Zöldségtermesztésünk az EU csatlakozás után jelentős területi és mennyiségi visszaesést szenvedett, sajnos ezen a téren lényeges javulás hosszú évek alatt sem következett be. A termőterület 80-90 000 ha között mozog (szabadföld: 82-85 000 ha, hajtatott: 3 500-4 000 ha – ez utóbbi technológiai felület!), a megtermelt mennyiség megközelítőleg 2 millió tonna. Stagnálás vagy kisebb mértékű növekedés a periférikus jelentőségű fajoknál (cukkíni, padlizsán, spárga), illetve a jól gépesíthető zöldségféléknél (zöldborsó, zöldbab, csemegekukorica) tapasztalható. Viszonylag jelentős a visszaesés az úgynevezett „tudásintenzív” zöldségfajoknál, amelyek termesztéséhez nagyobb szaktudásra, jelentősebb méretű technológiai fejlesztésekre, több kézimunkaerőre, és tőkére lenne a fejlődés és talpon maradás érdekében szükség. A termésbiztonság hiánya és a minőségi hibák is jelentősen hozzájárulnak az ágazat gondjaihoz, amit nem egyszer alaptalanul a kedvezőtlen időjárásnak, a klímaváltozásnak a számlájára írunk.
Az extrém időjárás, a szélsőséges meleg, vagy a téli tartósan borult, fényszegény hónapok, mint a kései lehűlések is kiváltói lehetnek, a zöldségféléknél tapasztalható színhibáknak, amelyek gyakran megelőzhetők vagy mérsékelhetők lennének.
A termésekben – termések felületén – kialakuló színanyagok mennyisége és összetétele alapvetően a fajhoz és a fajtához kötődő genetikai tulajdonság, aminek kialakulására a környezeti tényezők is hatással vannak, így azok szabályozásával (trágyázás, öntözés, fűtés, szellőztetés, árnyékolás stb.) mi is elősegíthetjük, vagy kevésbé szerencsés esetben ronthatjuk.
A színeződésre, a színanyagok képződésére jelentős mértékben hatnak a fényviszonyok, azaz a fény intenzitása, a megvilágítás hossza (naphosszúság) és a fény összetétele. Azonban gyakran lehet olyan esetekkel találkozni, amikor a fény mellett egyéb környezeti tényezők, mindenekelőtt az alacsony hőmérséklet, ritkább esetben a levegő páratartalma is szerepet játszik.
Télen, kora tavasszal (november-március) a kevés fényből adódóan (rövid, 9-10 órás megvilágítás mellett, gyakran 50 W/m2-nél kevesebb fényenergia) lassúbb a paradicsom esetében a színanyag képződés, vontatottabb az érés. Az ízközök megnyúlnak, gyorsan eléri a huzalmagasságot a növény, ami főleg a kisebb légterű fóliasátrak esetében jelent gondot. Ha egyes fajtáknál a napi 7 óra, másoknál 10 órás megvilágítás nincs meg, nem vagy vontatottan differenciálódnak a virágszövetek, ebből adódóan késik a virágzás.
A paprika esetében sem azonos fogalom a koraiság és a korán ültethetőség. A leggyakoribb fényhiány tünet a bogyókon jelentkező lila, antociános foltok, csíkok, amihez hasonlót a hideg és a foszforhiány is előidézhet (1. kép). A TV paprikafajták esetében, szintén a fényszegény és hideg körülményekkel összefüggő zöldes-sárga elszíneződés is nehezíti az értékesítést. A színhibák mellett gyakoriak a görbe termések, a termés csúcsán, a bibeponton tapasztalható kinövés, megnyúlás, sok esetben a téli hajtatásra alkalmas fajták esetében is a keskeny vállátmérő tovább rontja az eladhatóságot. Januárban, februárban, fényben legszegényebb hónapokban bekötött terméseknek gyakran csak az 50-60%-ból lesz értékesíthető termés.
Az uborka termése vékony, halványzöld, felülete a kiemelkedő bordák miatt nem a piac által elvárt simaságot adja.
A hazai piac a hónapos retek esetében a sötétvörös, élénk, skarlát színt igényli, az ilyenkor gyakori fakó, és gyakran nem kívánatos lilás-vörös héjelszínesedés nehezíti az értékesítést. Gyakran az ilyen gumó felvágva szürkés fehér, vizenyős szövetszerkezetet mutat (2. kép).
A nálunk keresett, lila bogyójú padlizsán világosabb, opálosabb színű, a piacossághoz kötött sötétlila, fényes (tükrös) termésfelületet csak nehezen éri el.
Télen, kora tavasszal és késő ősszel a fényviszonyok javításának korlátai vannak. Gyakorlatilag az egyetlen lehetőség a természetes fény minél jobb kihasználása. Lehet, hogy az ide sorolható megoldások nem tűnnek eléggé hatásosnak és hatékonynak, de a pótmegvilágítás – ami a minőségi gondokat valóban megoldaná – magas költsége miatt legfeljebb a palántanevelésnél jöhet számításba, illetve az 5 m-nél magasabb, komputerrel vezényelt klímájú üvegházakban van értelme 14-16 órás megvilágítás esetén.
Milyen lehetőségei vannak a hajtató kertésznek a természetes fényviszonyok jobb kihasználására? – vetődik fel a kérdés. Hat csoportba sorolhatók a megoldások:
- Helyes fajtamegválasztás.
Általában elmondható, hogy a primőrök esetében – legyen az paprika, retek vagy padlizsán – fényigény tekintetében nagy a fajták közötti különbség. Majdnem, hogy ezen az alapon javasolnak a nemesítők fajtákat késő őszi, karácsonytáji vagy januári, márciusi ültetésre. Egyes csoportok, mint a szilva formájú és a fürtős paradicsomok fokozott mértékben érzékenyen reagálnak a fényhiányra. A paprikák közül is a hegyes-erős fajtacsoporthoz tartozókkal kevesebb a fényhiány miatti gond.
Paradicsom esetében előnynek és hátránynak is tekinthető a nagy lombozat. Az erősebb, nagy felületű levélzet többet tud asszimilálni gyenge fényviszonyok esetén, ugyanakkor a fokozott árnyékolás miatt hátrányos az alsó részen elhelyezkedő fürtökre nézve.
- Az üvegfelület, illetve a fólia felületének tisztán tartása.
Az üvegházak és fóliasátrak felületének tisztán tartásakor vegyük figyelembe azt az alapszabályt, hogy a téli hónapokban 1% fénymennyiség elvesztése 1%-os terméscsökkenést okoz. Bár az elmúlt években már csak magas, 5 m-es üvegházak épültek – amelyekbe a nap alacsony járása idején is több fény jut be – ezek mind könnyű szerkezetű, fényt jól átengedő, komputerrel vezérelt klímájú hajtató berendezések, amelyeknek 5-9%-kal jobb a fénykihasználásuk. Ugyanakkor még jelentős az arányuk a kisebb légterű, nagyobb árnyékot képező termesztő berendezéseknek, amelyekben még inkább szükséges mindent elkövetni a jobb fényhasznosítás érdekében.
Amennyiben a terület fekvése nem indokol más elhelyezést, a blokk rendszerű üvegházakat és fóliákat észak-déli irányba tájoljuk, ezzel csökkenthető a szerkezeti elemek (vápák, fűtőcsövek, tartószerkezetek) árnyékolása, ugyanis a Nap kelet-nyugat irányú mozgása következtében az árnyék is mozog, kizárva ezzel, hogy egész nap ugyan azokat a növényeket fossza meg a fénytől. Ebből kiindulva – ezzel szemben – az egyhajós hajtatókat kelet-nyugati irányba helyezzük el.
A termesztő berendezések borítására használt anyagok esetében a legfontosabb tulajdonság a jó fényáteresztő képesség, amelyet eredeti minőségben hosszú időn keresztül megtart, nehezen koszolódik (portaszító) és páramentes (csepegés mentes). A héjazat rendszeres ápolást igényel, ugyanis tisztított, mosott borítóanyagokon keresztül kb. 10%-kal több fény jut be hajtatóházba. Ennek érdekében az új üvegházakon speciális gerendákat helyeznek el, amelyekre a mosó szerkezetet fel tudják helyezni. Régebbi üvegházaknál, és fóliával borított rendszereknél marad az évi egy-két kézi mosás, így elérhető, hogy a héjazaton keresztül érkező fénynek közel 90%-a eljusson a növényekhez.
A növények fényigénye kapcsán, a fényerő, a fényösszetétel és a megvilágítási idő mellett meg kell említeni a sugárzott és a szórt fény arányát. Minél több a szórt fény és kevesebb a sugárzott fény, annál kedvezőbb a növényre nézve, a szórt fény jobb az asszimiláció szempontjából, és kisebb a veszély a napégést illetően. Szórt fény esetén egyenletesebb az üvegházban a fényeloszlás, az alsó levelek és fürtök több fényt kapnak, és az ilyen üveg nyáron bizonyos árnyékoló hatással rendelkezik. Ezt figyelembe véve a korszerű üvegházakat úgynevezett diffúz üveggel fedik, amelyek minőségétől függően a sugárzott fény több-kevesebb részét szétszórják. (Az erősen szóró üvegek jobban árnyékolnak.)
A zöldséghajtató berendezések nagyobb része fóliával fedett, amely az üvegnél kevésbé tartós, a nap UV sugarainak hatására veszít fényáteresztő képességéből, rugalmasságából és szakító szilárdságából. A tartósság növelése céljából a fóliához úgynevezett UV-fény stabilizátor anyagot kevernek, amelyek 3-6 évig biztosítják a fólia használhatóságát. Egyes fóliatípusoknak 2-3 év után olyan mértékben romlik a fényáteresztő képessége, hogy a besugárzott energiának mindössze a fele éri el a növényeket. Ezért az időben történő cserének és a fóliák tisztításának különösen nagy szerepe van a téli fényszegény időszakban.
- Reflektív, talajtakaró fóliák alkalmazása.
A fény jelentős részét a talaj elnyeli, és hosszabb hullámhosszú sugarak formájában visszaveri, amely sugarakat a héjazat visszatartja, így alakul ki az üvegházban, vagy a fólia alatt az úgynevezett üvegházhatás. Ha a talajt valamilyen világos anyaggal letakarjuk, a fény egy része visszaverődik, javítva ezzel a növények fényellátását. Régen homokot, világos színű növényi eredetű anyagot (fűrészpor, szalma) használtak, napjainkban erre a célra kifejlesztett talajtakaró reflektív fóliákkal borítják le a sorközöket (3. kép). Előnye a jelentős fényviszony javulás, hátránya fűtés nélküli fóliák alatt a nagyobb fagyveszély, tekintettel arra, hogy a letakart talaj esetében az üvegházhatás csak részben tud érvényesülni.
- Tenyészterület helyes megválasztása.
Sokszor nehéz ültetéskor meggyőzni a termesztőt vagy saját magunkat a nagyobb tenyészterület előnyeiről. A besűrített növényzet nemcsak a fokozott mértékű árnyékolás miatt káros, nehezebben végezhetők az ápolási munkák – mindenekelőtt a növényvédelmi permetezések – és a szedés. A téli, kora tavaszi és késő tavaszi növényszám betartása (pl. paradicsomnál: télen 2-2,5 db/m2, tél végén, kora tavasszal 3,2-4,2 db/m2, illetve késő tavasszal, azaz áprilisban 5-6 db/m2) alapvetősen a változó fényviszonyokkal van összefüggésben, amely értékeket módosíthatja a fajta igénye, a nevelési mód (egy szárra, több szárra nevelt növények).
- Ökotechnikai megoldások.
Az egyes környezeti tényezőknek összhangban kell lenni, és mivel valamennyi közül a fény a legnehezebben biztosítható, szaknyelven azt is mondhatnánk, a minimumtényező, ehhez kell a léghőmérséklet szabályozását, az öntözést, kisebb mértékben a tápanyagellátást igazítani (1. táblázat).
- Termőkorban lévő paradicsom számára optimális nappali léghőmérséklet a fényviszonyok függvényében (Geissler, 1985 nyomán)
| Évszak | Fényerősség (lux) | Léghőmérséklet (0C) |
| Téli hónapok | < 5 000 | 17 |
| Kora tavaszi időszak | 5-10 000 | 19 |
| Késő tavaszi időszak | 10-20 000 | 22 |
| Átlagos nyári hónapok | 20-30 000 | 23 |
| Forró, tűző napsütéses nyári napok | 30 000< | 25 |
| Kora őszi hónapok | 10-20 000 | 22 |
Kevés fény és magas hőmérséklet a növény etiolálódását, a szövetek fellazulását eredményezi, elősegítve ezzel a betegségek manifesztálódását, a virág- és terméselrúgást, a hónapos retek gumójának megnyúlását. Ilyen esetben a generatív fejlődés elmegy vegetatív irányba, nagy és laza lombozat fejlődik sok esetben a termés rovására.
A víz, illetve a tápoldat igényt is szükséges a fényviszonyokhoz igazítani. Paprika, paradicsom és uborka esetében 1J/cm2 besugárzó energia esetén ~2-3,5 ml/m2 öntözésre van szükség. Ha többet kap a növény, megnyúlik és lombozatot fejleszt, kevesebb esetén a generatív jelleg erősödik meg, súlyos esetben a szárazság és a magas EC káros tünetei jelentkeznek (kényszerérés, kalciumhiány).
A nitrogén és a kálium tápelemek arányának változtatásával (több kálium, kevesebb nitrogén), az öntözés visszafogásával, azaz a közeg és a tápoldat EC értékének növelésével, szintén javíthatunk a feltételeken, de igazán csak a beérkező fényt akadályozó tényezők megszüntetésével tudunk számottevő hatást elérni.
A fényhiány következménye a sápadt, vékony kígyóuborka is. Ez esetben is sokat segíthet a fóliacsere, az üveg lemosása, és a tenyészterület növelése. Ammónia tartalmú nitrogéntrágyákkal (pl. ammóniumszulfát) a talaj nitrogénkoncentrációjának növelése is egy határig segít, de a túltrágyázás következtében jelentkező magas sótartalom súlyos stresszhatást válthat ki, ami a nóduszokon tömeges, de deformált, vékony, görbe termésképzéshez vezethet.
A hónapos retek esetében a fogyasztók részéről elvárt az élénkvörös, úgynevezett skarlát szín, a fakó színű gumó nem piacképes. Borús időjáráson kívül a túlöntözés, a sok nitrogén és a kálium hiánya váltja ki. Az ilyen gumó felvágva vizenyős, laza szövetállományú, gyorsan fonnyadásnak indul, könnyen reped. Kálium tartalmú, vagy káliumot is tartalmazó komplex műtrágyák tápoldatozásával, az öntözés visszafogásával a jelenség megelőzhető, illetve gyógyítható.
- Fitotechnikai lehetőségek.
A lombozat ritkításával, idejében végzett kacsozás és levelezés jelentős mennyiségű fényhez juttathatjuk a paprikát, a paradicsomot, az uborkát és a padlizsánt. A kacsozást célszerű minél korábban elvégezni, mikor még a hajtások hossza nem haladta meg az 5-10 cm-t, ugyanis ekkor még nem jelentős a letört kacsokkal járó energiaveszteség és a keletkező nyílt sebfelület is kicsi. A fertőzések elkerülése érdekében nem használunk kést, és a munkát lehetőleg a reggeli, illetve déli órákra időzítjük, amikor a seb beszáradása gyorsabb. De! Rossz fényviszonyok, vagy gyenge növekedés esetén érdemes átmenetileg a felső egy-három oldalhajtást meghagyni addig, amíg a növény kondíciója nem javul.
A levelezés, talán a legtöbb kézi munkát jelentő növényápolási munka, amelynek több célja is van:
- az idős, funkcióképtelen, beteg levelek eltávolításával nemcsak a fényviszonyokat javítjuk, a növényvédelmet is hatékonyabbá tesszük,
- a növényállomány levegőssé tétele,
- fény jobb kihasználásával az alsó fürtök érésének elősegítése és a
- szedési munkák megkönnyítése.
Vigyázni kell, mert a túl korai levéleltávolítással – ugyanúgy, mint a szükségesnél több meghagyásával – kárt okozhatunk. A túl korai levelezéssel csökkentjük az asszimilációs felületet, ezáltal lassúbb lesz a bogyók növekedése, kései levélszedéssel tovább árnyékolunk, rontjuk az állomány levegőzöttségét, elősegítjük a gombás és baktériumos fertőzések megjelenését.
Téli-kora tavaszi hónapokban, tartósan borús idő esetén, szükség lehet a fürt kötéseinek csökkentésére. Csonkolás, fürtcsonkítás, fürtmetszés stb. néven ismert az eljárás, amit nem szívesen hajtanak végre a gazdák, csak a termésveszteséget látják a műveletben, az ezzel járó minőségjavulásra sokszor nem gondolnak. Túl nagy fürtön, a növény nem képes a bogyókat kinevelni, fajtától függően 6-8 bogyó az optimális. A nagyobb energiaveszteség elkerülése érdekében a metszést akkor kell elvégezni, amikor a bogyók még aprók, zöldek.
