költségekkel járó tápanyagpótlás. A hatástartalmuk 1,5-2-től akár 16-18 hónapig terjedhet, a burkolattól és a kémiai összetételtől függően. Felhasználásuk a paprikatermesztésben folyamatosan terjed.
