A sikeres, hatékony, jövedelmező és fenntartható repcetermesztés állandó, folyamatos jelenlétet, kontrollált agrotechnikát igényel a termesztőtől.
Az elmúlt évtizedekben folyamatosan nőtt a növényi olajok iránti kereslet mind a világon, mind hazánkban. Ez részben a növekvő népesség élelmiszerigényének, részben a megváltozott táplálkozási szokásoknak, részben a növényi olajok egyre szélesedő ipari felhasználásának az eredményeként következett be. Új igényként jelentkezik a megújítható energiaforrások között a biodízel előállítása, amelynek legfontosabb alapanyagát jelenleg a repceolaj szolgáltatja.
—————————————————————
Kapcsolódó cikkeink:
Az őszi búza tápanyag-utánpótlása, különös tekintettel a környezetkímélő nitrogénellátásra
A magyar gazda mint NPK mérleg-képes könyvelő
Kén mint tápanyag
Új tápanyag-utánpótlási gyakorlat a zöldségpalánta-előállításban
Az őszi alaptrágyázás jelentősége
A precíziós gazdálkodás bevezetése és elterjedése Magyarországon – Tápanyag-gazdálkodás
A nitrát ellenőrzések hatósági tapasztalatairól
—————————————————————
A repce a világon a 3., hazánkban pedig – a napraforgót követően – a 2. legfontosabb termesztett olajnövényünk. Területe az 1990-es évek végétől folyamatosan nőtt, napjainkban a vetésterülete 200-250 ezer ha között változik (1. táblázat). Az elmúlt években a repce termesztése olyan területeken, üzemekben, gazdaságokban is megjelent, amelyek korábban nem foglalkoztak e növény termesztésével. Az elmúlt években a hazai fajta/hibrid portfólió is jelentősen átalakult, napjainkban új típusú (pl. semidwarf, IMI stb.) hibridek jelentek meg, amelyek termesztéstechnológiai igénye jelentősen eltér a korábbi genotípusok agrotechnikai igényétől.
A sikeres, hatékony, jövedelmező és fenntartható repcetermesztés állandó, folyamatos jelenlétet, kontrollált agrotechnikát igényel a termesztőtől. Az optimálistól eltérő idejű, néhány napos késés, vagy az adott technológiai elem nem megfelelő minőségben történő végrehajtása kisebb-nagyobb mértékben csökkentheti a termést, ronthatja az olajtartalmat (2. táblázat). A különböző agrotechnikai tényezők egymással szoros interaktív kölcsönhatásban vannak, egymás hatásait pozitív vagy negatív irányban befolyásolhatják. Vizsgálataink, kutatásaink azt is bizonyították, hogy az egyes agrotechnikai elemek hatása eltérő mértékű, a termesztéstechnológiában vannak ún. kritikus elemek, amelyek alapvető fontosságúak, meghatározó jelentőségűek.
A repce a kifejezetten nagy inputigényű szántóföldi kultúráink közé tartozik. Agronómiailag, ökológiailag és ökonómiailag sikeres repcetermesztés – kutatási eredményeink és gyakorlati tapasztalataink alapján – csak átlagos, vagy annál intenzívebb termesztéstechnológia alkalmazása esetén valósítható meg. Másfél évtizedes kísérleti eredményeink feldolgozása és értékelése alapján a repcetermesztésben vannak olyan kifejezetten fontos, „kritikus” agrotechnikai elemek (1. ábra), amelyek optimalizált végrehajtása a sikeres repcetermesztés kulcskérdését jelenti.
Mind az átlagos, mind az intenzív repcetermesztési modellben ilyen termesztéstechnológiai elem a talajművelés, a tápanyagellátás és a növényvédelem. Ezen elemek együttes hatása a repce termésére az átlagos technológia alkalmazása esetén 65 %, az intenzív modellben ezek hatása még jelentősebbé válik (80 %). Különösen felértékelődik a repce intenzív termesztése esetén a tápanyagellátás szerepe (30 % hatás a termésre).
A repce kifejezetten tápanyagigényes növény, hatalmas vegetatív és generatív termésképződéséhez jelentős mennyiségű tápanyagot vesz fel részben a talajból, részben a kijuttatott trágyaféleségekből. Bár az érett istállótrágyát meghálálja, a gyakorlatban a közismert okok miatt döntően műtrágyákkal pótoljuk a hiányzó tápanyagokat. A tápanyag-visszapótlás során néhány alapelvet célszerű figyelembe venni a termelési kockázat csökkentése érdekében a repcetermesztésben.
• A makroelemek közül kitüntetett fontosságú a nitrogén-visszapótlás. Ugyanakkor a túlzottan sok, ill. kevés, a növény N-felvételi dinamikájához nem igazodó nitrogén-visszapótlás terméscsökkentő tényező.
• A nitrogén meghatározó szerepe mellett rendkívül fontos a harmonikus N+PK, valamint mezoelem (Ca, Mg, különösen fontos a S) és mikroelem (különösen fontos a B, de Cu, Zn, Mn, Fe stb.) visszapótlása is.
• A minimális istállótrágya használat miatt kiemelkedően fontos a repce előtti korábbi években termesztett növények szár- és gyökérmaradványainak a talajba történő aláforgatása (szervesanyag-utánpótlás).
• A visszapótlásra kerülő makroelemek mennyiségét a repce fajlagos tápanyagigénye (N = 5,5 kg; P2O5 = 3,5 kg; K2O = 4,5 kg/100 kg fő + melléktermék), a tervezett termésszint, a talaj tápanyagtőkéje és tápanyagszolgáltató-képessége, valamint egyéb módosító tényezők határozzák meg.
• Őszi alaptrágyázásra a P és K teljes (100 %), a N 0-30 %-át használhatjuk fel. A nitrogén adagjának a megállapításánál az áttelelés döntő szempont kell, hogy legyen.
• A tavaszi N-trágyázás megosztásánál igazodunk a repce tápanyagfelvételi dinamikájához. Az első, télvégi trágyaadagot az állomány fejlettségéhez, a képződött fitomassza tömegéhez szükséges igazítani. A második, szárnövekedéskori N-fejtrágyázás célja az elágazódások mértékének és a virágkezdemények számának a növelése. Ennek megfelelően a tavaszi N-fejtrágyázást a következők szerint érdemes tervezni:
télvégén 60-75 % N
szárnövekedéskor 25-40 % N
• A mezoelemek közül a repce sajátosan nagy kén- (S) igénnyel rendelkezik a vegetatív és generatív részeiben jelentős mértékben előforduló kéntartalmú aminosavak, fehérjék képződéséhez. Ezt az őszi és tavaszi időszakban kijuttatott kéntartalmú N-műtrágyákkal pótolhatjuk (40-80 kg/ha kéntrágya).
• A mikroelemek közül kiemelkedően fontos szerepet tölt be a bór (B) a repce élettani és virágzásfiziológiai folyamataiban. Pótlására B-tartalmú levéltrágyák alkalmazhatók, amelyek a tavaszi időszakban a növényvédelmi beavatkozásokkal egy menetben juttathatók ki.
A repce nem megfelelő mennyiségű, minőségű (makro-, mezo- és mikroelemek) és idejű tápanyagellátása komoly termelési kockázatot jelenthet. Ugyanakkor hangsúlyozni szeretnénk, hogy jó talajon (csernozjom, vagy csernozjom dinamikájú talajok) a repce tápanyagszükségletének jelentős részét képes – megfelelő vízellátottsági feltételek mellett – a talaj tápanyagkészletéből fedezni.
Kutatási eredményeink a kiváló természetes tápanyag-szolgáltató képességű csernozjom talajon végzett nem tartamkísérleteinkben a repce igen kedvező természetes tápanyag-hasznosító képességét bizonyították. Ezt a kontroll (műtrágyázás nélkül) kezelésben a repce 3000-4900 kg/ha közötti terméseredményei jól reprezentálják, amely természetes tápanyag-hasznosítás erőteljesen függött az évjárat jellegétől, elsősorban annak vízellátottságától (2. ábra).
Az optimális évjáratban (2014. év) a repce termése a kontroll kezelésben megközelítette az 5 t/ha-t (4900 kg/ha), ugyanakkor a túlzottan csapadékos évjáratokban a repce termésszintje 3 t/ha-ra csökkent. Az optimális NPK- és mikroelem-ellátással még ezt a relatíve magas kontroll termésszintet is tovább lehetett növelni. A vizsgálati évek átlagában a műtrágyázás terméstöbblete 900 kg/ha volt, amely – az évjárattól függően – 500-1400 kg/ha között változott. Optimális tápanyagellátással a repce termésszintjét – az évek többségében – a 4500-5500 kg/ha között lehetett tartani.
Ugyanakkor tartamkísérleti feltételek között a repce a műtrágyázás hatására adott terméstöbblete – átlagos évjárati feltételek mellett – mintegy 1500 kg/ha (150 %) volt (3. táblázat).
Kutatási eredményeink azt bizonyították, hogy csernozjom talajon a repce trágyaigényét jelentősen befolyásolta az évjárat jellege, különösen a nitrogénigényt és -hasznosulást. Vizsgálataink szerint nagy termést az alábbi hatóanyag megfelelő idejű kijuttatásával lehet elérni a repce esetében:
N = 140-170 kg/ha
(vetés előtt 0-30 kg/ha)
(télvégén 70-120 kg/ha)
(szárnövekedéskor 40-60 kg/ha)
P2O5 = 50-70 kg/ha
K2O = 110-130 kg/ha
Hangsúlyozni szükséges azt is, hogy a repce tápanyagellátásának jelentősége nem önállóan, hanem más agrotechnikai elemmel kölcsönhatásban (pl. regulátorhasználat, vetés, növényvédelem stb.) jelenik meg, részben azok kockázati hatásait csökkentve, részben azokat növelve.
Összességében kutatási eredményeink és gyakorlati tapasztalataink azt bizonyították, hogy a tápanyagellátás a repcetermesztésben kiemelten fontos szerepet foglal el. Harmonikus NPK-visszapótlással, valamint indokolt esetekben a mezoelemek (Ca, Mg, S) és a mikroelemek (B) növény tápanyagfelvételi dinamikájához igazodó kijuttatásával teremthetjük meg a repce nagy termésének és kedvezőbb termésbiztonságának az agronómiai alapjait.
Dr. Pepó Péter
DE Mezőgazdaság-, Élelmiszertudományi és Környezetgazdálkodási Kar, Növénytudományi Intézet