Zöldség-Gyümölcs

Kén mint tápanyag

Agrofórum Online

Zöldségtermesztő körökben a ként elsősorban, mint növényvédő szert ismerik, növénytáplálási jelentőségével kevesebbet foglalkoznak.

Zöldségtermesztő körökben a ként elsősorban, mint növényvédő szert ismerik, növénytáplálási jelentőségével kevesebbet foglalkoznak. Napjaink gyakorlatában ez a tápelem a vízkultúrás termesztés kapcsán, és az utóbbi időben a káposztafélék tápanyag-utánpótlásával összefüggésben került a kertészek és a növénytermesztők érdeklődésének előtérébe.

Az új tápanyag-ellátási technikák, korábban ismeretlen, vagy legalábbis a termesztési gyakorlatban nem használatos talajhelyettesítő közegek alkalmazása, valamint az egyre inkább a termésminőség és termésbiztonság felé forduló agrokémiai kutatások, több kémiai elem korábban nem ismert növénytáplálási szerepére világítottak rá, vagy az elméletben ismert, de a gyakorlatban eddig nem alkalmazott összefüggések megvalósítását tették szükségessé. Így vált ismertté, hogy a toxikusnak ismert klór néhány zöldségféle ízanyagának kialakításában fontos szerepet tölt be (pl. paradicsom); a vízkultúrás termesztés gyakorlata bizonyította, hogy a szilícium fontos a növény szöveti struktúrájának kialakulása szempontjából; a nátrium nélkülözhetetlen eleme a sárgarépának, a gyökérpetrezselyemnek, a zellernek és a cukorrépának; valamint igazolódott a kobalt és a titán ultramikroelemek növényélettani hatása is.

A kén élettani szerepét Nightinale, Beckenbach és társai már a 40-es években több vonatkozásban tisztázták, napjainkra a növényi táplálkozásban betöltött szerepe többnyire ismertté vált. A növényi szövetekben felhalmozott tömege alapján (szárazanyagra számítva 0,2-0,7 %) a makroelemek közé sorolható elem, a növényben található mennyisége közel azonos a foszforéval. Hiányával, a hiánya által kiváltott tünetekkel és betegségekkel mégis csak jóval később találkoztak (Saalbach, 1970). Európában nagyobb felületen csak a 80-as évek végén, a 90-es évek elején figyelték meg a kénhiány jelenségét dán, német és holland kutatók a keresztesvirágúakon, gyümölcsfákon, és más olajnövények termesztése során. A joggal felvetődő kérdésre: miért csak napjainkban, és miért nem korábban jelentkeztek a kénhiánnyal összefüggésbe hozható fejlődési rendellenességek, arra Tisdale és Nelson okfejtése tűnik leginkább valószínűnek, akik többek között a légkörben a kénvegyületek (kén-dioxid) koncentrációjának jelentős csökkenésével és a terméseredmények jelentős növekedése mellett az egyoldalú (kénmentes, illetve kénszegény) NPK-műtrágyázással magyarázták a jelenséget.

Magyarországon először Szolnok megyében kukoricán találkoztak a kénnek mint növényi tápanyagnak a hiányával. Napjainkban szántóföldön a repcetermesztés felfutása, zöldségtermesztésben a talajnélküli tápoldatos termesztés gyors elterjedése tette szükségszerűvé a kénnek mint növényi tápanyag utánpótlásával kapcsolatos intézkedéseket.

Kén a növényben

A szakirodalom a ként hatodik legfontosabb tápelemként, a három fő makroelem, valamint a kalcium és a magnézium után tárgyalja. Legnagyobb koncentrációban a levelekben található, ezt követően a magban és a termésben. Fontos szerepet játszik az enzimatikus reakciókban, a fehérje képzésben és egyes vitaminok (pl. B1) kialakulásában, továbbá a redox rendszerekben. Fontos eleme a zsírsavak szintézisének, és alkotó része több fontos gazdasági növény illóanyagának is (Sárdi).

A ként leginkább szulfát formában tartalékolja a növény (ez elérheti az összes kén 60 %-át), amit utánpótlás hiánya esetén könnyen képes a fiatalabb levelekből mobilizálni. Idősebb növényi részekből nem vagy nagyon nehezen tud a kén a hajtásokba átépülni.

Vannak kifejezetten kénigényes növények, Bergmann a zöldségfélék közül a keresztesvirágúakat és a hagymaféléket sorolja ide, továbbá a szántóföldi növények közül a lucernát, a káposztarepcét és a dohányt. Saalbach a cukorrépa és a fűfélék esetében mért a gabonákhoz és a burgonyához képest magasabb értékeket. Mengel korábbi munkáiban a repce esetében 3-4-szer magasabb értéket mért, mint a gabonafélék levelében. (A termesztési technológiákkal foglalkozó szakirodalom a legnagyobb kénigényű növénynek a teát jelöli meg, ismert kénhiány betegségét, a „sárga levelűség”-et erre a tápelemre vezetik vissza.)

A termesztett növények kénigénye (S) lényegesen kisebb, mint a nitrogén vagy a kálium, ugyanakkor nagyságrenddel nagyobb, mint a mikroelemeké:
gabonafélék  20-25 kg/ha,
szemeskukorica 20-25 kg/ha,
silókukorica  15-20 kg/ha,
cukorrépa  35-45 kg/ha,
takarmányrépa 40-45 kg/ha,
burgonya  20-22 kg/ha,
repce   50-70 kg/ha,
bab   30-35 kg/ha,
borsó   15-25 kg/ha,
napraforgó  20-40 kg/ha,
zöldségfélék  15-60 kg/ha,
gyümölcsfélék  20-65 kg/ha.

(Tápoldatos és vízkultúrás zöldségtermesztésben, kimagasló terméseredmények esetén, a tápoldatból felvett kén mennyisége meghaladja a 100-120 kg/ha-t is.)

A kénhiányban szenvedő növény fejletlenebb, mivel gátolt a sejtosztódása és a fehérjeszintézise. A korlátozott növekedés a lombozaton – a gyökérzethez képest – erősebben jelentkezik, tenyészedényes kísérletekben súlyos kénhiány esetében is fejlett, elágazó gyökeret nevel a növény, szemben más makroelemekkel (pl. foszfor).


1. kép: Kénhiány uborkán. A tünetek emlékeztetnek a nitrogén hiányára, de azzal ellentétben nem az idősebb, hanem a fiatalabb leveleken mutatkoznak erősebben (Fotó: Terbe)

A hiánytünetek – mivel nem, illetve nagyon nehezen mobilizálható a növényben felhalmozódó kén – a fiatalabb leveleken jelentkeznek először. A kezdeti tünetek könnyen összetéveszthetők a nitrogénhiányéval, attól abban térnek el lényegesen, hogy a hajtásokon jelennek meg először (a nitrogénhiány kezdeti tünetei mindig az alsó leveleken mutatkoznak) (1. kép).

A levéllemez kisárgul, először az erek közötti szövetek mutatnak világosabb elszíneződést, majd idővel a vékonyabb erek is megsárgulnak, csak a főér és közvetlen környéke marad zöld. A színkülönbség (főér és szövet között) nem olyan pregnáns, mint a kálium vagy a magnézium esetében. Idővel a hajtásnövekedés lelassul, leáll. Maga a növény durva, kemény tapintású – súlyos esetben a fonáki oldalon enyhén vöröses elszíneződést is mutat. A fiatal levelekre a merevtartás és a kanalasodás, a levélszélek pödrődése jellemző (2-6. kép). Súlyos kénhiány esetén a leveleken, a vastagabb erek között nagy, összefüggő, beszáradt foltok is képződhetnek, ez utóbbi tünet a termesztési gyakorlatban ritkán fordul elő, tenyészedényes kísérletekben megfigyelhető.


2. kép: Kénhiány búzán (Fotó: K+S KALI)

A zöldségfélék esetében a kénhiány-tünetek megjelenését akkor észlelték, amikor a levelek kéntartalma (S) alacsonyabb volt 0,03 %-nál. (Általában egészséges növényeknél 0,2-0,7 % szárazanyagra vetítve, de kénigényes fajoknál Saalbach szerint elérheti, esetleg meg is haladhatja az 1 %-ot.) Optimális esetben a nitrogén (N) : kén (S) aránya 30-40 : 1 között változik, beteg növényeknél sok esetben meghaladja a 70-80 : 1-et. Deloch összehasonlítva az egészséges és beteg növények kéntartalmát az 1. táblázatban foglalt értékeket kapta.

A termésekben a kén szerves formában található. Mennyiségbeli különbség a kénnel jól ellátott és kénhiányos növény termésének kéntartalma között alig van, míg a vegetatív részekben (pl. levél) igen jelentős ingadozás mérhető. Érdekes megfigyelni, hogy a termésben (magban) mért különbségek milyen nagyok és mennyire jellemzőek az egyes növénycsaládokra (2. táblázat).

2. táblázat: Fontosabb szántóföldi és zöldségnövények termésének (magjának) kén- (S) tartalma (mg S/g szárazanyag)

Kén a talajban és a levegőben

A kén szerves és szervetlen formában fordul elő a talajban. A magas humusztartalmú talajok (podzolos talajok, csernozjomok, láptalajok) jelentős kéntartalékkal rendelkeznek a szerves kénformákból adódóan (50-75 %). A humuszszegény, lazább szerkezetű, durva szövetű talajok kénben szegényebbek, ezekben a szervetlen kénformák dominálnak (szulfátok: gipsz, nátriumszulfát, magnéziumszulfát és szulfitok: vas-, mangánszulfitok stb.), amelyek kimosódásának veszélye jelentős.

A ként a növény szulfátion formájában veszi fel, a szerves anyagokban található kén a talajban mineralizálódik, előbb kénhidrogén, majd elemi kén képződik, ami a növények számára hasznosítható szulfáttá, szulfátsókká oxidálódik. Tömörödött, levegőtlen talajon a szulfátból a növényekre nézve mérgező kénhidrogén képződhet, illetve fémekkel oldhatatlan (nem felvehető) szulfidok alakulnak ki.


3. kép: Kénhiány kukoricán (Fotó: K+S KALI)

Nem elhanyagolható növénytáplálkozási szempontból a levegő kéntartalma, noha a kéntartalmú tüzelőanyagok visszaszorulása következtében az ilyen forrás jelentősége csökkent. Míg ipartelepek közelében a levegőből az esők segítségével a talajba mosódó kén mennyisége 30-50 kg-ot is elérte, napjainkra ez az érték 6-12 kg/ha-ra csökkent. (Nem véletlenül Nyugat-Európában a repcén tapasztalt jelentősebb kénhiány előfordulása megközelítőleg egybeesett a tüzelési formák változásával, valamint a levegő tisztaságára vonatkozó környezetvédelmi előírások bevezetésével és megszigorításával.)

Kénpótlás lehetőségei

Az egyoldalú nitrogén-, foszfor- és káliumtrágyázás következtében a kertészeti és a szántóföldi növénytermesztő üzemek sokáig nem foglalkoztak a kén a visszapótlásával. Napjainkra a kénforrások megfogyatkoztak, illetve mérséklődtek, ennek jelei a magas kénigényű növények esetében esetenként jól megfigyelhető. Az egyre növekvő termésátlagok miatt a talajból kivont ként – a szerves trágyák hiányából is adódóan – a hagyományos műtrágyák már nem tudták pótolni, a korszerű fűtési módszerek elterjedésével a levegő kéntartalma is jelentős mértékben csökkent, továbbá a kéntartalmú növényvédő szerek használata visszaszorult.


4. kép: Kénhiány repcén (Fotó: K+S KALI)

Míg külföldön néhány növény esetében (káposztarepce, kukorica, mustár) a fent említett okok miatt kéntrágyázási programot kellett kidolgozni, addig a kénhiány hazai viszonyok között szántóföldi növények esetében még ritkán figyelhető meg. Elmondható, hogy talajainkban általában elegendő kén van, és a hagyományos, talajon történő zöldséghajtatásban, ahol magas a humusztartalom, a nagy termésátlagok ellenére is csak ritkán figyelhető meg kénhiány. Viszont a kénigényes szántóföldi növények esetében (mustár, repce) előfordulhat, zöldségtermesztésben, tápoldatos kultúráknál, de az intenzív talajos termesztésben is, a szerves anyagok felhasználásának csökkenésével, és a kéntartalmú műtrágyák (pl. szuperfoszfát, kénsavas káli) mellőzésével néhány növény esetében már jelentkezett.


5. kép: Kénhiány cukorrépán (Fotó: K+S KALI)

Magában ként trágya formájában nem adunk, a növény ilyen igényét más tápelemek (műtrágyák) kísérőanyagaként visszük a talajba (tápoldatba). Ként legnagyobb mennyiségben tartalmazó műtrágyák a káliumot szulfát formájában tartalmazó káliumtrágyák (pl. Kénsavas káli, Káliumszulfát, Patentkáli), melyek elsősorban a kertészeti kultúrákban használatosak a zöldségfélék, a gyümölcsfélék és a szőlő klórérzékenysége miatt.

Erősen savanyító hatása miatt csak mészben gazdag talajokon javasolható az ammónium-szulfát használata. Kéntartalma jelentős, meghaladja a 23 %-ot. Tápoldatozásnál a kén pótlása mellett a tápoldat kémhatásának szabályozására is javasolják.

Viszonylag széles körben használt kéntartalmú lombtrágya a keserűsó (magnézium-szulfát), amit elsősorban magnéziumtartalma miatt kevernek növényvédő szerekkel, kéntartalma gyorsan hasznosul a szántóföldi és kertészeti kultúrák esetében.


6. kép: Kénhiány szőlőnövényen (Fotó: K+S KALI)

Aránylag kevesen tudják, hogy a foszfortrágyázásra általánosan használt szuperfoszfát is tartalmaz 12-14 % ként, ami abból adódik, hogy a gyártás során a nyersfoszfát foszfortartalmát kénsavval tárják fel.

Meg kell jegyezni, hogy kevés ként (0,5-1,5 %) a klorid tartalmú káliumműtrágyák is tartalmazhatnak, azonban kén pótlására kertészeti kultúrákban kevésbé alkalmasak egyéb mellékhatásuk miatt.

Dr. Terbe István
BCE Kertészettudományi kar, Zöldség- és Gombatermesztési Tanszék

(Agrofórum Online)

Agrofórum Hírlevél
Iratkozzon fel az Agrofórum hírlevélre!

A feliratkozást követően a rendszer egy megerősítő emailt fog küldeni a megadott email címre. Ha nem érkezne meg a levél, kérjük nézze meg a spam vagy Gmail esetén a Promóciók és az Összes levél mappát.

Torma: a húsvéti asztal elengedhetetlen kísérője

2025. április 20. 16:10

Magyarország a tormatermesztés egyik európai nagyhatalma. Évente mintegy 10-11 ezer tonna tormát takarítanak be közel 1250 hektárról​.

DélKerTÉSZ: klímavédelem technológiai fejlesztésekkel

2025. április 4. 11:10

A klímaváltozás hatása már közvetlenül érezhető a magyar zöldségtermesztésben, derül ki a DélKerTÉSZ 2024-es beszámolójából.

Március 25. – Magyar gyümölcs tájfajták napja

2025. március 21. 12:00

Gyümölcsoltó Boldogasszony ünnepe alkalmából a hazai őshonos gyümölcsfajták megőrzésének fontosságárára hívják fel a figyelmet.

Kilónként 72 forint a sárgarépa termelői ára Hollandiában

2025. február 28. 11:10

A domináns termelői árszint 17-18 eurócent körül van, és ez a szint az elmúlt hetekben meglehetősen stabil maradt.

Lila elszíneződés a paprika termésén - Mi okozza a jelenséget?

2019. március 13. 10:59

Néhány kártevő és betegség is kiválthatja az említett színelváltozást, de ilyen esetben egyéb jellegzetes, a kártevőre és kórokozóra jellemző tünetek is felfedezhetők a bogyón vagy a leveleken, amelyek egyértelművé teszik az antociánosodás okát. Többnyire a jelenség abiotikus környezeti tényezőkre vezethető vissza.

Egyelés – nemszeretem feladat, de nagyon fontos!

2023. április 30. 05:36

Az egyelés igazi türelemjáték, és bizonyos növényeink esetében kihagyhatatlan a csírázás utáni időszakban. Mit jelent pontosan ez a művelet? Mikor érdemes elvégezni, és hogyan csináljuk, hogy megfelelően fejlődjenek a növényeink?

673 millió forintból nemesíthetnek zöldségeket

2019. augusztus 5. 11:16

A projekt célja négy fajnál (paprika, borsó, uborka és dinnye) növényfiziológiai mérések segítségével olyan hibridek létrehozása, amelyek a klímaváltozásból adódó külső tényezők okozta stresszfaktoroknak a lehető legjobban ellenállnak.

Indítsuk az új évet méregtelenítéssel

2024. január 2. 07:10

Íme, itt a január. Gazdagabbak lettünk (jó esetben) remek ajándékokkal, meghitt családi pillanatokkal, na meg jó néhány pluszkilóval. Ez utóbbiaktól igencsak sürgősen szeretnénk megválni, de bármely gyorsan jöttek, távozni nem fognak ilyen észrevétlenül. Kezdődhet hát az újévi méregtelenítés és ezzel együtt a tudatos testmozgás is.