Az egyre intenzívebbé váló mezőgazdasági termesztésből adódóan számos kártevő és kórokozó jelent meg az utóbbi években, szükségessé vált a vetőmagkezelési eljárások magasabb szintre való fejlesztése.
A leggyakrabban alkalmazott vetőmagkezelési eljárás mai napig a csávázás. (1.kép)
1. kép: Csávázott vetőmag
Csávázás során a vetőmagokat valamilyen kémiai anyaggal kezelik, hogy a mag felületén lévő vagy a talajból fertőző kártevők és kórokozók kártételét megelőzzék, így a kelés és a fejlődés biztonságosabbá válik. Csávázásra használhatók a növényvédő szer hatóanyagokon kívül termésnövelő anyagok, mikroelemek, hormonok, madárriasztó anyagok és gyomirtó szerek is. A csávázott vetőmag általában színes, egyrészt a csávázószer színéből adódóan, ha pedig színtelen a csávázószer, színezőanyag kerül hozzáadásra, hogy biztosan észrevehető legyen a kezelés a magon. A vetőmagtasakon minden esetben fel kell tüntetni a csávázásra esetlegesen felhasznált hatóanyagot.
A porcsávázás a legrégebb óta alkalmazott eljárás, mely mint a neve is mutatja, por formában kerül fel a vetőmag felületére, azonban a por tapadóképessége elég gyenge, így csak nagy veszteséggel használható. A mai piaci igényeknek nem felel már meg ez a technológia, a gyakorlatban már nem igazán alkalmazzák. A porcsávázás továbbfejlesztett változata a nedvesített porcsávázás, melynek során az előzőleg nedvesített magra kerül a csávázószer, azonban ez is 20-25%-os leporlással jár. Legjobb megoldás a nedves csávázás, melynek során a csávázószer folyékony formában kerül a mag felületére.
A piaci igényeknek megfelelően már a vetőmagokra egyszerre több csávázószer is juttatható, a folyamat során a hatóanyagokat összekeverve, hagyományos módon, vagy rétegenként juttatják a mag felületére, ezt nevezik inkrusztálásnak. A folyamat végén minden esetben egy lezáró filmréteg kerül a mag felületére. Az eljárás végén a több rétegnek köszönhetően a mag átmérője is változik.
Csávázásra a gyakorlatban leginkább folyamatos üzemű, nedves vagy kombinált csávázógépeket alkalmaznak. A nagy üzemekben általában a magtisztító gépekhez kapcsolva üzemelnek a csávázógépek. A gépek minden esetben két fázisú fedéssel működnek: a csávázó térben a szórófej által a szer a mag felületére kerül, ez az első fázis, a magok szállítása során pedig összeérnek a magok, a keveredés következtében egyenletessé válik a fedés, egyik magról a másikra jut a szer, ez a második fázis.
2. kép: Drazsírozott vetőmag
Az utóbbi években azonban egyre több csávázásra használható hatóanyag engedélye került megszüntetésre, így nagyon leszűkült a felhasználható hatóanyagok köre. Nemrégiben a Thiram (TMTD) hatóanyagú, elsősorban csírakori gombás betegségek ellen használható növényvédő szerek forgalomba hozatalát és felhasználási engedélyét szüntették meg. Ezen csávázószerek forgalmazására 2019. július 31-ig volt lehetőség, a felhasználásra, illetve az ezzel csávázott vetőmag értékesítésére és felhasználására pedig 2020. január 30-ig. A kivonás 3 készítményt érintett: a Flowsan FS, melyet elsősorban kukorica csávázására használtak, a Royalflo a burgonyafélék, kabakosok, gyökérzöldségek, káposztafélék, levélzöldségek, kukorica, hagymafélék, borsó, bab és egyéb zöldségvetőmagok csávázásához voltak engedélyezve, a Vitavax 2000 pedig a szántóföldi növények csírakori betegségei ellen volt használható.
A nem megfelelően csávázott vetőmagok felhasználásából számos probléma adódhat, elsősorban az ezzel összefüggő méhpusztulás. A probléma megelőzésére született meg a 2010/21/EU irányelv, mely kimondja, hogy bizonyos rovarölő szer hatóanyaggal történő csávázás csak professzionális csávázóberendezéssel történhet, az elérhető legmodernebb csávázó technológiával. Az irányelv betartása érdekében az Európai Vetőmag Szövetség (ESA) kidolgozta a Vetőmagcsávázás európai minőségbiztosítását (ESTA). A rendszert elsőként kukoricára és repcére dolgozták ki, de a cél az, hogy minden fajra és eljárásra legyen kidolgozott módszer.
Fontos megjegyezni, hogy ökológiai gazdálkodásban nem használható csávázott vetőmag. Ebben az esetben magkezelésre gyakran növényi olajokat, illóolajokat alkalmaznak, valamint az utóbbi években egyre szélesebb körben terjedt el a biológiai védekezés, mely során legfőképp mikoparazita gombákat alkalmaznak pl: Trichoderma spp.
Másik fontos vetőmagkezelési eljárás a drazsírozás, vagy más néven pillírozás, melyet többnyire apró (pl: zeller), vagy formája miatt nehezen vethető (pasztinák) magok esetében alkalmaznak. Drazsírozás után a magok nagyobb méretűek és gömbölyűek lesznek, a precíziós, szemenkénti vetés lehetővé válik. A drazsírozó anyagok száradás után keménnyé válnak, vetés után a talajnedvesség hatására fognak felnyílni. (2.kép)
3. kép: Vetőszalag
Házikerti termesztők számára is számos újdonság érhető el napjainkban, mellyel megkönnyíthető az otthoni zöldségtermesztés. Ezen megoldások közé tartozik a vetőszalag (3.kép), illetve a vetőkorong, melyek esetében a magok egy biológiailag könnyen lebomló anyagra kerülnek fel, így az apróbb magvú, vagy formája miatt nehezen vethető zöldségek magjai is könnyen elvethetők. A vetőszalagot többnyire szabadföldbe helyezik, a korongot általában cserépbe. Leggyakrabban petrezselyem, sárgarépa, hagyma és fűszernövény-magok kaphatók ilyen kiszerelésben.
Németh Dzsenifer
PhD hallgató
